Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-22 / 38. szám - Bakonyi László: Spanyol fantázia
és halkan megnyílik a mennyország kapuja... A tarkahimzésü selyemmantilla lassan leomlott az asszony válláról. Sápadtan, boldog, eleső aléltsággal simult Don Jüanhoz. Aztán hirtelen felriadt: — Jó éjszakát, lovagok, — szólott csendesen s mintha valaki kergetné, sebesen elosont. A telehold fáradtan csüngött az égből, mint valami nehéz, érett gyümölcs, azután lassan, leszakadt valahol a hegyek mögé. Don Quixote kivont karddal rótta az őrség útját a nesztelen, sötétkék éjszakában. A fordulóknál meg-megállt és imádságos vágyódással tekintett fel a sarokszobára, ahol mécsfény mellett Dulcinea álmodja szeplőtlen, menyasszonyi álmát a szabaditó lovagról... Most, mintha fürge árnyék futna végig a tornác fehér falán; odafenn, a sarokban mintha ajtó nyílnék és zárulna. A busképü lovag átrohan az udvaron, fel a lépcsőn, vaskeztyüs ököllel már bedönti az ajtót, ráveti magát az idegenre: — Végre a kezembe kerültél hát, átkozott saradén! A fegyverek szilaj csörgésébe riadt asszonysikoly elegyedik. Donna Angéla fehér hálóköntösében dermedten nézi a néma birkózást. Don Quixote marikából hirtelen kiesik a kard, homlokába súlyos kéz vágódik, a hórihorgas férfi kóvályogva roskad a medvebőrös padozatra. A mécses lángja rávetődött az elnyűtt, fakó arcra; a ráncbarázdákban csendesen folydogált a vér a csap zott, őszes szakállba. A reszkető asszony fél ősén simult a győzteshez: — Menjünk innen, vigyél magaddal! Félek itt maradni! Don Juan visszadöbbenve hátrált, a hosszan elnyúlt, szoborformáju test elől; a bágyadt, kihunyó gyertyavilágban ijesztő látomás meredezett. Giralda, a sevillai meggyalázott, boldogtalan szűz apjának vérző kőszobra most kisértett először az éjszakában. Donna Angéla alázkodó szerelemmel rimánkodott: — A tiéd vagyok, vezess el innen! Don Juan, szerelmem, hallod: Angéla a tiéd akar lenni! Don Juan keserűen kacagott: — Szegény, ártatlan Don Quixote! Hát nem megmondtam, hogy kettőnk közül te vagy a boldogabb? Vállára dobta az ágyon heverő fekete köpenyét, kezébe kapta strucctollas kalpagját és szótlanul, lehajtott fővel elment. — Don Juan! Don Juan! Az álmok örök vőlegénye felsóhajtott: — Dulcinea! Hűséges menyasszonyom, Dulcinea! 1. A Zeppelin újra otthon van Friedrichshaferiben, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. 2. Első felvétel a padesztinai zavargásokról. Angol matrózokat visznek a veszélyeztetett területre. 3. Egy Rolls-Royce hidroplán, amely résztvesz a Schneider-Cupért folyó angliai repülőversenyen.
