Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-02 / 9. szám - Tarka krónika • Lakatos László: Enni, inni… Egy delnő naplójából - Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Chaplin, a mindenes - Varázslók, akik szigeteket esznek

Tarka krónika Enni, inni. . . Egy delnö naplójából Irta: Lakatos László Moliére fösvénye szerint: Az ember nem azért él, hogy egyen, hanem azért eszik, hogy éljen. Szerintem: Az ember nem azért él, hogy egyen, hanem azért, hogy fogyjon. (Férjem szerint: Az ember nemcsak azért él, hogy egyen, hanem azért is, hogy a másik ne egyen. Férjem millio­mos.) J2í És akkor ott ültem a tengerparton. Egyedül annak a kis eldugott hotelnek terraszán. Asztalomon vörös bor volt. Ittam. A bor lement torkomon. És ak­kor jött a részegség. Igen. Részeg lett. A vörös bor attól, hogy lement a torko­mon.-a Anyag és erő. (Népszerű fizikai ma­gyarázat.) íme ez a kis darab beefsteak. Tíz gram marhahús. És mégis lesz belő­le ... Szépség az arcomon, rugalmasság az idegeimben, frisseség karomban, haj­lékonyság bokámban. Szépség lesz be­lőle. És meglátja egy fiatal költő. Egy zseni. És ir egy verset. Én hozzám. És meghallja a verset egy fiatal muzsikus. Egy zseni. És ir a versre zenét. Reme­ket. Egy remekművű versre egy remek­mű zenét. íme ... Tiz deka marhahús. És lett belőle egy remekmű. Mihelyt megette egy másik remekmű. Én.-0 —- Drágám. —- mondta a férjem — drágám, ez a pecsenye, ez a bor... A vérem van benne, a verejtékem, a fá­radságom. — De drágám, — feleltem én — hi­szen éppen ezért izük nekem olyan na­gyon. X-nében semmi sikk. Semmi grácia. Semmi finomság. Mit mondjak? Ez a nő akármennyit fog fogyni, sosem lesz kar­csú. Legföljebb sovány. j0f Minden férfi, aki alkohol miatt lesz öngyilkos, tulajdonképpen sikkasztott. Elsikkasztotta egy nőtől azt az öngyil­kosságot, amivel mégis csak neki tarto­zik. A nőnek. j©­Az igazi tucatférfi: aki italban a ke­serűt. a nőben az édeset szereti. J3-(Üzenet egy kövér nőnek.) —- Drágám, mit ér vele, ha zsírpárnái fölött linont hord és csipkét. Drágám, az ember ne csak a bőre fölött öltöz­ködjék könnyen, hanem a bőre alatt is. Ha egy férfi azért lop, hogy kedvesé­nek kenyeret vehessen, akkor az a férfi tolvaj. Ha egy férfi azért lop, hogy ked­vesének gyémántokat vehessen, akkor ... akkor az a nő egy ragyogó szép­ség.-0" Emlékszem. Egymás mellett ültünk. Ö és én. Előttünk pezsgő. És néztük egy­mást soká. És berúgtunk egymástól. Ö és én. És aztán lassan inni kezdtünk a pezsgőből. És akkor szép lassan kijóza­nodtunk. (') és én. Hölgyeim és uraim, hát ezt szokták-e játszani magukban, szórakozásul, mert én szoktam, mikor villamoson vagy kocsin visznek valaho­vá, az irányt tehát nem nekem kell el­lenőrizni, hanem soffőrnek, vagy kalauz­nak. Ilyenkor sokszor csinálom ezt. Behunyom a szemem, elképzelem, hogy vak vagyok és a jármű mozgásából, meg különféle más apró jelekből próbálom megállapítani, hogy hol vagyunk. Most valamivel több fényt érzek, a szemhéjja­­mon át, egy picit fordultunk, a zaj nö­­\ ekszik, több autótülköt hallani — ez a körút. Most fogunk bekanyarodni. Kö­rülbelül tízig kell számolnom, akkor. Élvezettel figyelem, hogy egyéb érzék­szerveim hogy finomodnak. Meghallom a legkisebb áruló neszt, ami útbaigazít. Szagokra leszek figyelmes, amiket észre se vettem eddig. Tapintó érzékem is nyugtalanul, érzékenyen ügyel: az olda­lam megérzi, hogy a kocsi egyik bal-, vagy jobboldala nehezedik rá jobban — ebből állapítom meg, merrefelé fordul­tunk. így kínozom magara hazáig. Vájjon miféle furcsa ösztön? Az ember hozzászokott, hogy mindig gyakorolja magát valamiben — ez már az életharchoz tartozik. Minden eshető­ségre számítani kell. Gyerekorunkban kezdődik ez a folyamat — amikor „ed­zeni“ kezdenek jó szüléink. Micsoda em­ber lesz belőled, ha még egy kis hideget, egy kis éhséget, egy kis szomorúságot, egy kis nélkülözést se bírsz ki? Hát