Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-15 / 37. szám - Kosáryné Réz Lola: A füst

csak egy .rántást sem lehet megza­varni! Menjen vissza és ne keserítse az embert. Örüljön a kisasszony, hogy nincs ilyen szerencsétlen sorsa, mint másnak, mint nekem ... Törülgeitte a szemeit. De Manci ko­nok elhatározással fordult az asztal felé s tette le reá a tésztadeszkát. Mi­re a szakácsnő újra látni tudott: ott puposodott már a liszt a deszkán s Manci gyúrt. — Hát ez habsütemény? — kérdez­te a szakácsnő, mert egyéb nem ju­tott az eszébe bossziankodásában. — A habsütemény azután jön — felelte Manci mesterikéit nyugalom­mal. — Ez cukrosnerec lesz, a tojás­sárgáját használom fel hozzá. Senki sem tudja elképzelni, ha cukroisperecet vagy habsüteményt eszik, mennyi munkába, igyekezetbe, sokszor harcba kerül, míg létrejön az izeis kis könnyű falat. Manóinak nemcsak a szakácsimüvé­­szet nehézségeivel, de azonkívül még két tényezővel kellett megküzdenie. Az egyik a szakácsnő rosszakaratú gáncséskodása völt, a másik a füst fojtogatóian gyilkos, alattomos ellen­ségeskedése. Könnyes szemmel gyúrta az arany­sárga tésztát, könnyes szemmel verte a habot. A végén még a szakácsnő is megsajnálta néha s valósággal kö­­nyörgött neki, hogy hagyja abba. De Manci nem hagyta abba. Lázasan ra­gaszkodott ehhez a munkához, mint ahovvan a rab ragaszkodik a szalma­szálakhoz, amikből kosarakat fono­­gat, apró haszontalanságolkat, amik nélkül megőrülne. Minden embernek minden nap el kell mennie az őrület mellett, ha valami tehetetlenség vagy bánat környékezi. Ilyenkor kell ha­mar munkát keresni, ilyenkor gyűri apró darabra a levélboritékot az igaz­gató uir a vezérigazgatói karosszék­ben .s ilyenkor talál ki cifra károm­kodásokat a kocsis és érzékeny nótá­kat a krumplikapálgató falusi leány­zó. Manci is ezért sütött olyan düh­hel, akármennyire csípte is a füst a szemét. Mindössze azt .'•ette meg, hogy ki-kiállt egy pillanatba a konyha aj­tajába, amin át a kertbe lehetett jut­ni s ott szívott egy kis friss levegőt. Annyira el volt foglalva a bánatá­val s a mérgével — a füst miatt nem is sült rendesen a tészta —-, hogy nem vette észre Jóskát, aki, rakottéi a kezében, akkor lépett ki a villából, mikor ö a második tepsi cukrospere­­cet bizta a sorsára a sütőben. Jóska cigarettára akart gyújtani s a szélben úgy akart fordulni, hogy el ne aludjon azonnal a gyufája. így történt, hogy Manciék kertje felé volt kénytelen fordulni, másképpen a vi­lágért se tette volna meg. De meg­tette. A gyufa azonban kihullt a ke­zéből s a cigarettája gyujtatlan ma­radt. Meglátta ugyanis Mancit, aki a sze­meit törülgetve, szép fejét lehajtva, bánatosan állt a konyha küszöbén, bekötött tejjel, mint a háziasság nem­zője. Majd sóhajtott egyet és lassú léptekkel, lehorgasztott fejjel, meg-1. A trencsénteplici nagy nemzetközi tenniszversenyről: a négy bajnok: Artens (Ausztria), Koželuh (Csehszlovákia), dr. Luppu (Románia), Menzel (Csehszlovákia). 2. Tokaji szüret. 3. Egy berlini szabad-szinpadon elő­adták a „Szentivánéji álom“ cimü Shakespeare-darabot. Az előadás egyik jelenete.

Next

/
Thumbnails
Contents