Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-16 / 11. szám - Zilahy Lajos: A tábornok (részlet)

Jean Arthur, a Paramount legújabb európai sztárja. TÁBORNOK (nem néz oda. Láthatólag küzd önmagá­val. Szünet múlva): Egy üzenetet hoztam a számodra. LÁSZLÓ (izgatottan): Nekem? TÁBORNOK: Igen. LÁSZLÓ: Kitol? TÁBORNOK: A feleségedtől. (Csönd.) Én ugyanabban a kórházban voltam, ahol a feleséged mint ápolónő dol­gozott. LÁSZLÓ: Igen, az egyik levelében említette ezt nekem a feleségem. TÁBORNOK: Körülbelül három hétig voltam együtt vele. LÁSZLÓ (kicsit közelebb hajol): Mit üzent a feleségem, kegyelmes uram? TÁBORNOK (nem felel mindjárt): Beszélni szeretne veled. LÁSZLÓ (sötéten): Történt valami? TÁBORNOK: Egyelőre semmi. 0 nekem mindössze annyit mondott, hogy.. . hogy ő valakivel megismerke­dett . . . hogy nagy fordulat előtt áll az élete, de mielőtt döntene, veled akar beszélni. El akar mondani mindent ne­ked. Ettől a. beszélgetéstől teszi függővé, hogy mit vála­szoljon annak az embernek. LÁSZLÓ: Ki az az ember? TÁBORNOK: Nem tudom. Ö arra kért engem, hogy kühljelek téged haza. Adjak neked szabadságot, hogy ezt a kérdést elintézhesse veled. Tekintettel arra, hogy te már huzamosabb idő óta vagy a tüzvonalban, sőt egyszer már meg is sebesültél, én ezt a kérést méltányosnak talál­tam és haza foglak téged küldeni. Te ebben az ütközetben már nem fogsz résztvenni. Menj hátra az ezredparancsnok­­sághoz, a lovászom majd odaadja neked az egyik lovamat. Grownében eléred a hajnali vonatot, holnap délután otthon lehetsz. LÁSZLÓ (gyorsan feláll. De úgy marad állva, sötéten az asztal közepére nézve.) TÁBORNOK: Pakkold össze a holmidat, én megírom addig a parancsot. (Előveszi a jegyzőkönyvét és írni kezd.) LÁSZLÓ (gyorsan bepakkol. A Judit arcképét is le­veszi a falról, egy pillanatig tétovázik, hogy mit csinál­jon vele. Beteszi azt is a katonaládába. Közben kikiált a sötétbe, de olyan hangon, mint aki meg van sebesülve): Rácz! (Nem jelentkezik senki, tovább pakkok Mikor be­­pakkolt. újra kikiált): Rácz! RÁCZ (megjelenik.) LÁSZLÓ: Sarkady hadnagy urnák mondd meg, hogy ő fogja átvenni a századparancsnokságot. Itt van a koffe­rem. Pakkolj te is gyorsan, mert megyünk haza. RÁCZ: Igenis. (Még ott marad és a koffer bezárásával bíbelődik. Félfüllel a tábornokra figyel.) TÁBORNOK (befejezte az írást): Készen vagy? LÁSZLÓ: Tgen. TÁBORNOK (feláll): Itt van a parancs. Azonkívül itt van egy rendelkezés, ezzel majd Pesten jelentkezzél a hadtörténelmi osztálynál. Ott fogsz beosztást kapni és ott is maradsz a háború végéig. RÁCZ (elmegy.) LÁSZLÓ (alig hallhatóan): Alázatosan megköszönöm, kegyelmes uram. (Szalutál.) TÁBORNOK (kezet nyújt neki): Isten veled. LÁSZLÓ (indul.) TÁBORNOK: Megállj csak! LÁSZLÓ (visszafordul. Megáll.) TÁBORNOK (egészen közel lép hozzá. Tompán, rész­véttel): Mit fogsz csinálni, ha hazamégy?

Next

/
Thumbnails
Contents