Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám - Tarka krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Lynkeusz: Meglopott apa - Amerikábanis van "Góthay" almanachja - Az orvos és a politika
Tarka krónika Hölgyeim és uraim na igen, az ember vesz karácsonyra meg újévre mindenféle csacsiságot a gyereknek — ezeket a játékokat meg mit. Istenem, a gyerek játszani akar. És mi mindent találnak ki. Ezeket a gözvasutakat, meg villanyvasutat, meg mozit, meg mágnes-halászatot, pilótafelszerelést, kereplőt, búgó csigát, épitőszekrényt, kivágható és összeállítható papir-palotát, gumirevolvert, türelem-játékot, azzal az izével, marhaság, hogy bele kell találni a két golyócskának a néger szemébe. Mondhatom, érdemes. A gyerekek ma vég e rnég’s csak el mentek iskolába, délelőtt, az első nyugodt nap, korábban is keltem fel, többször kikémleltem, ott vannak-e még — na nem azért, ugyan kérem, mi jut eszükbe, csak ho<ry nem késnek-e el az iskolából. Ugyan kérem, nevetséges, hiszen megnézhettem volna előbb is, én egész őszintén mondtam nekik két hétig hagyjatok békén, ott van nektek az a sok játék. Mégis, igy kényelmesebb. Végre elmentek a gyerekek és én kimehettem a szobájukba, gyorsan bezártam az ajtót, nem azért, de félreértené a szobalány, ha igy látna, én csak megakarom nézni végre... és főként a néger miatt, a két golyócskával. Hát kérem, rémes. A gőzvasut, aminek úgy örü... izé, úgy örültem, hogy a gyerekeknek milyen jó lesz, teljesen használhatatlan: letörték a csövet, felül, ami a legfontosabb. A mágnes-halászat is kámpec, micsoda barbárság! fordítva tették bele, persze, kiégett az elem! Milyen remekül tudtam volna vele ... izé ... megmagyarázni nekik, hogy kell játszani! Nem lehet használni! És a papirházak —- roszszul vágták ki! nincs hely a ragasztástásra! ez már mégis csak bosszantó... el kellett volna dug ... izé ... na mindegy, egye a fene, hol a néger?!... tegnap este, az ágyban kigondoltam, hogy kell megrázni, hogy a golyócska rögtön beleessen a szemébe. Na végre! Ez az! Ez az... az ördög vigye el, betörték az üveget. A golyócskának se hire, se hamva. Gaz kölykök! Ilyen gyönyörű holmival — igy bánni! Revolver kell ezeknek, bicska vagy bomba! Úgy kell nekem. Tudhattam volna — nem gyerek kezébe való a játék. Karinthy Frigyes. Meglopott apa Fa- és szénüzlete volt egy nyirkos pincehelyiségben. Maga aprította fel a fát és vitte fel zsákokban az emeletekre. Ez nagyon megviselte, mert a kis, öregedő emberke fukar volt, rosszul táplálkozott és még a legszükségesebbet is megvonta magától. Egyetlen leánya a háztartást vezette. Ő főzte a sovány leveseket és husnélküli főzelékeket. Hús csak ünnepnapokon volt. Pedig az üzletből futotta volna jobb ebédekre is. De az apa csak filléreket adott a leánynak kosztra, a többit félretette. A lakásban a padló egyik deszkája alatt őrizte a megtakaritott pénzeket. A leánynak nagyon fájt, hogy az apja egészsége egyre romlik. Végül úgy segített magán, hogy minden héten lopott a megtakaritott pénzből és abból főzött táplálóbb ebédeket és vacsorákat. Az apa észrevette, hogy az ételek jobbak. Az is feltűnt neki, hogy gyakrabban kerül hús az asztalra, sőt néha még bort is kapott a hús mellé. Egy ideig minden megjegyzés nélkül fogyasztotta el a lakomákat, de utóbb mégis megkérdezte a leányát: —■ Mondd, miből főzöl te ilyen jó ebédeket, holott én neked most is csak anynyi konyhapénzt adok, mint régen. A leány elpirult és hallgatott. Az apa most annál makacsabbul vallatta a leányát. Megragadta a karját és szigorúan rászólt: — Rögtön megmondod, hogy miből telik húsra, meg borra. A leány lesütötte a szemét és szégyenkezve felelte: —-Van egy udvarlóm ... Az apa eleresztette leánya kezét, mintha attól félt volna, hogy beszennyezi magát. Fájdalmasan végignézett, aztán leült és kezeibe temette arcát. A leány megdöbbenve és megrendülve meredt az apjára. — Micsoda