Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-07 / 1. szám - Védekezés a fagyás ellen - Szerkesztői üzenetek

visszatérni abba a korba, amikor az volt a fontos, hogy a nők elegánsan, finoman elkészített ruhákban járjanak. Ez esztétikai és gazdasági szempontból egyaránt üdvös.

A mai forradalom az egyenruharendszer ellen, mely oly sokáig tartotta magát, kitűnő cáfolata annak az elterjedt hitnek, hogy a párisi divattervezők diktálják, hogy a nők mit viseljenek. Ez a gondolat teljesen együgyű, és sohasem volt olyan alaptalan, mint éppen ma. Ellenkezőleg, a nők ma ragaszkodnak ahhoz, hogy azt kapják, amit ők akarnaK és mi igyekszünk őket a legjobban, egyéniségüknek legmegfelelőbben kiszolgálni.

Ma már egyetlen divattervező ;em kényszerithetné a nőkre azt a stílust, amely nem tetszik nekik. Egy ismert párisi divatház vezetője nemrégiben kétségbeesetten próbálta visszahozni a normális csipővonalat. Valósággal ingyen öltöztette a nőket, mannequineket küldött a lóversenyekre és mindenféle más módon próbálta népszerűsíteni, a normális csipővonalat, de hiába. A francia nőknek ez nem kellett. Sőt ragaszkodnak ahhoz, hogy karcsú, egyenes alakjuk legyen és nincs szükségük telt csípőkre. A nők 10—12 éven át élvezték a szabadságot és most már nem hajlandók többé a divat rabszolgáivá válni.

A ruhatervezők szívesebben öltöztetik a nőket egyéni kívánságaik szerint, minthogy alázatosan, gerinctelenül kövessék az uralkodó stilusáramlatokat. A divattervezés kezd most már ismét művészetté válni. Mindenütt, de elsősorban Párisban, a divat igen komoly dolog és rendkívül fontos. A szép nőket szépen öltöztetni: ez pszichológiai és művészeti szükséglet. Nem szabad ezt a női élet ne vetséges, kicsinyes jelenségének tekinteni, mint ahogy egyes országokban teszik. Ennek a felfogásnak is az a következménye, hogy a külföldi lapokban gyakran egészen abszolút szörnyű képek jelennek meg ezzel a felírással „párisi divat“.

Legutóbb az egyik angol újságban megjelent egy kép, ezzel a felírással „fátyolba hímzett pillangók, a legújabb párisi divatőrület“. Én magam még sohasem láttam ilyen szörnyűséget Párisban és egészen bizonyos, hogy ezt Párisban nem viselik.

Az is hazugság volt, amikor egyes külföldi lapok azt Írták, hogy Párisban jóval térden felül érnek a szoknyák. Úgy látszik, ilyen hírekkel akarták kielégíteni a pikantériára irányuló szükségletei., amely a háború óta nagyon megnövekedett az Atlanti-óceán mindkét partján. Egyetlen jól öltözködő párisi nő sem viselt soha olyan szoknyát, amelyből kilátszott volna a térde. A mérsékelten rövid szoknya valószínűleg hosszú ideig divatban marad, már ami a mindennapi ruhákat illeti. Egyelőre semmi jel sem szól amellett, hogy a nők valaha is visszatérnének a háború előtti rendkívül hoszszu szoknyához. Ez talán kellemetlenül érinti a nem túlságosan szépiába hölgyeket, de ők se veszítsék el a kedvüket. A párisi szabónak nem kell a szomszédba menni ötletekért, amikor valamit el kell rejteni.

Az úgynevezett „egyenlőtlen vonalak“ alkalmasak arra, hogyha valaki akarja, ne sokat mutasson a lábából. Ezért találták fel ezt, a módszert. A szoknyán különböző hosszúságú rávarrott lebegő részek vannak, amelyek az egyik oldalon hosszabbak, mint a másik oldalon. Ha a ruha viselője jár, akkor a láb körül állandó változatos mozgásban vannak ezek a lebegő darabok és tökéletesen elrejtik a nem éppen előnyös idomokat.

Védekezés a fagyás ellen

I.