persze. Jó dolog is, számítani rá, hogy esetleg kiszúrják a szemem, esetleg levágják a lábam. Legalább nem talál készületlenül. Addigra már olyan jó lesz a fülem, hogy könnyen lemondok a szememről. Direkt élvezet lesz, ha kiszúrják, mint valami fölösleges' dolgot, kivágják, mint a vak­belet. Gondolni kell a jövőre. Spórolni kell. Nem mindig megy ilyen jól, mint most. Lesznek szükebb napok. Nem telik majd szemre, meg ilyesmire. Kérem, a mai gazdasági viszonyok ... Tanuljunk meg takarékoskodni. Annál is inkább, mert igy, gyakorlás közben történhetett meg velem, hogy vakon robogtam el az uccán heverő pénz­tárca mellett, amiben a jövőm volt és amit ha megtalálok, nem kellett volna többé takarékoskodni, soha életemben. Ott feküdt az uccán, a lépcsőn, ahol felfelé botorkáltam, behunyt szemmel, gratulálva magamnak, hogy milyen re­mekül edzeni magam most az életharc­ban való érvényesüléshez. Karinthy Frigyes. Chaplin, a mindenes Hollywoodban éppen a napokban kezd­ték meg az „United Artists“ műtermé­ben Charlie Chaplin uj filmjének felvé­teleit, melynek cime „A citys lights“ lesz. A darab alapeszméje — természe­tesen — Chaplintől származik, a szce­­náriumot is ő maga irta meg, egy mű­építésszel együtt a stúdió aránylag kis területén egy nagyváros egész üzleti ne­gyedét építette fel, egész uccákat, sőt egy parkot is. A szerepeket is Chaplin osztotta ki s a kosztümök tervezését sem engedte át másnak. Közben uj tech­nikai készülékeket s néhány szenzációs fotografáló-trükköt talált ki. Több mint kilenc hónapig tartottak ezek az előké­születek, most azonban már minden ké­szen van. a film rövid néhány hét múl­va az expediciós osztályon kerül át. A film rendezői állását Chaplin tölti be s azt, hogy a főszerepet is ő játsza, talán mondani is fölösleges. Partnernője ismét a „Cirkusziból ismert Merna Kennady lesz. A darab meséje egy nagyvárosban játszódik le, még pedig egyetlen egy éj­szaka alatt. Chaplin e filmmel egy nagy kísérletet végez; ezentúl ugyanis kénye­sebb témákhoz akar nyúlni, mint eddig tette s a világhírűvé lett Chaplin-kosz­­tűmöt, a félretaposott cipőt, kemény ka­lapot és botocskát is el szeretné hagyni a jövőben. Az uj filmet kétszer fotogra­­fálják le, egyszer a beszélömozi számára, egyszer a nem angolnyelvü országok ré­szére, mint egyszerű — a régi értelem­ben vett —■ mozidarabot. A beszélőfilm­hez szükséges dialógusokat is Chaplin irta. Érdekes, hogy az ő szerepe, a fő­szerep, a beszélő filmben is teljesen né­ma, ami azt jelenti, hogy a filmjátszás koronázatlan királya nem veszi tulko­­molyan ezt. az újítást, inkább gyorsan múló divatnak tartja, mellyel ugyan lé­pést kell tartania, de saját szerepének filmszerűségét nem áldozza fel neki. Az uj Chaplin-darab magyar cime „Nagy­városi lámpák“ lesz. Varázslók, akik szigeteket esznek A déli tengerek világában nem ritkák az olyan természeti katasztrófák, melyek egy-egy szigetet sülyesztenek el örökre a háborgó hullámok között. A bennszü­löttektől igazán nem kívánhatjuk e je­lenségek pontos geológiai előfeltételei­nek ismeretét s csak természetes, hogy a maguk módja szerint magyarázzák e szerencsétlenségeket. Azt tartják, hogy gonosz hatalmú varázslók falják fel időn­­kint a szigeteket. Jack Malaren, aki hosz­­szu időt töltött e vidéken, igy számol be tapasztalatairól: „A Salomo-szigetcso­porthoz tartozott többek között egy elég sűrűn lakott földterület, mely — midőn először láttam — néhány méterrel maga­sabb volt a tenger sziliénél. Néhány hó­nappal később azonban elsülyedt. A szi­get lakóinak, legnagyobbrészt, sikerült, megmenekülniük s mikor később beszél­tem velük a dologról, a bennszülöttek ama meggyőződésével kellett megismer­kednem, mely a sziget eltűnését azzal magyarázta, hogy a szomszédos szigeten levő szent hegy akart nagyobb lenni, hatalmasabb lenni s ezért kellett neki az egész földterületet elnyelnie. Ujguinea

Next

/
Thumbnails
Contents