Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-02 / 9. szám - Tarka krónika • Lakatos László: Enni, inni… Egy delnő naplójából - Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Chaplin, a mindenes - Varázslók, akik szigeteket esznek
Tarka krónika Enni, inni. . . Egy delnö naplójából Irta: Lakatos László Moliére fösvénye szerint: Az ember nem azért él, hogy egyen, hanem azért eszik, hogy éljen. Szerintem: Az ember nem azért él, hogy egyen, hanem azért, hogy fogyjon. (Férjem szerint: Az ember nemcsak azért él, hogy egyen, hanem azért is, hogy a másik ne egyen. Férjem milliomos.) J2í És akkor ott ültem a tengerparton. Egyedül annak a kis eldugott hotelnek terraszán. Asztalomon vörös bor volt. Ittam. A bor lement torkomon. És akkor jött a részegség. Igen. Részeg lett. A vörös bor attól, hogy lement a torkomon.-a Anyag és erő. (Népszerű fizikai magyarázat.) íme ez a kis darab beefsteak. Tíz gram marhahús. És mégis lesz belőle ... Szépség az arcomon, rugalmasság az idegeimben, frisseség karomban, hajlékonyság bokámban. Szépség lesz belőle. És meglátja egy fiatal költő. Egy zseni. És ir egy verset. Én hozzám. És meghallja a verset egy fiatal muzsikus. Egy zseni. És ir a versre zenét. Remeket. Egy remekművű versre egy remekmű zenét. íme ... Tiz deka marhahús. És lett belőle egy remekmű. Mihelyt megette egy másik remekmű. Én.-0 —- Drágám. —- mondta a férjem — drágám, ez a pecsenye, ez a bor... A vérem van benne, a verejtékem, a fáradságom. — De drágám, — feleltem én — hiszen éppen ezért izük nekem olyan nagyon. X-nében semmi sikk. Semmi grácia. Semmi finomság. Mit mondjak? Ez a nő akármennyit fog fogyni, sosem lesz karcsú. Legföljebb sovány. j0f Minden férfi, aki alkohol miatt lesz öngyilkos, tulajdonképpen sikkasztott. Elsikkasztotta egy nőtől azt az öngyilkosságot, amivel mégis csak neki tartozik. A nőnek. j©Az igazi tucatférfi: aki italban a keserűt. a nőben az édeset szereti. J3-(Üzenet egy kövér nőnek.) —- Drágám, mit ér vele, ha zsírpárnái fölött linont hord és csipkét. Drágám, az ember ne csak a bőre fölött öltözködjék könnyen, hanem a bőre alatt is. Ha egy férfi azért lop, hogy kedvesének kenyeret vehessen, akkor az a férfi tolvaj. Ha egy férfi azért lop, hogy kedvesének gyémántokat vehessen, akkor ... akkor az a nő egy ragyogó szépség.-0" Emlékszem. Egymás mellett ültünk. Ö és én. Előttünk pezsgő. És néztük egymást soká. És berúgtunk egymástól. Ö és én. És aztán lassan inni kezdtünk a pezsgőből. És akkor szép lassan kijózanodtunk. (') és én. Hölgyeim és uraim, hát ezt szokták-e játszani magukban, szórakozásul, mert én szoktam, mikor villamoson vagy kocsin visznek valahová, az irányt tehát nem nekem kell ellenőrizni, hanem soffőrnek, vagy kalauznak. Ilyenkor sokszor csinálom ezt. Behunyom a szemem, elképzelem, hogy vak vagyok és a jármű mozgásából, meg különféle más apró jelekből próbálom megállapítani, hogy hol vagyunk. Most valamivel több fényt érzek, a szemhéjjamon át, egy picit fordultunk, a zaj nö\ ekszik, több autótülköt hallani — ez a körút. Most fogunk bekanyarodni. Körülbelül tízig kell számolnom, akkor. Élvezettel figyelem, hogy egyéb érzékszerveim hogy finomodnak. Meghallom a legkisebb áruló neszt, ami útbaigazít. Szagokra leszek figyelmes, amiket észre se vettem eddig. Tapintó érzékem is nyugtalanul, érzékenyen ügyel: az oldalam megérzi, hogy a kocsi egyik bal-, vagy jobboldala nehezedik rá jobban — ebből állapítom meg, merrefelé fordultunk. így kínozom magara hazáig. Vájjon miféle furcsa ösztön? Az ember hozzászokott, hogy mindig gyakorolja magát valamiben — ez már az életharchoz tartozik. Minden eshetőségre számítani kell. Gyerekorunkban kezdődik ez a folyamat — amikor „edzeni“ kezdenek jó szüléink. Micsoda ember lesz belőled, ha még egy kis hideget, egy kis éhséget, egy kis szomorúságot, egy kis nélkülözést se