Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-07 / 1. szám - Herczeg Ferenc: Élet, halál, szerelem
— Nem lesz nehéz, meglássa. Malata nagyon hiú legény, ugye? a hiúságánál lógva odavezetem, ahová akarom, mint a medvéi az orrába húzott karikánál lógva. Vacsoránál' beszélni logok Idusról, — persze csak véletlenül. A színházban láttam és el vagyok tői© ragadtatva ... A legszebb nő Budapesten, senki .sem öltözik annyi Ízléssel, miint ő, amellett — ugye? — ragyogóan szellemes. Úgy tudom, hogy Miket ativy herceg ieieségül akarja venni. De valami gr óiról is beszéltek. — De hiszen ezek a dolgok nem felelnek meg a valóságnak? — mondta a páter, most már öntudatlan naivitással. — lúd ja mit mondok? — heveskedett a művésznő. — En egész életemben mindig hazudtam, ugye? Ha most (kivételesen jótékony célra akarok hazudni, akkor ne szidjon, hanem inkább dicsérjen meg. Az Állatok apja hazament a Muzeum-körutra, útközben azonban becsöngetett a második emeleten. — Minden rendiben van, ugye? — mondta Idusnak. — A művésznő becsületszavát adta, hogy nem fogadja többet Árpád ur látogatását. — És a főtisztelendő ur elhitte neki? — A dolog komoly, — erősködött a páter. — Maglód! Magda ki nem állhatja azt az urat. — Hát azt honnan tetszik tudni? — Ha szeretné, vagy akár csak becsülné, nem mondana róla olyan szörnyű dolgokat. — Mit mondott róla? — Hogy vidéki gavallér, az utolsó kóristaleány is kineveti. Még rendesen beszélni sem tud, a saját nevét „Málátá Árpádnak“ ejti. — Hát ez igaz, — hagyta rá Iduska, — gömöriesen beszél. Maglódi Magdának tehát nem kell? — Azt mondta, ha még egyszer beteszi hozzá a lábát, hát — ugye — kiröpiti. — Neki nem kell és azért nagylelkűen átengedi nekem? Köszönöm! — Nemcsak átengedi, de többet is tesz, — magyarázta diadalmasan a főtisztelendő ur. — Minden erejével azon lesz, hogy Árpád ur feleségül vegye magát. Az Állatok apja ezzel elment és egy furcsán savanyú leányarc képét vitte magával a harmadik emeletre. Tureczky atya elvégezte magában, hogy még három napig marad Budapesten. Mint olyan férfiú, aki nem engedi magát az események által meglepetni, másnap reggel már nekilátott a csomagolásnak. A pakja nem volt sok, egy kis kézitáskával utazott Báhr el Gházából Rómába, Budapesten azonban megszaporodott a podgyásza egy ujszerkezetű köpülőgépipel és egy veteményes magvakkal telt zsákkal. A pozsonyi Savoy-Carlton szálloda építése (Mindszenty felvétele, Pozsony) Iván Sándor, szlovenszkói magyar színigazgató A köpülő masina igen tetszett neki, de azért még sem ez, hanem egy gépfegyver lett volna álmainak tárgya. Volna csak gépfegyvere, jöhetnének aztán a diinikák! ö ugyanis biztosra vette, hogy a dinka-négerek előbbutóbb meg fogják támadni a misszió telepét. Sajnos, Rómában, ahol óvatosan tapogatódzott ilyen irányban, a leghevesebben tiltakoztak az ő militarista tervei ellen. Még a kezében volt a köpülő, midőn megnyílt az ajtó és belépett Idus. Egészen fesztelenül, ahogyan csak egy budapesti leányzó tud belépni az ajtón. Tureczky atya első pillanatban azt hitte, hogy papagálytollruha van rajta, olyan tarka volt, — de mégis szövött holmi volt. A karjára és a lábára már nem igen jutott belőle. Belépett és azt mondta: — Hát kérem: nem! — Mit nem —? — Az a „Málátá Árpád“ nem kell nekem. Egy kis időt engedett a páternek, hogy kifejezést adhasson a meglepetésének, mivel azonban a főtisztelendő ur nem élt az alkalommal, ő nagysága tovább beszélt. — Annyira még nem vagyok, hogy fölszedjem Maglódi Magda kimustrált gavallérjait. Ha én most elfogadnám Árpád házassági ajánlatát, — mert ma reggel levelet irt, abban megkérte a kezemet! — ha elfogadnám, akkor kinevetne az egész világ. Én most már csak egyet tehetek: nem eresztem magam elé azt az urat, menjen vissza az ő Maglódi Magdájához, vagy menjen, ahová akar, csak engem hagyjon békében. A főtisztelendő ur erre csak annyit mondott, hogy: hja, hja! Idus egy ideig még nézte a köpülőgépet, azt várta, hogy Tureczky atya ellen tmondjon neki, amire ő azután egyszerűen tudott volna válaszolni; miivel azonban hiába várt, végül is sötéten, mint a nyári zivatar, kivonult a szobából. .A főtisztelendő urnák kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy összevesszen Iduskával. Miközben az imént elnézte, vakító fénnyel fölloibbant a lelkében a megismerés, hogy ez a leány csodálatosan hasonlít egy másik leányhoz, aki vagy harmincöt esztendővel ezelőtt könnyedén és bájosan, mint a tündér és kegyetlenül, mint a vadmacska, keresztül surrant az ő életén. Az Állatok apja este az ágyban megint a Buddeabrook-család'ot olvasta. A kilátásai nem voltak nagyon
