Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-09 / 10. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő (10)
Az angliai orkánok. A londoni kikötőben a szélvihar feldöntötte az egyik óriásdarut — Próbáld meg, hogy legalább két napig ne igyál. Ha megállód, szép pénz üti a markod. De az is lehet, hogy hurokra kerülsz. Ha Dorn a legtávolabbról is a nyomunkra jön, biztos lehetsz, hogy nyakon csip, mielőtt még sejtenéd. Tapatt elfintorította az arcát. Chesney Praye lesietett a repülőtér kapuján és egy kétüléses repülőgép felé tartott, melyet épp elővontattak a hangárból. — Jó reggelt, Stone vagyok — mondta. Ez az én gépem? — Igen, uram. Szép tiszta az idő. Praye bizalmatlanul mérte végig szemével a kis törékeny masinát. — El tud engem szállítani ez a lélekvesztő Párisig? A repülőtér parancsnoka biztatólag intett. — Két óra ötven perc alatt ott vannak. Sőt, hátszél van, esetleg hamarább is. Azzal nehéz bőrkabátot segített rá Chesneyre. A pilóta elfoglalta helyét a motor mellett. A légcsavar berregni kezdett, a gép könnyedén siklott a ftivön, majd felszökkent az égboltra és mint egyre kisebbedő, mozdulatlan szárnyú szitakötő eltűnt Kelet felé. XXII. Michael Dorn a rendőrségről jövet a Charlotte Streetre ment autóján. Az öreg Mackenzie kissé gyanakodva mérte végig. — Igen, uram, Miss Smith itthon van. Ön a rendőrségtől jön? — Igen, — felelt Dorn anélkül, hogy nagyot füllentett volna. — Beszélhetek a Miss-szel? — Nagyon későn jött haza és nagyon izgatott volt. Ahogy kivettem, a jóságos grófné megígérte, hogy mindent megtesz, ami csak hatalmában van és kimenti Miss Reddlet. Valóban borzasztó, ami itt történt. Tessék belépni, uram. Dorn követte a lépcsőn a kis előszobáig, leült és várt, amíg az öreg felkölti Lizzyt. — Dorn van itt? — kérdezte odabent Lizzy bőszen. -—Akkor azonnal kimegyek, épp beszédem van vele. Tudom, olyan kicsi lesz, ha megmondom neki a magamét. S már jött is haragtól lángoló arccal. — Ez is csak öntől telik ki, hogy még ide mer jönni, miután ily csuful meghurcolta szegény Loist! — Hát nincs itthon? — vágott közbe Dorn nyers hangon. — Itthon? Persze, hogy nincs. Hiszen a rendőrségen van. Hogy volt lelke ... — Többé nincs a rendőrségen. Szabadon eresztették s nekem meg kell találnom azt az embert, aki szabadlábrahelyezését kieszközölte. Dorn föllépése és hangja teljesen kizökkentette Lizzyt a kerékvágásból. — Hát lady Moronnál sincs? — Most oda fogok menni, de biztos vagyok benne, hogy ott nem találom. Én becsukattam, hogy megmentsem az életét — remélem, megért most már végre? Két kísérletet tettek, hogy eltegyék láb alól és egy harmadik merényletre készültek, mely több sikerrel kecsegtetett. Tudtam, hogy édesanyjának ki kell szabadulnia a börtönből s tegnap tényleg el is bocsátották s ezért most életbevágóan szükséges, hogy Lois Reddle a védelmem alatt legyen. Lizzy beleesett a székbe. — Az édesanyját... a börtönből? Mit beszél? Hisz az ő anyja halott. Loist meg akarják ölni? S ki az a gazember? Hisz az erkélyszerencsétlenség véletlen volt. — Az sem volt véletlen — válaszolt Dorn nyugodtan. — Az erkély már évek óta rozoga volt és az építkezési ügyosztály elrendelte a reparációját. Mielőtt Miss Reddle a szobában lakott, mindig szigorúan elreteszelték az erkélyre vezető nagy ablakot. Lizzy nehezen lélekzett az izgalomtól. — De a cselédek------— Egész uj cselédség volt a grófnénál. Senki sem maradt a háznál tovább két hétnél. Braime felügyelő Newburyből jött és nem tudott semmiről. — Braime felügyelő? — Braime az ügyészséghez beosztott rendőrfelügyelő s hat hónap óta a grófnénál szolgált. Senkinek nem volt szabad kilépnie az erkélyre. Egy fakorlát is volt az ablakban, de azon az estén, mire Lois belépett a szobába, valaki már eltávolította. Most egyenesen a Chester Square-ra megyek. Velem tart? — Bizonyára a jó grófné házában fogják találni — vetette közbe Mackenzie. — Remélem, de nem bízom benne. (Folyt, köv.)
