Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-03 / 5. szám - Szombathy Viktor: Éjjféli kaland a szállóban

Nécsey József, a napokban elhunyt lévai nyug. m. kir. postamester, a lévai múzeum nagylelkű megalakitója, aki 100.000 Kcs-t hagyományozott a barsmegyei főiskolásoknak.

Münster Irma urleány, a kassai magyar uritársaság kedvelt tagja, aki énekművészeiével is szép sikereket ért. el. (Győri és Boros, Kassa.)

P écsey zj^aan dr., a P. M. H. szerkesztője, akinek Uj Európa című tudományos müve most jelent meg a kassai Kazinczy - Társaság kiadásában.

E pillanatban, — mikor már majdnem beleéltem magam a detektív szerepébe, hirtelen nyilt az ajtó s egy alacsony, sovány, szurósszemü férfi dugta be rajta a fejét. Megadott.

— Jóestét! — mondta s vizsgálódva nézett körül. Tehát ön a szobatársam!

biccentettem fejemmel az ágyban, kezemet tarkóm alatt összekuicsoitam és szótlanul figyeltem a gyanús idegent. Vizslaszemei voltak, — mint ahogy a regények szokták jellemezni az idegesen mozgó szemgolyókat. Ideodaforgolodott, végül lerakta két apró táskáját s leült az ágy szélére. Köhögni kezdett. Az átelleni tükörből egymást figyeltük. Ei-eikapiuk egymásról a szemünket, úgy tettunk, mintha egyiknek se törődnék a másikával.

— Ön hová vaió? — kérdezte végül s igyekezett igen barátságos lenni.

Hatarozottan ellenszenvesnek tetszett. Gyors, apró mondatokban beszélt. Ugyanígy feleltem én is. Ugylátszik a körülményeim iránt érdeklődik. Ellenkérdéseket adtam fel. Ideges, pattogó ütemben ment a párbeszédünk.

Végre beledobta magát az ágyba. Valamit motoszkált még párnája alatt s eloltotta a villanyt.

Nem jött álom a szemünkre. Ugylátszik elalvásomra várt. Belerévültem a sötétbe s elhatároztam, akár reggelig is kitartok ilyen éberen.

öalatta meg-megreccsent az ágy. Szuszogott. Végtelen órák vagy talán csak percek döcögtek az éjszakában. Az ablakon át fel-felvillant egy elrohanó autó reflektora. Bódult fekvés volt.

Egyszer csak felugrott az idegen. Kezei végigkapartak a falon ...

Elállott a szivem dobogása. Görcsösen markoltam a párnába s kimeresztettem a szemem.

Avillanyt kattantotta fel. Hirtelen sárga fény ömlött el a szobában, belekáprázott a szemem.

— Sok a poloska! — nyögte váratlanul az idegen a villanyfény majd elzavarja őket.

Rettenetes! Ez csak arról akart meggyőződni, milyen mélyen alszom. Hátrapillantottam az ágya felé s a párnája. vége alól kikukucskált egy revolver alsó karikája.

Idegesen nyeltem egyet. Aztán óvatosan, hogy ne vegye észre: előkotortam pénztárcámat s egy halkan kinyílott onas bicska kiséretéően lassan betoltam a fejpárnam alá. Minden kést kinyitottam a bicskámon. A konzervbonto-rész berozsdasouott s majdnem tíz percig tartott, míg a takaró aiatt nagy lihegve szétfeszítettem. Két heiyen szakította be a huzatot.

Lassan reggel lett. Néhány poloska nyugodtan korzózott az ágyon, tekintet nélkül a világosságra. Szememet néha le-ienyomta már az álom erőszakos tündére, de eiaiudni nem aludtam el egy pillanatra se. Ködös, fásult, buta éjszaka volt, fejem zúgott s fáradtabb voltam, mint valaha.

így ébredtünk. Elszánt gyűlölettel pillantottam a vérszopó hiénára, aki revolvere mellől lesett rám egész éjszaka, ö hasonló haraggal nézett végig, hogy terve nem sikerült. Ezúttal emberére talált a szállodái rabló!

Kezet se fogtunk. Csendes morgással köszöntünk el egymástól s ő lerohant az uccára, autóba dobta magát, én pedig valami gőzfürdőt kerestem, hogy legalább némiképpen rendesen járuljak Máli néni és Albert bácsi elé.

Alig vártam, hogy elbeszéljem Máli néninek a rejtelmes eseményt. Egyre több érdekes epizód, rejtett momentum bukkant föl előttem, inig a fürdő vize lázitotta fantáziámat s mire Máli néni kapuján csöngettem, már kerek, formás kis történetkét készítettem a kitűnő hölgynek. Roppant szereti az ilyet. Szinte előre borzong, ha egy kiváló históriára készítik elő.

Az előszobába rohanok.

— Máli néni! — kiáltom s száguldók, hogy frissiben adjam le a történetet.

Máli néni sehol. Csodálatos! Az ajtók nyitva s a legutolsó szobában végre felködlik Máli néni kontúrja. De mintha nem is ő volna. Kicserélték szinte. Előrehajlik, se lát, se hall, fülcimpáin reszketnek a kerek fülbevalók, szája nyitva s két eres kezével belekapaszkodik a székbe. Máli néni, — amint éppen kiforgatták valójából.

A kiforgatott valóju kitűnő néniek valaki nagy hangon tart előadást. Éles, erős hang. Férfié.

— Máli néni! — kiáltom még mindig fűtve a szenzá-