Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-24 / 47. szám - A Képes Hét keresztszórejtvénye
Schwarz Benedek, Szered: „St. Moritz.“ (Pályamű.) énekre és két fuvolára Hollósyné számára szerzetté Doppler Károly. Első előadása volt. Hollósyné és a testvérek adták elő. A mi fülemülénk gyönyörű öltözetéiben isteniemen énekelt. Eleinte a fuvolák, mint messziről hallott visszhang szóltak, éis Erkel mint mindig, gyönyörű pianókkal kisérte. 7-ik: Egy akol, egy pásztor, Kakas Mártontól. Szerdahelyi szavalta és a végét meg kellett repetálni. 8-ik: Párdal Báthory Máriából, felségesen nekelte Hollósyné és Stéger Gyönyörű szép hangját igen tudja mérsékelni és a kis angyal trillái elbájolóak. 9-ik: Pesti emlék, hármas két fuvolára és hegedűre. Dopplerék és Huber Károly játszották pompásan és Erkel kisérte a zongorán. A tapsolásnak és éljen kiabálásnak alig volt vége, minden szám után percekig tartott. Jó soká kellett minden ajtónál várni, és igen nagy tolongás volt mindenütt. A teljes hold pompásan ragyogott és haza világított. Féltizkor már lefeküdtem, siettem, mert a mosónők jöttek. Kedd, január 10. Délelőtt mamának a konyhában segítettem. Nelike felküldte remek pártáit, számtalanszor felpróbáltuk és nagy volt az örömünk, amikor mama megígérte, hogy mi is kapunk piros és fekete pártát és magyar ruhát. Szombat, január 14. Lementem Sigimundhoz drótért és azután elkezdtem egy kosárkát készíteni. Uzsonnáig a kosárka elkészült, hanem a fődolog még hibázik, tudniillik a cakkerlik. Péntek, január 27. Ma van a bál. Még takarítás előtt kiraktunk a szobából, amit csak lehetett. Délelőtt a kötényeket vasaltam ki, a groszmamától Pepi nagy kosár edényt hozott. Délután a varróné, az unalmas Karolin, még mindig nem lett kész. Papa és mama ágyai Rudolf bácsi szobájába vándoroltak. Négy után feljött a kis Mári és fésülni kezdett, először Ginát, aztán Irmát és csak azután engemet, de mégis én készültem el először, mert az én derekam lett először kébz. A schottische szoknyákat vettük fel, nagyon jól néztem ki (az éjen át még sokszor hallottam ezt) és midőn készen voltam, mamához a konyhába siettem, hogy csodáljanak, azután a nagymamához szaladtam át, oly boldognak éreztem magam, óh Istenem! A nagy asztal (nagymamától) a hálószobában állott, most csak teához felteritve. Félhét táján papa mindenütt meggyujtotta a gyertyákat, azután jöttek a vendégek. Károly hozott egy vak zongorajátszót és Pannhans hegedült. Eleinte teáztunk, de aztán kezdődött a tánc. Az első csárdás volt. Károl-lal táncoltam isteniesen, amikor már felmelegedtünk, jött a francia. Azután polka mazurka, kör. Azután a második francia és igy tovább. Féltizenegykor jött a vacsora két szobában. Én nem ültem le, nekem nagyon kellemes hivatalom volt, tudniillik az urak szobájában szolgálni. Én magam nagyon keveset ettem. Tizenkét óra tájt ismét táncolni' kezdtünk. A harmadik franciát Antalik Károllal, nem az én Károlom- táncoltam, a’negyediket Gusztávval, az ötödiket Bélával. A cotillont és mazurt Gusztávval táncoltam, a sok csárdást Károllal. A Rákóczi indulóra sétáltunk, és háromkor megszűnt a tánc. A papa becsukta a zongorát. Mig a kocsikra vártunk, én Károllal a papa szobájában sopánkodtam, hogy már el kell válni. Oh, milyen hamar szálltak el ezek a feledhetetlen órák, mily hamar tért vissza a kocsi, mintha irigyelné ezeket a boldog perceket, melyeket egyedül tölthettünk. De meg lett az elválás, bár nehéz szívvel hagytam el boldogságom színhelyét és felkerestem csendes, habár kedves szobánkat és lefeküdtem. Mielőtt Tóni elment, még befütött, és a puha fa kellemesen ropogott és világított is. Én még sokáig feküdtem csendesen, tágra nyitott szemmel és sok. sok gondolatom támadt, mig végre elaludtam.
