Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-22 / 38. szám - Bakonyi László: Spanyol fantázia

1. Lisl Goldarbeiter, Miss Universum Prágában járt. A fogadtatás. 2. A pikkolók Marathonja. Rómában mindm évben megrendezik a pincérek verseny futását, melynek résztvevői megrakott tálcával kezükben futják le a távolt. 3. A „Roald Amundsen“ nevű norvég vitorláscsónak világ­körüli utat tett. Londonban a parlament előtt. A seňora szivébe megint kisértő, bujtogató szavak lopóztak, amiknek muzsikájára táncolni kezdett a vére. — Don Quixote mindig elkésik; de Don Juan mindig jókor jön... Don Juan eljött, hogy megtanítson: az asz­­szonyok sorsa a szerelem ... Donna Angéla megborzongott, az­tán hirtelen a pohár után nyúlt és mohón, sietve, sokáig ivott. A busképü lovag az ablakhoz ro­hant és tele torokkal háromszor egy­másután beleharsogta a visszhangos éjszakába: — Ha van benned egy parányi bá­torság, hitvány rabló, ki Dulcinea dél Tobosot, La Manóba tartomány úrnő­jét és a spanyol szüzek legnemebbi­­két fogságban tartod, jer elő rejtek­helyedből és mérd össze kardodat Don Quix otóval! Angela asszony incselkedő nevetése újból csilingelni kezdett: —- Azt hiszem, nem jó helyen ke­­reskedel, vitéz lovag. A jó Geronimo aligha fog veled páros viadalra kelni; kezét-lábát nagy ideje kínzó podagra töri, most is a híres zsidó orvos, Abu Szína gyógyitgatjia szegényt Kordová­­ban. Don Juan újból töltött és szomszéd­ja ajkához értette poharát: — A jó öreg Geronimo egészségé­re! Don Quixote keserűen kiáltott fel: ■—- Varázslat, szörnyű varázslat! A bűbájosaik fortélyos praktikái megza­varták elmédet, egyetlen Dulcinea! Eszmélj hát fel és ismerd meg hű lo­vagodat! — Varázslat, édes varázslat — sut­togta Don Juan. Angéla egy hajtásra kiitta a bort, aztán kínálkozva adta vissza a poha­rat: —- Szomjas vagyok, adj innom, Don Juan! Az idő későre fordult. A vártorony­ban halkan, sejtelmesen éjfélre ikon­dúlt a harangszó; a gyertyák füstös lángja tétován imbolygott a homályos boltivek között. Don Quixote felugrott és kardjára csapott csontos öklével: — Az őrség órája elérkezett! Az éj­szakát a várudvaron fogom átvirrasz­tani; megvárom a hitetlen rablót és múlhatatlan szerelmemre esküszöm, hogy a pokol kapujáig kergetem a gaz fajzatot, reggelre pedig tar sara­­cén koponyákkal szórom tele az ud­vart! Dulcinea, imádkozzál értem lés boldogságomért a Madonnához! Don Juan lassan átkarolta Angéla karcsú derekát: — Én pedig az ajtód előtt virrasz­tók majd, szépséges Angela. Oly éde­sen és gyöngéden fogom pengetni lan­tomat, mint még soha. Addig dalalok és sóhajtozom, amíg meg nem szánsz

Next

/
Thumbnails
Contents