bírsz ki? Hát persze. Jó dolog is, számítani rá, hogy esetleg kiszúrják a szemem, esetleg levágják a lábam. Legalább nem talál készületlenül. Addigra már olyan jó lesz a fülem, hogy könnyen lemondok a szememről. Direkt élvezet lesz, ha kiszúrják, mint valami fölösleges' dolgot, kivágják, mint a vakbelet. Gondolni kell a jövőre. Spórolni kell. Nem mindig megy ilyen jól, mint most. Lesznek szükebb napok. Nem telik majd szemre, meg ilyesmire. Kérem, a mai gazdasági viszonyok ... Tanuljunk meg takarékoskodni. Annál is inkább, mert igy, gyakorlás közben történhetett meg velem, hogy vakon robogtam el az uccán heverő pénztárca mellett, amiben a jövőm volt és amit ha megtalálok, nem kellett volna többé takarékoskodni, soha életemben. Ott feküdt az uccán, a lépcsőn, ahol felfelé botorkáltam, behunyt szemmel, gratulálva magamnak, hogy milyen remekül edzeni magam most az életharcban való érvényesüléshez. Karinthy Frigyes. Chaplin, a mindenes Hollywoodban éppen a napokban kezdték meg az „United Artists“ műtermében Charlie Chaplin uj filmjének felvételeit, melynek cime „A citys lights“ lesz. A darab alapeszméje — természetesen — Chaplintől származik, a szcenáriumot is ő maga irta meg, egy műépítésszel együtt a stúdió aránylag kis területén egy nagyváros egész üzleti negyedét építette fel, egész uccákat, sőt egy parkot is. A szerepeket is Chaplin osztotta ki s a kosztümök tervezését sem engedte át másnak. Közben uj technikai készülékeket s néhány szenzációs fotografáló-trükköt talált ki. Több mint kilenc hónapig tartottak ezek az előkészületek, most azonban már minden készen van. a film rövid néhány hét múlva az expediciós osztályon kerül át. A film rendezői állását Chaplin tölti be s azt, hogy a főszerepet is ő játsza, talán mondani is fölösleges. Partnernője ismét a „Cirkusziból ismert Merna Kennady lesz. A darab meséje egy nagyvárosban játszódik le, még pedig egyetlen egy éjszaka alatt. Chaplin e filmmel egy nagy kísérletet végez; ezentúl ugyanis kényesebb témákhoz akar nyúlni, mint eddig tette s a világhírűvé lett Chaplin-kosztűmöt, a félretaposott cipőt, kemény kalapot és botocskát is el szeretné hagyni a jövőben. Az uj filmet kétszer fotografálják le, egyszer a beszélömozi számára, egyszer a nem angolnyelvü országok részére, mint egyszerű — a régi értelemben vett —■ mozidarabot. A beszélőfilmhez szükséges dialógusokat is Chaplin irta. Érdekes, hogy az ő szerepe, a főszerep, a beszélő filmben is teljesen néma, ami azt jelenti, hogy a filmjátszás koronázatlan királya nem veszi tulkomolyan ezt. az újítást, inkább gyorsan múló divatnak tartja, mellyel ugyan lépést kell tartania, de saját szerepének filmszerűségét nem áldozza fel neki. Az uj Chaplin-darab magyar cime „Nagyvárosi lámpák“ lesz. Varázslók, akik szigeteket esznek A déli tengerek világában nem ritkák az olyan természeti katasztrófák, melyek egy-egy szigetet sülyesztenek el örökre a háborgó hullámok között. A bennszülöttektől igazán nem kívánhatjuk e jelenségek pontos geológiai előfeltételeinek ismeretét s csak természetes, hogy a maguk módja szerint magyarázzák e szerencsétlenségeket. Azt tartják, hogy gonosz hatalmú varázslók falják fel időnkint a szigeteket. Jack Malaren, aki hoszszu időt töltött e vidéken, igy számol be tapasztalatairól: „A Salomo-szigetcsoporthoz tartozott többek között egy elég sűrűn lakott földterület, mely — midőn először láttam — néhány méterrel magasabb volt a tenger sziliénél. Néhány hónappal később azonban elsülyedt. A sziget lakóinak, legnagyobbrészt, sikerült, megmenekülniük s mikor később beszéltem velük a dologról, a bennszülöttek ama meggyőződésével kellett megismerkednem, mely a sziget eltűnését azzal magyarázta, hogy a szomszédos szigeten levő szent hegy akart nagyobb lenni, hatalmasabb lenni s ezért kellett neki az egész földterületet elnyelnie. Ujguinea
