Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-29 / 39. szám - Hamsun, Knut: A szerelem rabszolgái
Odahaza? Nem itt? Ezt válaszoltam: Várjon még egy negyedórát s ha bezárunk, jöjjön velem. Kivárta a negyedórát és együtt mentünk el a kávéházból. Gsak száz márkára van szükségem, mondta ö. Az oldalamon haladt. Kis kamrám van csupán, szóltam, mikor megálltunk a ház kapuja előtt. Nem megyek fel magával, felelte. Itt várok, <mig lejön. És várt. Mikor lejöttem, megszámolta a pénzt és szólt: Ez több mint száz márka. Tiz márka borravalót akarok magának adni. A kezembe nyomta (a pénzt, jóéjt kívánt és elment. Láttam, a sarkon megállt s az öreg, bicegő koldusasszonynak egy márkát adott. V. A legközelebbi estén borzasztóan sajnálkozott, hogy nem tudja a. pénzt visszafizetni. Megköszöntem neki, amiért nem tud fizetni. Bevallotta, hogy a pénzt elverte. Mit mondjon erre az ember, rabszolganő? mondta nevetve. Hiszen tudja: a sárga hölgy! Miért nevezed a pincérnőnket rabszolganőnek, kérdezte egyik barátja. Hiszen te százszor inkább vagy rabszolga, mint ő. Sört? kérdeztem, hogy félbeszakítsam ezt a beszédet. A sárgaruhás nő jött be, elment Vladimír előtt. Azután egy üres asztalhoz ült s a két másik széket odatámasztotta az asztalhoz, jelezvén, hogy le vannak foglalva. T. azonnal odasietett s leült az egyik székre. Két perc múlva ismét felállt és igen hangosan ezt mondta: Jó, megyek és soha többé nem térek vissza. Köszönöm, felelte a hölgy. Az örömtől szinte súlytalannak éreztem magam. Odafutottam a kasszához és mondtam valamit. Bizonyára azt Talán a menyasszonya? — kérdezte' (N. Zoltán Aranka rajza.) meséltem el, hogy soha többé nem tér vissza hozzám. A főpincér ment arra, gorombán rámszólt, de én mindezzel nem törődtem. Tizenegy órakor, mikor a helyiséget bezárták, T. egészen a lakásomig kísért el. Öt márkát a tízből, amit tegnap adtam magának, mondta. Mind a tizet oda akartam neki adni, el is fogadta, de minden tiltakozásom dacára visszaadott ötöt borravalóként. A kifogásaimat hallani sem akarta. Oly boldog vagyok ma este, szóltam. Megkérném, jöjjön fel hozzám. De egy kis kamrám van csupán. Nem megyek (fel, felelte. Jóéjszakát! Elment. Ismét elment a bicegő, vén koldusaszszony előtt, de elfelejtett neki (valamit adni, [habár a banya feltűnően hajlongott előtte. Odaszaladtam s néhány garast adtam neki. Ez attól az úrtól van, aki az imént ment erre szürke öltönyben, mondtam. A szürkeruhás úrtól? kérdezte az asszony. Igen, akinek fekete a haja és Vladimír a neve. Maga talán a felesége? Nem. A rabszolganője vagyok. VI. Több egymásután következő estén azután arról panaszkodott, hogy nem tudja a pénzemet visszafizetni. Kértem, ne beszéljen erről, ne okozzon nekem fájdalmat. Oly hangosan mondotta ezt, hogy mindenki hallhatta és többen kinevették öt emiatt. Gazember vagyok és csirkefogó, mondta. Pénzt kölcsönöztem magától és nem tudom visszafizetni. Ötven márkáért most levágatnám a jobb karomat. Fájt, hogy igy beszél s gondolkodtam, hol tudnék neki pénzt szerezni. De* nem tudtam. Azután azt mondta: Ha pedig azt kérdi, hogy megy
