Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-23 / 12-13. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő (12)

— Ahá! Szóval itt a titok nyitja. Mister Dorn hát a kiválasztott. Nos hát, Mister Dorn — halott.

— Halott? — sikoltott föl Lois kétségbeesetten.

Ebben a pillanatban fölpattant az ajtó. Dorn mosolyogva szögezte revolverét Chesney Prayra.

— Föl a kezekkel, barátom.

Chesney egy mozdulattal leütötte a petróleumlámpát. A sötétben a két férfi dulakodni kezdett.

— Segitség, Tapatt! — sikoltozott Chesney Praye.

A következő pillanatban kisiklott Dorn szorításából és kiszaladt. A szoba büzlött a kiömlött petróleumtól.

— Vigyázzon, Miss, gyufát ne gyújtson. — szólt Dorn nyugodtan.

De ekkor már a kályha mellett fölcsapott a láng. Dorn kisietett. Mrs. Pindert kereste. De nem volt sehol az égő tanyán.

— Elrabolták; de épségéért nem kell aggódnunk — állapította meg a detektív.

London felé menet Lois megszólalt.

— Azt mondták, hogy ön halott.

Dorn erre megmagyarázta kalandját. Tudta, hogy Tapatt csak akkor hozza vissza két foglyát a farmra, ha biztonságban érzi magát tőle. Ezért szinleg belement Tapatt csapdájába. De a pincébe előzetesen odatett magának revolvert és szerszámokat. Az altatószert, mit az orvos a kávéjába tett, kávéstól kiöntötte az ajtóban s csak az iiros csészét emelte ajkához. Számítása bevált, Tapatt visszahozta foglyait s a pincéből kijutni reszelők és álkulcsok birtokában csak gyerekjáték volt.

— Még egyet kell beváltanom — fűzte hozzá Dorn.

Lois szive óriásit dobbant.

— Szeretem önt — szólt egyszerűen. — Sohasem lehetünk egymáséi, s épp azért ez volt a legnagyobb örömöm, hogy valamivel szolgálatára lehettem.

— Örökre hálás leszek — felelt Lois.

XXXI.

Lord Moron és Lizzy épp abban a percben értek a Gallow-iarm elé, mikor a kapun kigördült az autó.

A házból Chesney Praye loholt kifelé és felugrott a gépkocsira.

— Ók azok — suttogta Lizzy. — Föl a podgyásztartóra! Lizzy megragadta a gróf nadrágját és egy lendülettel maga mellé segítette.

Egy vidéki kastély előtt álltak meg az éjjeli homályban.

— Moron Court — suttogta a lord. — Egyik birtokunk. Látja azt a tornyot. Egy kis vészharang van benne. A zeneteremből húzzák meg, ha tűz van.

Belopóztak Chesney Praye, Tapatt és Mr. Pinder után a kastély belsejébe.

— Most a zeneterem erkélyére lépünk. Csitt, itt vannak.

Lenn Lady Moron beszélt.

— Mrs. Pinder, visszanyerheti, vagy elvesztheti lányát. Választhat. Az én ajánlatom ez: költözzék ki leányával Amerikába s én évente olyan járadékot adok, hogy nem fogják tudni elkölteni. Ha rááll, soha több kellemetlensége nem lesz.

Mrs. Pinder mosolygott.

— Későn jön ezzel az ajánlattal. Ha akkor teszi meg, amikor még a börtönben voltam, akkor kezet csókoltam volna érte, ma már azonban sokat tudok.

— Mit tud?

Mrs. Pinder elmondta történetét. Senki nem szakította meg szavait.

— Túlsókat tud — szólt végül a grófné — ez veszélyezteti az én nyugalmamat. Tanácsolom, gondolja meg jól, az ajánlatomat megismétlem. Elfogadja?

— Nem.

Lady Moron pillantást váltott a vörösarcu orvossal. Tapatt dr. megértőleg bólintott. Hozzálépett az asszonyhoz és torkonragadta. Mrs. Pinder sikoltott, de Praye és Lady Moron részvétlenül nézték Tapatt gyilkos munkáját.

