Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-23 / 12-13. szám - Kosztolányi Dezső: Hazugék

Nemsokára megjelent az anya, magasra tornyozott hajjal, erősen kipuderezve, arany karcsiatt.okkal és nyíltan csokira nyújtotta kenőcsöktől puha kezét.

— Csókolj kezet — figyelmeztettek hangosan.

A másik szobában hosszú, patkóalaku asztalnál már ozsonnára volt terítve húsz személyre.

— Ma is csokoládé lesz? — kérdezték.

•— Nem, kávé —- felelte az anya, mire én sav anyu arccal meredtem rá. — De milyen kávé — tette hozzá, és hogy kedvet gerjesszen bennem, magasra vonta szemöldökét.-— Az, amit Imre bácsi küldött? — egészítette ki barátom, — Imre bácsinak Portugáliában ezüstbányái vannak, nagyon gazdag ember.

— Csak ízleld meg, kisfiú, majd meglátod, milyen jó.

Halvány, tejes lötty gőzölgött csészémben, melyet sokáig kavargattam, míg rászántam magam és szemem behunyva lehajtottam. A vastag föl, melytől undorodtam, nyeldeklőmhöz ragadt, a tejnek gipszize, a kávénak fénymázize volt, De az anya még mindig reámfüggesztette bűvölő szemét. Parancsolóan kérdezte:

— Ugy-e jó?

— Nagyon jó •— rebegtem, egy pohár vizet kértem, hogy leöblítsem.

— Most pedig kapsz még valami jobbat, — mondta és szájamba nyomott egy darab cukrot. Kaliforniai mézbonbon.

Közönséges krumplicukor volt, de mert mindnyájan dicsérték, én is elhitettem magammal, hogy kicsit édesebb, mint a krumplicukor.

*

Ha esett az eső és sárba fulladt a kisváros, idemenekültem, hogy elfelejtsem tiszta, nyugodt szobáinkat, melyekben annyi rend, szigorúság volt, Úgy éreztem, hogy itt olyasmi történhet, amire otthon nincs kilátás.

Egy vadászfőhadnagy látogatta a családot, csinos fekete fiú, aki Stefániának, a legidősebb lánynak udvarolt. Császári és királyi kamarás volt, a főispán estélyein hátán hordta az arany kamarási kulcsot. Már évek óta szerették egymást, de az eljegyzés, nem tudni mi okból, még nem történt meg. Esténként a főhadnagy némán kezet csókolt a leánynak és ekkor olyan viaszos sápadság lepte el az arcát, mintha halálos beteg volna. Frissen fésült hajából illatos szesz párája ártadt. A zongorán könyököltek mind a kettőn, úgy hallgattak órákig.

Malvinnak több udvariója volt, köztük a helyi színház hősszeirelmese is, aki kütőkalapban járt. Krisztinához egy jogász irt verseket.

„Itt a yatagán, a mohácsi vész alatt hozta egyik ősünk“