Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám - Páris nem fér el Párisban - A kor legjelentősebb asszonya - Irodalom, művészet, zene • Vozári Dezső: Jegyzetek Ady halálának tizedik évfordulójára - Márai Sándor
Páris^nem fér el Páriában A párisi városi hatóságoknak egyre több gondot okoz az uccai forgalom szabályozásának problémája. Ez a probléma kezd megoldhatatlanná válni. Mert ma az a helyzet Párisban, hogy a sok jármű és a sok gyalogjáró nem fér el az uccán. Minthogy pedig a forgalmat csökkenteni nem lehet és ez nem is állna a város érdekében, a város konstrukcióját kell hozzá idomítani a forgalomhoz. A várost át kell alakitani, át kell épiteni. Ezért a városi tanács felszólítást intézett Páris összes építészeihez, hogy adjanak praktikus tanácsokat, miképpen lehetne ézt a kérdést megoldani. Számos terv érkezett már eddig is be és ezeket mind nyilvánosságra hozzák és megvitatják. A forgalom kérdésével szorosan összefügg a lakáskérdés rendezése is és néhány egészen egyéni és meglepő terv merült fel ezeknek a problémáknak a megoldására. A legtöbb terv egészen megváltoztatná a mai Páris képét. Az egyik építész arra hivatkozik, hogy a mai párisi uccákat és boulevardokat nem lehet kiszélesíteni, ezért „egyszerűen“ azt ajánlja, hogy az egész várost le kell rombolni, csupán a legfontosabb történelmi patináju középületeket és szobrokat kell meghagyni a helyükön. Egy művészi zsűrinek kellene döntenie afölött, hogy milyen épületeket lehet átmenteni a jövőbe. A lebontott épületek helyébe 60 méter magas felhőkarcolók sorát kell épiteni, amelyeket széles fasorok választanának egymástól. A radikális terv fölött megoszlanak a vélemények. Egyesek a legnagyobb lelkesedéssel teszik a magukévá ezt az ötletet, mások viszont rámutatnak arra, hogy ennek a tervnek a kivitele megszámlálhatatlan milliárdokat emésztene fel. Ezért inkább azt javasolják, hogy Páris területét növelni kell. Eszerint a terv szerint a mai egész Páris az uj Párisnak csupán belvárosa volna, központja, amelyben autóbuszok és villamosok, sőt automobilok sem közlekedhetnek, csupán gyalogjárók. Páris körül kell azután az uj telepeket felépíteni. Itt annyi garázs állna rendelkezésre, hogy mindenki, akinek a belső Párisban dolga van, itt tarthassa a jármüvét. Ez az uj környező Páris kertváros lenne. 0 kor legjelentősebb asszonya Ki az újkor legjelentősebb nőalakja? Egy nagy párisi újság nemrégiben ankétet rendezett e kérdésben. Izgalommal várták, hogy a verseny pálmáját bizonyára egy filmsztár fogja elvinni, de az eredmény meglepetést hozott. A beérkezett százhúszezer szavazat közül nyolcvanezer, szóval 66 százalékai Mme. Curiere, a szerény és csendben munkálkodó kémikusnőre, a rádium egyik felfedezőjére esett. Csak a második helyre futott be egy színésznő, az se az élő primadonnák sorából, hanem Sarah Bernhardt, az elhunyt nagy tragika követkzett sorrendben Mme. Curie után. Harmadik Miss Edith Cavell angol betegápoló nővér lett, akit a németek a háború alatt állítólagos kémkedése miatt halálra Ítéltek s egy belga városban ki is végeztek. A negyedik helyezett meglepetésszerűen hatott a franciákra, Mrs. Booth, az amerikai üdv-hadsereg tábornokának a felesége nyerte el ezt a helyet. Az irodalom egész az ötödik helyre szorult vissza, George Sand képviselte a literaturát a nagy nők galériájában. Utána következett Louise Michel, a francia coramune „orleans! szüze.“ Hetedik helyre került de Noailles grófnő, neves francia lirikusnő. Severlne hirlapirónő nyolcadik lett a versenyen. A kilencedik és tizedik helyet egyenlő szavazatszámmal Suzanne Lenglen, az ismert tenniszbajnoknő és Ruth Elders, az oceánrepülőnő osztották meg egymás között. Josephine Baker is kapott közel ezerkétszáz szavazatot, mig Mary Pickfordra és Pola Negrire fejenként alig esett több száz-százhusz szavazatnál. így azok, akiknek papírforma szerint győzniük kellett volna, utolsó helyre szorultak vissza. Irodalom, művészet, zene Jegyzetek Rdy halálának tizedik éofordulójára Egy emberi életben nagy idő tiz év s porszem a halhatatlanság robusztus sziklái között. Tiz esztendővel ezelőtt hunyta le földi életében utólszor szemeit Ady Endre, minden idők legnagyobb magyar költője. Egy