Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-10 / 45. szám - Komlós Aladár: Irodalmi napló - Társaság, divat • A divat szerint változnak a nők

Irodalmi napló A krach, amely lassanként életünk egész területét elönti s tavaly a színhá­zakat ingatta meg, idén a könyvkiadókat nyaldossa hullámaival. Ismert könyv­kiadókról és nagy könyvkereskedések­ről rebesgették, hogy kényszeregyezség előtt álltak s csak hitelezőik előzékeny­sége mentette meg őket a bukástól. Né­hány könyvkiadó alaposan megcsökken­tette az üzemét. Az olvasót talán érde­kelni fogja, milyen uj könyveket várhat az idei szezonban. A napilapok hírei ezen a téren is megbizhatatlanok, csináljunk tehát egy kis gyors „Mi készül?“ rova­tot: — Athenaeum? — Az egyetlen kiadó, amely az idén is teljes gőzzel fog dolgozni és sok szép dolgot igér. Elsősorban egy ízléses kül­sejű, jól összeválogatott és nagyon olcsó sorozatot, az Athenaeum - könyvtárat, amelynek első, már megjelent kötetei egy Móricz-, egy Undset- és egy Katejev­­regény. Már nyomás alatt vannak Babits uj versei és tanulmányai, Karinthy rég Ígért versei és Szomory Párisi regény-e. A közönséget érdekelni fogják Zilahy Lajos összegyűjtött munkái is, amelyek tiz kötetben a napokban jelennek meg. — Franklin? — Jelentősebb magyar iró senki. Egyetlen valamit érő ígérete egy olcsó sorozat régibb külföldi klasszikusokból. — Pantheon? — Csökkent üzem. Magyar irók közül Márai „Majális“-a és Kassák „Marika, énekelj“ cimü regénye. A „Kiválasztot­tak“ cimü sorozat megszűnik. Kár érte, szép volt. Programban van Wells bioló­giájának kiadása is. — Lantos? — Néhány fiatal iró, akik közül Mar­­kovics Rodion „Aranyvonat“-a és Szit­­nyai Zoltán sajtó alatt levő regénye a vidéki dzsentri-életről igér legtöbbet. — Révai? — Magyar iró senki. Külföldi program­jából érdemes megemliteni Paul Valéry esszéinek tervezett fordítását — Szent István-Társulat? — Prohászka összegyűjtött müvei ki­adásának folytatása. A minap jelent meg két kötetben Prohászka naplója, amely gazdag és — jó értelemben — pikáns tar­talmával nem csekély port vert fel. Kö­rülbelül végeztünk is. Van még valami kérdése? — Van. Mi nem készül? — Mi nem készül? Látja, erről tudnék mondani. De ne beszéljünk erről sohasem, mert a kiadókban hinnünk kell, fiam... Komlós Aladár JÍ RSAIÁ Dl VAT A divat szerint változnak a nők A hölgyek nemcsak titokzatosak, hanem nagyon változók is, — ezt ál­lapították meg róluk a társadalom­bölcsészek. Minden korszakban más a nőnek nemcsak az alakja, hanem a, szelleme és életfelfogása is. A férfi alakja századakon át alig változik. Az erősebb nemnek nincs meg az a tulajdonsága, hogy a divat külsősé­gei szerint, vagy annak parancsára változtassa az alakját. De az asszo­nyok mesterek abban, hogy mindig mások. Mikor Napóleon uralkodott, akkor a hölgyek mind karcsuk vol­tak és hiába korholta őket, még az ő parancsa sem fogott ki rajtuk, mert akkor az volt a divat; mikor pedig Viktória volt a királyné Angliában, akkor meg a hölgyeknek egyáltalán nem volt válluk. Az asszonyok és lányok sokáig elrejtették a lábukat, de jött a világháború utáni divat, mely lassankint felszabadította az előzőén eltakart formákat és végül abban csúcsosodott, hogy már a térd is közszemlére került. Különösen Amerikában honorálták ezt a diva­tot és átvitték a legnagyobb túlzá­sokba. A hölgyek alakját a rövid szoknya annyira átváltoztatta, hogy egész alakjukból úgyszólván csak a lábuk érvényesült, valóságos nyakig­láb női típus alakult ki. Ugylát szott, hogy a divat már végleges, hogy so­hasem fognak a hölgyek a selyem­harisnya fényűzéséről és a térd­kalács mutogatásáról lemondani. Hiá­bavaló volt ellene minden felháboro­dás és kiprédikálás, egyes országok­ban még rendőri intézkedéseket is foganatosítottak a rövid szoknya el­len, megállapították és mércsikélték, hogy a földtől hány centiméter ma­gasságban kell lennie. Mióta a nő be­vonult az irodába és a férfiaktól el­hódított különböző foglalkozásokba, valóságos vívmánynak tekintették a rövid szoknyát, azzal érveltek mel­lette és azzal némitották el az ellen­véleményt, hogy a dolgozó nő szem­pontjából a rövid szoknya valóságos áldás, mert lehetővé teszi a szabad mozgást, hogy a hölgyeknek nem kell sokat bíbelődni és időt veszte­getni az öltözködéssel. Így alakult ki aztán a bubifrizurával kiegészülve az uj női típus, amelyik már nemcsak a férfiak számára fentartott pályákat özönlötte el, de már hasonlított is fiús megjelenésével és viselkedésével a férfiakhoz. Természetszerű, hogy meg kellett jönni a reakciónak, hi­szen a rövid szoknyával a selyem­gyárosok is elestek a jövedelemtől. Csakhogy a hölgyek ellenállását egy­szerre nem lehetett megtörni, fokoza­tosan és átmenetekkel lehetett csak utat törni az újabb divatkreációk­nak. A háboruutáni korszak női di­vatja és a francia forradalmat követő öltözködés között könnyű megállapí­tani az azonosságot. A francia forra­dalom után is, a demokráciával kezd­tek a hölgyek megszabadulni a feles­leges ruhadarabjaiktól. Különösen Olaszországban mozdul­tak meg a divat túlkapásai ellen. Betegvizsgáló és gyógyintézet egész éven át nyitva modern technika min­den oiományáoal fészereit ÍKérjen magyar prospek­tust afürdöigazgatóságtól Poděbrady gyógyítja a legjobban WC

Next

/
Thumbnails
Contents