Még' csak október elején vagyunk, a nap délben még melegen tűz alá, de este, kivált pedig éjjel már hűvösebbre fordul az idő. Szél kerekedik, megrázza a fákat és sűrűén hullanak a levelek. Közeledik az ősz. Kétségtelen, hogy ennek az évszaknak is megvannak a maga örömei, de ezeket igazan csak az élvezheti, akinek kifogástalan az egészsége. A beteg ember sóhajtva gondol vissza az elmúlt nyár szép napjaira. Különösen fájdalmasan nélkülözi a drága napfényt mindenki, aki vérszegény, sápkóros és akinek meggyengült a szeivezete és megfogyatkozott az ellenállóképessége. Ezeknek minden bűvösebb szellő megárt. Még a hőmérő jő magasan áll a fagypont felett, máris meg kell kezdeniük a fagyás ellen való védekezés munkáját mindazoknak, akik roszszultápláltak, vérszegények és a fagyás iránt hajlamosak. Különösen nagymértékben vannak kitéve az e tekintetben való veszélynek az olyan egyének, akik foglalkozásuk természeténél — vagy egyéb oknál fogva huzamosabb ideig kénytelenek szeles és hideg helyen tartózkodni, vagy télen hideg és Hitetlen szobában alusznak. Ehelyütt kell néhány szóval megemlékeznünk arról az általánosan és még műveltebb emberek körében is nagyon elterjedt téves nézetről, hogy hideg szobában aludni egészséges. Ez nem felel meg a valóságnak. Igaz, hogy túlfűtött meleg szobában nem jól esik az alvás, nem is mély az álom és az ember fel-ifelébred, sőt a feje is megfájdul, ha a szoba teljesen el van zárva a friss levegőtől, ámde ez még mindig nem jelenti azt, hogy hideg legyen a szoba. Hideg szobában lecsapódnak a párák, ami meggátolja a természetes szellőződéit, felhalmozódik a szénsav és az ember reggel főfájással ébred és rosszul érzi magát. Hálószobánk hőmérséke körülbelül 14—16 fok legyen C. szerint. Az ilyen szobában nyugodt lesz az álmunk, amely után frissen és vidáman ébredünk és indulhatunk mindennapi munkánk után.

A fagyás nem minden embernél lép fel ugyanazon hőfok mellett és ismételjük, hogy elsősorban azokat fenyegeti, akik iránta hajlamosak. Az erős, egészséges és edzett ember szinte hihetetlen hideget elbír minden néven nevezendő egészségi károsodás nélkül és anélkül, hogy rajta a fagyásnak legkisebb jelei is mutatkoznék. Úgy látszik tehát, hogy ez bizonyos tekintetben egyéni dolog.

Még egy jelentéktelennek látszó dolgot kell megemlítenünk. Téli kirándulásoknál, szánkózásnál, korcsolyázásnál, síelésnél és minden egyéb téli sportnál nem egyszer látjuk, hogy nemcsak a gondatlan férfiak, hanem még a gyenge nők sem idegenkednek egy kis gyomorerősitő, meleget adó szeszes italtól. A férfiak konyakot, a nők pedig édes pálinkát, likőrt isznak. Ez megdöbbentő tájékozatlanságra mutat, mert a szeszes ital csak a látszat szerint ad meleget. Élvezete után vérbőség támad az arcban, amit az avatatlan melegnek gondol. Ha ilyenkor a test hőmérsékét hőmérővel megmérjük, rögtön kiderül, hogy az arc pirossága ellenére is a hőmérsék tetemesen szállott. így lehet megérteni azt, amiről már Napóleon panaszkodott emlékirataiban, hogy a borzalmas oroszországi visszavonulás alkalmával éppen azok a katonái fagytak meg legelőször, akiknek a dermesztő hideg ellen való védekezés céljából szeszes italt adatott. Aki tehát azt akarja, hogy semmiféle testrészét, tehát lábát, kezét, fülét és orrát fagyás ne érje, semmi körülmények között szeszes italt ne igyék.

(A jövő számban folytatjuk.)

Szerkesztői üzenetek

K. L. Pozsony. Úgynevezett „intelligens“ társasjáték például a kővetkező. Minden játékos papirost, ceruzát készít elő. Kimondják, hogy például S-belüvel kezdődő híres neveket kell írni öl percen keresztül. Az öt perc leteltével (lehet hosszabb vagy rövideblb időn keresztül is írni) sorra felolvassa mindenki, amit irt. Például az első ezt olvassa: Schubert, Schumann, Shakespeare, Stre- semann, Sarasaié, Saljapin, Széchenyi, Samassa, Sidló, Schiller, Sévígné, sib. stb. Azokat a neveket, amelyeket a társaságnak más tagja is feljegyzett, törülnie kell a névsorból nemcsak a 'eiolvasónak, hanem mindazoknak is, akik azt a nevet írták. Ha például Széchenyit mind a hatan Írták, mind a hatnak törülnie kell. Ha kelten írták, ketten törlik. A listán csak azok a nevek maradhatnak, amelyek másnak nem jutottak eszébe. A végén tehát az nyer, akinek több neve maradt. Megeshetik, hogy egyetlen név se marad. Megjegyzendő, hogy csak híres neveket szabad írni, olyanokat, amelyeket minden müveit embernek ismernie kell. Olyan neveket tehát, amelyeket csak egy bizonyos foglalkozási ághoz tartozók ismerhetnek, nem szabad Írni. Ezt a játékot természetesen csak olyan társaságban lehet ját-