Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám - Avercsenko, Arkadij: Az öngyilkos
Dolores Brinkmann népviseletben. Rz öngyilkos Irta. Rrkadij Roercsenko Személyek: BILEVICS, az öngyilkos; BEREGOV, mérnök, a barátja; LIZA, cselédlány Bilevicsnél. Történik Bilevics szobájában egy novemberi éjszakán. BILEVICS (a telefonnál ül s izgatottan beszél a készülékbe): Szóval kitart amellett, hogy vége van mindennek közöttünk. Jó! Hiszen tudja mit mondtam ... emlékszik még? ... Ha Maga elhagy engem, meghalok .. . Nem. dehogy is volt ez tréfa ... Hogyan? ... Micsoda? ... Hogy képzeli,... egy napig se élhetek Maga nélkül... Kegyed az én mindenségem, napsugaram, életem... S végül is, az Istenért, mondja meg, hát mi történt? Miért nem jön el hozzám? Miféle tempó az, ilyesmit telefonon közölni valakivel? ... Micsoda? ... Hogy érti ezt? ... Nem mert idejönni? ... Mást szeret? (Üvöltve:) Szégyelje magát! Megbánja még, amit most tett. Pfuj! (Leteszi a kagylót, idegesen járkál föl s alá a, szobában. Láthatóig küzd egy gondolattal, aztán az íróasztalhoz megy s fiókjából egy revolvert vesz elő. Majd leül s a fegyvert egyre közelebb viszi halántékához. Épp el akarja huzni a ravaszt, mikor Liza hirtelen belép.) LIZA (meglátja a revolvert, Bilevicsre veti magát s rövid, de heves küzdelem után kiszakítja kezéből a gyilkos fegyvert): Az Isten szent szerelmére, mit csinál nagyságos ur? BILEVICS (erélyesen): Adod vissza rögtön a revolvert? Azt teszem, amit akarok. Mi közöd hozzá? LIZA: Drága, jó nagyságos ur, hiszen ez bűn. Ezt nem engedhetem. Szent Isten, mi történt? BILEVICS: Add vissza azonnal a revolveremet! LIZA (eldugja a pisztolyt a háta mögé): A világ minden kincséért sem. A revolvert nem kapja meg többé. (Sírva el.) BILEVICS (egyedül, az asztalhoz ül, kezére támasztja fejét és gondolkozik; aztán a telefonhoz rohan és beszélni kezd): Halló, halló... 2709... igen... ki beszél? Beregov ur személyesen? Jó estét, barátom. Bocsánat, hogy éjnek idején háborgatom. Életem legválságosabb pillanatait élem ... igen, igen ... mindent meg fogok Önnek magyarázni... Kérem, jöjjön azonnal hozzám. Az életemről van szó. Nem is kell felöltöznie. Elég, ha kabátot vesz. Egészen egyedül vagyok ... Szóval jön? Köszönöm. Viszontlátásra! (Leteszi a kagylót, majd uira fölveszi.) Halló, halló... kisasszony, kérem az 1718-at... kérem, kisasszony, csengessen rá erősen az 1718-ra... az emberek alusznak, mint, a patkányok... Na, végre! Halló!
