Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-03 / 5. szám - Szombathy Viktor: Éjjféli kaland a szállóban
A Rozsnyói Sport Club jelmezestélye: Lipták Magda > urleány. A Rozsnyói Sport Club jelmezestélye: Kázmér Manci urleány A Rozsnyói Sport Club jelmezestélye: Bergesch Ica urleány. Éjféli kaland a szállóban Irta: Szombathy üintor Éjfélre járt. A gyors nagy késéssel futott be, valahol Szegetlen két tehervmiat egymásba rohant, igy aztan az egesz Aiioiu kozxekedese megakadt nénany órára. Őszi leveiek huiiongtak naikan az éjszakában. Kései villamosok csöngettek eiesen, taxik rohantak apró lámpáikká! a fényes sínek mentén, a iényrekiamok utolsókat villantak a Korút óriás palotáin s a nagy kiállítást hirdettek, amire mar napúk óta tódultak minden vidékről a tapasztalatra vágyó jámbor lelkek. Ott adottam a sarga villanykörték alatt. Kezemben a kis keziborond. Egy pmanaiig, aztan mind több pillanatig tétovázni kezdtem, végűi a tétovázás hosszú percekig tartott s vidító eszme senugyse pattant eio eoooi a haoozasboi, ameiy pedig, mint minden hasonló beisö küzdelem, arra való, hogy belöie a legragyogobb ötlet bontakozzon ki. A tétovázás által létrekényszeritendő ötlet alapja igen szegényes volt s csupán megfelelő éjszakai nyugodalom érdekében történt voina a gondolkodás. Máli néniékhez ebben a kései pillanatban kimenni a Hüvösvölgybe legalább is a legnagyobb tapintatlanság. Máli néni ajtaja — ezt mindenki tudta a rokonságban — reggeltől este nyolcig tárva, majdnem azt merem mondani, hogy úgy boldognak, mint boldogtalannak, ámde vacsora után rendszerint sietteti haza vendégeit s sűrűm hivatkozva a Hűvösvölgyben mindennapos betörésekre, fegyintézetet megszégyenitö módon zárja be minden ablakát-kapuját kis villájának. Igaz, hogy emberemlékezet óta nem fordult elő nagyobb betörés, utonállás Máli néni háza körűi a Pasaréttől a svábhegyi víztoronyig, de Máli néni ragaszkodása a rablókhoz annyira következetes, hogy ezt a gyöngéjét tiszteletben tartja minden ismerőse a kiváló néninek s igy aztán ebben az éjféli órában, mikor ez a szerencsétlen gyors bedöcögött, igazán mindenre merhet az ember gondolni, akár az Angol-Magyar Bank páncélszekrényeinek kipuhatolására is, mintsem Máli néni éjszakai nyugalmának megzavarására. Holott holnap reggelig jelentkeznem kell a nagyszerű néninél, megérkezik tudniillik a kaiandos Albert oacsi és rokonsági szendét fog tartani, miexOtt újra emcazik vagy Gorogorszagoa, vagy vaianova Honandiaoa, aszerint, amint az uzieti ügyek megkívánják. Most mutatkozunk be neki. Állítólag narcias öregur. Nincs más teendő: éjfélkor szállodát kell keresni. Ez azonban, amint kiderült, sokkal nehezebb munka, mintsem az emoer reményeinek eiső fazisaoan gondolná. A liomapi nagy kiaiiiiasmegnyito öromere még a szállodái füraoszobak mosdotaijaban is ágyat vetettek, megrohantak a szauodakat, mikentha vegmenedekek vomanak a tatar eiöl. Valamelyik csendesebb uccában végre hajlandónak mutatkozott a portás, hogy rövid, de annál izgalmasabb tárgyalás után megnyissa festékemállott kapuit s mig ö véueimi állasba helyezkedett a lépcsőknél öies kulcsával, jómagam egyre beljebb nyomultam a portásfülke felé, így aztán sikerült, megalkudnunk. Ám a ravasz föur az alku végével ezt mondta: — Végtelen sajnálom, de uraságod szobájában lakik már egy ur. A szoba kétágyas, önöknek meg kell egyezniük egymással. A portás váratlan bejelentését viharedzett nyugalommal vettem. Már mindegy volt. Elszántan mentem neki a lépcsőknek, egy barna ajtót betaszitott a portás, aztán még jóindulatúan szólt: — Az illető ur mindjárt megérkezik. Majd értesitem, hogy meg kell osztaniok a szobát. így olcsóbb. Pedig dehogy volt olcsóbb. A portás ur dupla különbözetet vágott zsebre s megnyugodva lement. Álmatlanul forgolódtam a rideg szoba hideg ágyában. Máli nénire gondoltam hirtelen s igy, egészen egyszerű gondolatkopcsolódás révén nem volt nehéz különböző rablóhistóriák rémmeséit felidézni, ahol a titokzatos hotelszoba és a váratlanul belépő gyanús idegen nagy szerepet kezdtek játszani, mint valami ócska film feliratai.