szégyen! —- hörögte többször az apa. A leány nem tudta tovább nézni az apja szomorúságát. — Nincs udvarlóm... Az apa szemei megélénkültek. —- Hanem?... — Loptam. Az apa meghatódva nézett a leányra. — Loptál? Gyermekem, többé ne nyúlj idegen vagyonhoz... És kitől loptál? A leány tétován nézett maga elé. — Nos, kitől loptál? —• Tőled... A padló alól. Az apa arca eltorzult a dühtől. Felkapott egy darab fát s mint a vadállat felorditott: — Mindjárt agyonverlek! A leány könyörgő hangon nyögte: — Ne bánts ... Udvarlóm van. Még aznap elzálogosította kis aranyóráját és a padló 'alá tett annyi pénzt, amennyit pár héten ávdopott onnan. Lynkeusz. Amerikában is oan .Góthay* almanachja Gene Tunney az amerikai előkelőségek között A 150 éves demokráciáju Amerikának is vannak „hivatalos“ kékvérei, akiket a gótaihoz hasonló Almanachban örökítenek meg évente. Igaz, hogy Amerikában ezt a könyvet „Social Register“-nek nevezik, de ez a „register“ is kényesen vigyáz arra, hogy csak igazi amerikai notabilitások kerüljenek a felsoroltak közé. A kérdés most az, hogy kik az igazi előkelőségek Amerikában? Amerikai tudósok? Egyetemi tanárok? Híres művészek, irók? Vagy csak azok, akiknek több mint egymillió dollárjuk van a csekkszámlán? Az érdekességhez tartozik az is, hogy ..Gene“, hivatalosan: James Joseph Tunney, a boxolás amerikai világbajnoka is az amerikai előségekhez tartozik már. Nem a sport terén szerzett érdemei elismeréséül, mellyel a világ előtt Amerika számára nyerte el a pálmát, hanem egyszerűen azért, mert feleségül vett egy amerikai „kékvér“-t, Miss Polly Lauder-t, néhai Gegroe Lauder nevű amerikai gentleman leányát, aki halála után csekély 50 millió dollár örökséget hagyott családjára. Tunnej boxbajnok amerikai „kékvér“-ré való előléptetését egyébként az 1929. évi newyorki „Social Register“ 461. oldala igazolja. Egész bizonyos, hogy a nagy George Washington, az Egyesült Államok megalapítója másképp képzelte el a demokráciát, sőt valószínű, hogy Abraham Lincoln, Theolor Roosevelt és Woodrow Wilson se voltak hívei az európai arisztokrácia imitálásának. Az oroos és a politika Az angol király mostani betegágyánál gyakran hatnál több orvos is megjelent és ez a nagy szám élénken igazolja azt az aggodalmat, melyet a betegség komolysága kiváltott a népből. Mindamellett ez még nem a legnagyobb szám, az angol újságok magasabbról is tudnak. így például II. Károly királyt 1685-ben 14 orvos kezelte, akik valamennyien aláírták a bulletinokat. Köztük, ahogy korabeli jelentések nagy aggályoskodással mondják, akadtak nyakas whigsek is, már mint olyan emberek, akiknek utjából liberális hajlamuk miatt minden ember kitért. Amikor aztán II. Károly meghalt, többen akadtak, akik azt hangoztatták, hogy ezek a whigsek megmérgezték a királyt. Amilyen esztelen is volt ez az állítás, mégis voltak emberek, akik hitelt adtak neki s akik meg voltak győződve • arról, hogy a politikai hitvallás még az: orvos lelkiismeretét is befolyásolja. És valóban akadtak is orvosok, akik a politikát fölébe helyezték mesterségüknek. így megtörtént, hogy amikor a liberalizmusra hajlamos Anna királynő haláloságyán feküdt, hogy a londoni orvosok leghir.ésebbje, egy nyakas torry, megtagadta segítségét állítólag azzal a kifogással,- hogy ő maga is beteg, valójában kedig azért, mert gyűlölt mindent, aminek köze volt a liberalizmushoz. Angliában egyébként gyakran megesett, hogy az orvos megtagadta a segélyt politikai ellenfelétől, ami azonban nem fanatikus' gyűlöletből történt, hanem inkább azért, mert az orvos joggal félt attól, hogy a beteg halála esetén meg fogják vádolni ellenfele meggyilkolásával. Az orvosnak ez a félelme nem volt alaptalan, mert még a XVIII. században is előfordult, hogy nagynevű professzorokat perbe fogtak ilyen gyanú alatt, akik aztán'nehezen tudták tisztázni magukat és nem egy akadt; aki a hóhér bárdja alatt vérzett el.
