Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-16 / 11. szám - Irodalom, művészet, zene • Vozári Dezső: Georg Kaiser (Ötvenedik születésnapja alkalmából) - Szinház, mozi • Vozári Dezső: Az orosz film
és rossz inkasszóról beszélt. Aztán csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy már alig mer kölcsönügyletekkel foglalkozni, mert a rendőrség nagyon is szemmel tartja őt. Itt egy kis szünetet tartott, aztán mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, odalépett az újságíróhoz és a vállára ütött. — Ön mint újságíró ismerős a rendőrségen ... Úgy tudom, van ott egy kis befolyása is ... Nem tehetne valamit az érdekemben? — Nagyon szívesen. — Valamit tenni kéne, hogy a rendőr ség ne legyen oly rossz véleménnyel rólam. Eddig csak úgy beszéltek ott rólam, mint a legszivtelenebb uzsorásról. Ezeket az előítéleteket szeretném eloszlatni. Az újságíró összeráncolta homlokát. — Kissé nehéz az ügy... De megpróbáljuk. Mindenesetre elősegítené az én feladatom megoldását, ha előzőén valamilyen cselekedettel jelét adná annak, hogy a pénz nem nőtt oly nagyon a szivéhez. — Nem értem egészen, hogy mit akar ezzel mondani. — Rögtön megérti. Van egy felesleges pénztárcája? — Ez az egy van, amit magammal hordok. — Erre persze szüksége van... Én nélkülözhetem az enyémet... Fogja hát. Az újságíró kivette irományait a tárcájából és átadta az uzsorásnak. — Tegyen bele tízezer koronát és vigye fel a rendőrségre. Adja át Snuppe tanácsosnak és mondja meg neki, hogy az uccán találta. — Tízezer koronát? Maga hülyének néz engem ... Hogy én tízezer koronát kidobjak az ablakon? — Nem dobja ki. A talált pénzt megőrzik a rendőrségen, amig nem jelentkezik, aki elvesztette. S minthogy a tízezer koronát senki sem vesztette el, senki sem fog jelentkezhetni. Hat hónap múlva aztán gazdátlannak nyilvánítják a talált pénzt és a felét annak adják, aki a rendőrségre vitte. Maga tehát visszakap ötezret és igy mindössze ötezer koronájába kerül az, hogy a rendőrségen ezt fogják mondani: No nézze meg az ember: ez a Fachmann nem is olyan kapzsi, rossz ember, amilyennek gondoltuk, talál tízezer koronát, de nem tartja meg magának, hanem elhozza a rendőrségre. Érti már? — Értem, értem, de talán elég lenne ötezer korona. —'Nem elég. Mert ha csak ötezret visz el, azt mondják: Mennyit tarthatott meg magának, ha ötezret lead ... Minek gyanúsítsák ezzel? És végül, hetek múlva valamelyik bizalmasát felküldheti a rendőrségre azzal, hogy ő elvesztett tízezer koronát. Megadja neki a pénztárca pontos leírását és erre kiadják neki a pénzt. Maga tehát semmit sem kockáztat és mégis jó renommét szerez magának. Az uzsorás elfogadta az ötletet és még aznap felvitte a tízezer koronát a rendőrségre. Másnap a következő levelet kapta: Tisztelt uram, jelentkeztem a rendőrségen és előadtam, hogy tízezer koronát elvesztettem. Pontosan leírtam a pénztárcát, mire kiadták a tízezer koronát. Elmondták, hogy ön találta meg, mire én nagyon megdicsértem önt. Remélem, ön halgatni fog, nehogy a rendőrségen megtudják, hogy ön félrevezette őket. Megkell még jegyeznem, hogy én egy korrekt gentleman vagyok és nemcsak a megtalálót megillető ötven százalékot, de az egész tízezer koronát a javára irtani. Kraft Ernő, hírlapíró. Lynkeusz. irodalom, művészet, zene Georg Kaiser (Ötvenedik születésnapja alkalmából.) Az ibseni analitikus (mert a szintézisből kiindulva), tudatalatti rétegeket piszkálgató, absztrakt dráma már epigonjaiban is kifakult, amikor Georg Kaiser harmincötéves fejjel otthagyta délamerikai, jól prosperáló üzleteit, pénzzé tette minden vagyonát s hazament Berlinbe. Berlinben lakást bérelt s leült íróasztalához, hogy megcsinálja a modern drámát. És megcsinálta. Jobb- és baloldali irodalmi atyaistenek fontoskodó gáncsain keresztül is megszületett „A calaisi polgár“, a „Gáz“, a „Reggeltől éjfélig“, a „Tűzvész az Operában“, a „Kolportázs“, az „Egy októberi nap“ és a többi Kaiserdarab, melyek irányt szabtak és meteori iramot diktáltak az uj színpad számára. A felrobbantott dramaturgia romjai fölött keseregjenek csak az akadémikusok, az uj drámának nincsenek dogmái: ez egyetlen törvénye. Kaiser nem