Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-03 / 5. szám - Heltai Jenő: Álmokháza (4)
Harold Lloyd, akinek legújabb filmje most fut Középeurópában. Talán volt ebben a nevetésben egy kis szomorúság is. Karmel akkor nem vette észre. Most meg mert volna esküdni rá. Ez az édes és igénytelen kis Nusi nemcsak a szeretője volt, talán szerette is. Nincs is más magyarázata annak, hogy négy évig hűségesen csalta vele a derék tőzsdést. De ez volt az egyetlenegy alkalom, amikor ezt megsejttette vele. Soha el nem árulta, hogy Karmel talán több is neki, mint csak ura és szolgája a testi örömökben. Nusi a maga együgyű asszonyi módján az volt, amit a fronton hősnek neveztek. Karmel most utólag sajnálta, hogy beérte azzal, hogy testét kihámozza a ruhából. Miért nem próbálta lelkét is kihámozni a testéből? Élete talán más irányba fordult volna. Elmulasztott valamit, amit nem tehet többé jóvá. VIII. Viszonyuk ugyanolyan váratlanul szűnt meg, ahogyan megszületett. Kétszer-háromszor hiába irt Nusinak, az nem ment ki hozzá. Később sem jelentkezett. Soha többé! Karmel egypárszor elsétált a ház előtt, de az erkély üres volt, az ablakokat redő takarta. Nusi elutazott vagy elköltözött ... az is lehet, hogy csakugyan férjhez ment. Négyéves barátságuk rövid találkozóin egyet-mást mégis csak megtudott Nusitól. A leány nem egyszer nagy örömmel újságolta, hogy testvérei kibékültek vele. Az ügyvédné és az üvegkereskedőné megbocsátották neki a tőzsdést, aki fantáziájuk polgári határait alighanem jóval túllépve, megszégyenitő bőkezűséggel gondoskodott róla. A kibékülés örömében Nusi bevallott nekik mindent, Karúiéit is. A két testvér nem helyeselte ezt a céltalan kalandot. Meg kellett Ígérnie, hogy szakit Karmellal és egész életét a tőzsdésnek szenteli. — Ha jól viseled magadat, talán el is vesz — mondták neki. — Igaz, hogy feleséges ember, gyereke is van, de az igaz szerelem legyőz minden akadályt. Kivált zsidóknál. Talán elválik a feleségétől. Nagyobb csodát is láttunk már. Nusi engedelmesen megígért mindent. Ez nem gátolta abban, hogy még aznap találkozzon vele. A két testvér hamar megneszelte, hogy az Ígéret Ígéret maradt csak. Nusi nem panaszkodott, de nem kétséges, hogy nagy kellemetlenségei voltak Karmel miatt. Karmel egyszer-egyszer ingerkedően kérdezte: — Mit csinál az Irén? — Mérges! — Hát a Klári? — Az is mérges. És nevettek. Karmel nem feszegette, hogy miért mérgesek. Úgy is tudta. Egyszer névtelen levelet is kapott; „ismeretlen jóakarói“ azzal fenyegették, hogy bepanaszolják a gyár igazgatójának, „ha tovább is üldözi tolakodó szerelmével azt a fiatal hölgyet, akit úgyis szerencsétlenné tett már“. És amikor Nusival való viszonya megszakadt, kénytelen-kelletlen belenyugodott abba, hogy a két testvérnek mégis sikerült Nusit a szakításra rábírnia. Kár! Jó lány volt! Ez volt Nusi nekrológja. Egyszer-egyszer eszébe jutott még, azután odatemette őt is abba a közös sírba, amelyben régi szeretői pihentek. Annál jobban meglepődött, amikor négy-öt hónappal a szakítás után, egy nyári estén, könnyű kék pongyolában megint az erkélyen látta. Karmel véletlenül vetődött a Ferenc-körutra és inkáb csak megszokásból nézett föl a jólismert ablakokra. De ez a véletlen találkozás földult a Oda állt az oszlop tövébe és ahogy azelőtt szokta, felköszönt. Nusi, mintha csak őt leste volna, bólintott és rögtön eltűnt az erkélyről. Karmelnak a leikébe nyilait valami... Talán hiba volt, hogy öt hónappal azelőtt olyan simán belenyugodott Lmil Jannings, a leghíresebb német származású filmszínész.