Azonban az erkélyről leugrott egy rettentően porosruháju férfi; senki nem ismerte föl. Hátulról durván ellökte az orvost. Tapatt elengedte áldozatát s Selwin, mert ő volt az, a terem sarkában lelógó kötélhez rohant és megkongatta a kis vészharangot.

— Egy perc alatt itt lesznek az emberek és én kikiáltom, hogy mi történt itten.

— Tegyétek el láb alól! — sikoltott a grófné.

— Ne merjetek hozzányúlni! — csengett egy másik női hang, Lizzy hangja az erkélyről. — Én is hallottam mindent.

Hiányos öltözékü emberek futottak be.

— Nem történt semmi — mondta harsányan Lady Moron — várjanak odakint.

Selwyn hozzálépett Mrs. Pinderhez és Lizzyvel kivezette a teremből.

A grófné körülnézett. Egyedül maradt. Chesney Praye és Tapatt is elpárolgott. Minden összeomlott. Amiért fél életen át küzdött. Itt az igazságszolgáltatás könyörtelen órája. Hosszan elgondolkozott. Hol követhette el a hibát? Valami láthatatlan hatalom dolgozott ellene.

Egy titkos reteszből előhúzott egy kis dobozt s a tartalmát az asztalra fordította. Egy összehajtogatott levél és egy kulcs hullt ki belőle. Aztán elővette revolverét és megvizsgálta, jól meg van-e töltve.

XXXII.

Együtt ültek Mackenzie szobájában Mrs. Pinder, Lois, Lizzy és Shaddles.

— A Moronok ügyvédje vagyok — mesélte Shaddles. — Az elhunyt Earl Moron kétszer házasodott. Az első házasságából William, a másodikból Selwyn fia született. William gárdatiszt volt, romantikus természetű ember s Mr. Pinder néven Herefordba gyalogkirándulást tett. Pinder anyjának volt a családi neve. Itt beleszeretett valakibe, akit különleges engedéllyel — ugyebár, asszonyom — Pinder névvel el is vett. Mrs. Mary Pinderrel alig egy hónapot élt boldogan, mikor megbetegedett s két napra rá meghalt. Feleségével még azt sem közölhette, hol van. Halálos ágyán megkérte sógornőjét, Moron grófnét, hogy hivassa el hozzá nejét. Lady Moron azonban ezt szándékosan nem tette meg. Csak a halála után utazott Herefordba. Mrs. Pinder egy excentrikus, bolond nőnél lakott, aki már sokszor fenyegetőzött öngyilkossággal. Épp az nap reggelén meg is mérgezte magát. A grófné már a holttetemét látta, amikor a szobába lépett. Az asztalon egy levél, mely mindent megmagyarázott. Lady Moron gyorsan határozott. Az asztalon pénz, ékszerek hevertek. Összesöpörte mind és a méreg maradványát a másik szobában egy nyitott dobozba rejtette. A szobában mostohafiának arcképét látta s ebből következtette, hogy bizonyára Mrs. Pinder lakik itten. A dobozt kulccsal bezárta, a kulcsot és az öngyilkos asszony levelét pedig magához vette. A többi ismeretes. Magam már a ravatalnál vettem észre,.hogy Williamnak jegygyűrű van a kezén. A temetésnél már nem volt meg. Kutatni kezdtem a Moronok grófi címének igazi, jogos örökösét. A legkiválóbb detektív munkáját vettem igénybe. így került aztán irodámba Miss Reddle, hogy mindig a szemem előtt legyen. Én eszközöltem ki. hogy Braime rendőrfelügyelő Lady Moron házába szegődjék s kutasson az öngyilkos asszony levele után.

Épp most értesültem, hogy Chesney Prayet és Tapattot letartóztatták. A grófnét már nem foghatták el. Abban a pillanatban, amikor a rendőrök beléptek hozzá, fŐ- belőtte magát. Az asztalán a herefordi öngyilkos asszony levele és egy kis dobozkulcs feküdt...

— VÉGE. —