az ösztön-zseni típusa. Tudatosan, latolgatva, a mérnök precizitásával dolgozik. Nem a szív, de az agy velő munkálkodik itt. A staffázst az elkerülhetetlen minimumra redukálni, minden fölösleges szót kerülni, illatos jelzőkkel nem handabandázni, — ez a kaiseri műhelytitok. Az uj dráma kon kiét (az ibseni absztraktummal szemben) s mitológiája a mozi és napisajtó. A dráma súlypontja a felhők közül a földre pottyant s hőse itt lélekzik, él, fejlődik hétköznapjaink világában. Georg Kaiser drámailag legkoncentráltabb müve kétségtelenül a „Gáz“. A cselekmény és a kifejezési mód tempója, ritmusa, dinamikája megakasztja a néző lélekzetét. Itt is kedvenc témáját, az ember és a pénz bonyolult viszonyát variálja a nem szocialista, de szociális nézőpont csúcsairól. Munkás és munkaadó harcol itt pénzért, Péznért, melyen ma mindent, még a szerelmet és az igazságot is meg lehet vásárolni. S ebbe az örökidőktől tartó harcba egyszerre csak beleszól az egyetlen százszázalékosan forradalmi elementům, a béklyókba szorított természet: a gáz explodál. Milyen hatalmas szimbóluma ez a harc és düh meddőségének. A robbanó gáz egymásra dobja az ellenfeleket s e pillanatban ember és ember újra testvérek, mint voltak valaha régen. Ez a motívum minden másnak a kezében olyan bödiiletes giccsbe szaladt volna, amilyenre gondolni is kellemetlen; de Kaisernél ez a kipécézett, előre elhatározott Deus ex machina egyetlen átfogó élménnyé lesz, felejthetetlen emócióvá. A „Gáz“ kollek tiv dráma s az emberi nem és a titokzatos natura birkózásának hőskölteménye. A „Reggeltől éjfélig“ főhőse, a bankpénztáros, sokezer aranymárkát sikkaszt, hogy a pénzen megvásárolja magának a boldogságot. Itt tehát individuális esetben jelentkezik Kaiser pénzproblémája. A „Gáz“-ban tömegek, osztályok, elemek, jók és rosszak, kicsinyek és nagyok, szőkék és barnák szerepelnek. A „Gáz“ cselekménye deduktiv, ezé induk tiv elgondolás. A pénztáros reggel lopja el a pénzt s éjfélre már örökre, végtelen csömörrel ki is ábrándul belőle. Éjfélre a pénztárossal együtt a pénz is le van leplezve. „Geld ist der erbärmlichste Schwindel unter der Sonne“ mondja végül Kaiser főhősének száján keresztül. Az ember magáévá tette a pénzt, a pénz legyűrte az embert. Georg Kaiser drámáiban minden szereplő egy-egy típust képvisel. Alakjain át határtalan horizont nyílik elébünk, a meztelen embert látjuk vergődni verejtékkel és végzetes hiábavalósággal a születés és halál közötti rövid pár esztendőn keresztül. Szomorú harc ez s aki látja, miben higyjen még. A szerelem csak nemiségként fordul elő Kaisernél, az ugymondott „platonikus vonzalmakról“, mint céltalanokról nem is vesz tudomást. Nem könnyű dolog Georg Kaiser müveiből szerzőjük világszemléletét kiolvasni. Az egyén és a tömeg egymással való kapcsolatairól szólnak legfontosabb drámái; ezt a viszonyt legszívesebben a szocializmus és kapitalizmus háborúskodásának formájában demonstrálja, anélkül azonban, hogy ő maga állástfoglalna e küzdelemben. Hősei jobb ügyhöz méltó buzgalommal ágálnak a színpadon egy jobb, igazabb életlehetőség érdekében, de ebben a vehemens erőlködésben már benne is van a cél elérhetetlensége. Kaiser Mefisztó módjára áll figurái mögött s veszedelmes kalandokra csábítja őket. Hősei mind elbuknak, mint ahogy elbukik az ember is. Georg Kaiser nagy drámairó, de nem forradalmár. A forradalmár hisz és Kaiser hitetlen. Vozári Dezső. Színház, mozi fíz orosz film Az orosz film megszületése századunk első esztendejétől datálódik, amikor is először bukkant fel a cárok végtelen birodalmában a film-felvevő és vetitő készülék. Az első kísérletek pusztulásra ítélt vállalkozások, a belföldön előállított filmek nem tudják megvetni lábukat s a pénzembereket, akik nagy szkepszissel tolják félre maguktól a filmgyártás felkinált üzleti lehetőségeit, igazolja a sikertelenség. Orosz filmprodukcióról tulajdonképpen csak 1906-tól lehet beszélni, midőn egy Csardinin nevű fotográfus kisarányu „filmgyárat“ alapit s nehány primitív, rövid, egyfelvonásos képet dob a piacra. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy ekkor az egész világon gyermekcipellöiben tipegett az
