Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-15 / 37. szám - Kosáryné Réz Lola: A füst

1. Ne tessék megijedni, ez a hölgy nem tagja a Ku-Klux-Klannak, csupán szorgalmas páciense egy szépségápoló intézetnek. 2. Berlinben hindu klub nyilt meg a napokban. 3. „Atyám és anyám elhagytak s a jó Isten fogadott magához.“ Ilyen feliratú szekrényekbe dobják Görögországban a vagyontalan anyák gyermekeiket, akiket lelencben neveltet az állam.

Jó! Ezt a .szőttet eljátszom, aztán fájni fog á fejem és megyék haza.

Így is ‘történt.

Kalocsayné váltig sajnálkozott, hogy már vége a játéknak, de egyik sem hitte el neki, hogy őszintén beszél. Szó ami szó, nem is beszélt őszintén. Unta a teniniszt és örült, hogy Jóska most már öt kisérte el a fürdőházig.

Ez volt a helyzet.

Manóinak csakugyan fájt a feje. Egy darabig nem is akart visszagondolni az egész Jóska -ügyre, de aztán mind jobban és jobban az az aggodalom kezdett úrrá lenni a szivén, hovv igy .sehogyan sincs jól semmi a világon s hogy akár Jóska hívta oda Kalocsaynét, akár nem, kár volt megszaladni előle gyáván s otthagyni a számára kedvező terepet, kedvező körülményeket, mindent.

Éppen ezért másnapra meghívót küldött az egész tennisztársaságnak. Valami ürügye is volt reá, miért rendez uzsonnát. Meg kell beszélni a tenniiszversenyt, vagy búcsúztatnak valakit, vagy megünneplik valami verseny győztesét. Egyszóval Jóiska is megkapta a Manci mamájának aláírásával ellátott névjegyet:

— Kedves Fekete! Szívesen látjuk holnap délután ötkor kerti uzsonnára. Üdvözlet a viszontlátásig.

Most mit jelenthet ez?

Azt, hogy Manci szeretné, hogy ö is ott legyen? Vagy a mama szeretné? Vagy Manci illőnek látja, miután a többieket is meghívták? Vagy a mama látja illőinek? Rettenetes problémák ezek. Nem lehet kiigazodni belőle.

Jóska sem tudott kiigazodni. Forgatta a meghívót jobbra-balra. Este kétszer elhatározta magában, hogy nem megy el, de lefekvés után mégis az volt az érzése, hogy el fog menni. Miikor azonban reggel felébredt, kemény volt a szive újra és könyörtelen: Manci csak játszott vele, Manci odahívta Kalocsaynét, hogy együtt nevessenek rajta. Manci szívtelen, kacér és gonosz teremtés. Nem fog elmenni.

Rendben van. Azért a világ csak ment a maga utján. Lassan telt az idő. A füstös kávét végre behozták a reggeliző-asztalra. Néhol megitták, máshol otthagyták. Néhol -csak a fejüket csóválták, máshol hangosan is mérgelődtek. Néhol volt annyi belátásuk a férfiaknak, hogy a szelet szidják közben, de .néhol még emiatt is a feleségüket tették felelőssé.

Ez is elmúlt.

Következett az ebédfőzés ideje.

A szél bolondabbal fuj.t, mint valaha. Visszaverte a füstöt. Maneiék szakácsnője jobbra-balra csapkodott mindent, ami a keze ügyébe került, miikor Manci bekötött fejjel, szakácskönyvvel a kezében, benyitott.

— Hát a kisasszony mit akar?

— Habsüteményt csinálok az uzsonnához.

— Habsüteményt! — kiáltotta a szakácsnő gúnyosan. — Habsüteményt! Ilyen széliben, mikor még