szanatórium elfüggönyözött betegszobájában halt meg; akik körülötte voltak, tudták, hogy Ady halálának pillanatában halhatatlanná lett, mert e percben elnémult gigászi élete mellől minden kicsinyes pártoskodás, ellenfelei meaculpázva dobták a göröngyöt koporsójára. Az emberiség történetében volt néhány szempillantás, melyekbe századok ize, zamatja, értelme és értéke sűrűsödött. Ilyen volt Ady Endre halálának pillanata is ezerkilencszáztizenkilenc január huszonhetedikén. # Költők jönnek-mennek, jók és kevésbbé jók, de váteszt legfeljebb ha egyet dob ki évszázadonként Európa a tülekedéstől nyüzsgő piacokra. A magyar élet, a magyar lélek Adyval indul neki a XX. század göröngyös utjának s általa determinálódik. Ne bolygassuk a múlt tévedéseit és bűneit. Ennyit azonban fontolóra kell vennünk: kétségbe vonták Ady magyarságát; tiz évvel halála után a magyar irodalom teljesen fölszitta, asszimilálta ezt a kínok között vajúdott lírát. Sohasem volt még a magyar irásmtivészetnek ennyire szuverén, katexochén vezéregyénisége, mint Ady Endre. Magyar volt? („Ha elátkozza százszor Pusztaszer, mégis győztes, mégis uj és magyar!“) # A múlt század francia lírájának bőséges emlőin nevelkedik s ő a fáradt fin de siécle neveltje tatár temperamentummal és apokaliptikus nyugtalansággal vonul be a költészetbe a közélet, politika, társadalom nekikeseredett harci zajában. Adyt tagadni a legteljesebb pozitivizmus volt nemrég. De próféciája katasztrofálisan beteljesedett. Ne bolygassuk a múltat. A szerelmes Ady. Mint a sziréna hangját tovább halljuk búgni a levegő molekulái közt, úgy zug, zeng tovább Ady költészetében mindörökké egy maradék nélküli odaadás mély szimfóniája, Léda asszony szerelme. Aki életével, egy élet inártiromságával fizet a szerelemért, mégegyszer felemelkedik az optimizmus napsütötte csúcsaira, ahonnan messzire látni, gyönyörű távolokba, mert se köd, se felleg nem zavarják a kilátást. Szerelem, mely Ady lírájával együtt az idők végezetéig tart és terebélyesedik. A szociális Ady. Egy letaszított osztály akar beszélni s — ne vegyék zokon — enni is szeretne. A hatalom árnyékában sütkérezőknek gyengék az idegeik a nyomorhoz, mem törődnek tehát vele. Ady Endre odaáll a magyar jakobinusok élére. A zsíros, lusta alföldi humusz alatt titokzatos csirák erjednek már. Ki hallja meg a földben kicsattanó magvak énekét? Csalán és gyom ékteleniti el a magyar rónát. Lesz, ami lesz. Ady számára a csend is beszél. Hallja az uj idők végzetes hallaliját. („Csend, mintha 'nem is rezzennénk s rohanunk a forradalomba.“) # Az ő Bakonya Páris volt, az európai szellem és műveltség Bábele. Itt nem voltak se fegyvertársak, se ellenségek. Csak cimborák. S a Riviéra partjain a tenger dalolt.Önfeledt, boldog idők. Ady érzésének, kiteljesedésének gigászi epochéja. Otthon a gulya legelészett, de itt más világ járta. És érkeztek egyre-másra a versek Franciaországból. De magyar maradt, dühösen és türelmetlenül magyar. Magyarabb, mint akik fáradhatatlanul reklamálták magyarságát. # Tiz esztendeje halott. Tízszer vitte ki az emlékezés és a kegyelet hervatag virágait sírjára a „hálás utókor“. Tiz vérrel, sárral, szegénységgel és tanácstalansággal zsúfolt év múlt el azóta, hogy Ady Endrét eltemették. Kénkő hull az egekből. Füst. Lépésnyire se látni. Hová vezet a holnap, hová a holnapután? Világíts nékünk, Ady Endre! Vozári Dezső. plárai Sándor Annak a lélektani metamorfózisnak, melyben Európa ezerkilencszáztizennyolc óta leledzik, krónikásává szegődni többet jelent hivatásnál és mesterségnél, többet a Part pour Part szalmát cséplő prózai nál is, csaknem prófétaságot jelent. A kor felemás szemléletű, levegője erjedő eszmék szagával terhes. Indokolt és indokolatlan forradalmak árnyéka úszik a. horizonton. Ami ma bálvány, holnap szemétdombra kerülhet s lehet, hogy uj fétisünkét a lomtárból keressük elő. A jazz-zal, népszövetséggel és kokainnal narkotizált emberiség remény és kilátás nélkül táncol az előkelő és kevésbbé előkelő mulatókban. De a vén kontinensen szerteszét, a fülledt kávéházakban kigyult néhány agy velő, melyek éles fénykévéket szórtak ki a lélek csüggedt éjszakájába. A tan- és szószékek bölcsei már nem tudtak továboot s akkor egy uj avant-
