Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-03 / 44. szám - Társaság, divat • Olaj Judit: Flapperek és ál-flapperek
TÁRSASÁG, DIVAT Flapperek és ál-flapperek Csodálatos magyar jelzők és meghatározások születnek! És a magyar nemcsak maga alkot, de át is vesz szavakat. így aztán olyan jellegzetes, vidám argót alakul ki, melyhez csak a párisinak gamin-es nyelvezete hasonló. Már átvettük a „görlice, bakfis, sportlady“ stb. szavakat, hogy a pestiekről, pl. a „zsurfiu, házileány, jampec“, ne is beszéljünk. Legújabb szerzeményünk a „flapper“. Tagadhatatlanul kifejező. Minden nyelven hosszú mondatok kellenének, hogy Amerika mai leányát igy nevén nevezhessük. De sem a mi leányainknak, sem egyetlen európai leánynak ezt kisajátítani nem szabad! Pedig most ez az uj divat. Minden kis irodaleány, iskolakerülő diákleány, masamód és házileány ma „Pappernek“ vallja magát. Sajnálom azokat, akik ezek után Ítélve vonják le következtetéseiket az amerikai leányról. Mióta két felháborodott amerikai hölgygyei beszéltem, elhatároztam, megvédem ezt a szót és jelentését. Sokat tudnak róla, de kevesen ismerik a flappert gyermekkora óta, nem látják otthon és nem leshetik el apró intimitásokból a lelkét. Az európai észreveszi, hogy a flapper dolgos, ügyes; ha iroda után kisminkelt is, kiváló munkaerő; elismeri, hogy az otthonát minden elfoglaltsága mellett rendben tartja, hogy táncolás mellett még bájos lámpaernyőket és párnákat is tud csinálni; hogy bármennyit keres is, hétfőn vagy szombaton mosást rendez és maga készíti el ebédjét és vacsoráját, ha éppen szükséges; — mindent elismer, de utána hozzáteszi, hogy megdöbbentő az erkölcsi felfogása! Konstatálja, hogy felháborítóan nyíltan teszi azt, amit — az európai leány megvetéssel találkozva vagy rejtve. Elrémül az elfogadott „necking“ láttán, ami Kóbor Tamás meghatározása szerint „több a flirtnél és valamivel kevesebb a próbaházasságnál“. Firémül? Itt kell hozzákezdeni a védőbeszédhez. Amerikában coeducatio van. Leány, fiú ugyanazt a tantárgyat tanulja, ugyanolyan fegyelem fogja, ugyanazok a tanerők. A leányoknak szintúgy klubjuk van, mint az asszonyoknak, fiuknak, férfiaknak: iskolásleányok éppúgy üléseznek, elnökkel, taggal bírnak. Az iskola időnként együttes kirándulásokat tesz, amikor a leány hozza az ennivalót, a fiú viseli a költségeket. Ha együttes mulatságokat akarnak rendezni, beszedik klubjuk 10 vagy 50 centnyi tagdiját, egy vagy másfél dollárnyi belépődíjat és abból egyszerűen kibérelnek egy helyiséget, zenét fizetnek, esetleg uzsonnát adnak. A tanár mindezekben úgy jut szerephez, hogy esetleg részt vesz benne. Ha nem félti presztízsét... Nincs különbség a tanulásban. A kicsi amerikai leány az okos szülőtől éppen úgy miniatűr mosógépet, porszívót, kávéfőzőt kap, a kisfiú autót, dynamót mozit, — mint nagyobbkorában történelmi, matematikai tételt a tanítótól. Ugyanúgy kell tudnia az állampolgár jogait, kötelességeit, a törvényeket, mint minden „gentlemanének. Választások előtt az osztályokban is szavazás van. És meg kell indokolni, miért X-et és nem Y-t választaná? Mert... az iskolának föfeladata nem az, hogy ismereteket közöljön, hanem hogy jellemeket neveljen. Az amerikai gyereket senki, jóformán még szülője sem kényszeríti arra, amit nem akar. Sem ők, sem tanárai. Kímélik a „selfrespect“-jét, (önbecsülését) és a gyermeket nem „a sorsára“, hanem a „selfgovernment“-jére bízzák. Ami ezt az önkormányzatot illeti, kevés esetben vallottak vele kudarcot. A tanuló osztályát egész kis államnak látja, amelyről jól tudja, hogy annak uralkodó szelleme, az eredmény és elismerés éppen úgy tőle is függ, mint a felnőttek Amerikájában. Társai előtt jobban restellene kirívó, példa nélküli tettel, viselkedéssel megütközést kelteni, mint tanárai előtt. Ha mégis megtörténne, társai intenék meg, nem pedig tanárai. De az igy nevelt leányt nem is kell „engedelmességre szoktatni“, felnőtte után rá „vigyázni.“ Az anya nincs kétségbeesve, ha 18—20 éves leánya éjjel jön haza, ha kettesben week-endezik, ha külön lakásban lakik. Nincs apatikus beleegyezés és sunyi szomszédasszonytekintetek. Boy és girl quasi együtt nevelkedtek és igy ismerik egymást anynyira, hogy még szerelem esetén is ebből 52 százalék inkább pajtásság, barátság. Ami „48 százalék veszély“ még marad, azt alaposan redukálja a beidegződött iskolai „tisztaság“, a példamutató sok leány és az amerikai törvények. Mindezek régóta ismert dolgok, de kiváló érvek. Megkérdezhetjük, hasonlithat-ó-e bármelyik európai leány viselkedése a fiukkal felnőtt flapperéhez? Hiszen azoknak újság a fiútársaság! Úri család vagy iparos leánya hol ismerhet meg fiukat? Jól tudjuk: barátnője vagy
