Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-02 / 9. szám - Ha a nők párbajoznak - Irodalom, művészet, zene • Irodalmi Krónika - Vozári Dezső: Szlovenszkó, - a téma
egy kevéssé ismert partján egy széles homokos földsáv terült el, mely a tenger tavaszi áradásakor évröl-évre kisebb és keskenyebb lett. A partvidék lakói igy kénytelenek voltak nyomorúságos viskóikkal egyre hátrább húzódni; a hullámok azonban mindig utolérték a bennszülöttek küszöbeit, úgyhogy az üldözöttek végül otthagyták a veszedelmes partot. Érdekes, hogy e pillanattól kezdve a tengervíz visszahúzódott a veszélyeztetett területről, ámde régi birtokosai nem akartak többé visszatérni oda, mert, mint mondották, „az a föld gyűlöli az embereket.“ Midőn a Louisdale-szigetcsoportot utaztam be, a tengeren tizenkilenc bennszülöttekkel megrakott csónakkal találkoztam. Szegényeknek azon sietségben kellett elhagyniok kicsiny szigetüket, mely egy óra alatt úgy elolvadt, mint a cukor. Azt mondták, egy roppant erejű varázsló parancsolta meg a haboknak, hogy ellepje a földterületet. Az igy hazátlanná lett nép, bár neheztel a kegyetlen bűbájosra, mégsem mer egyetlen hangos zokszót sem ejteni ellene, nehogy végképp magára vonja szigetfaló és hegyeket játékszerként görgető irtózatos haragját. Ha a nők párbajoznak Jacopo Gelli, olasz tudós könyvet irt „Hires párbajok“ címmel, amelyben a párbaj történetével foglalkozik és külön fejezetet szentel a nők párbajainak. Korunkban, amikor az asszony oly élénken résztvesz a sportban, a női párbajról szóló fejezetnek különös pszichológiai ingere van. Igaz ugyan, hogy a nők ma nem párbajoznak úgy és azért, ahogyan és amiért a múltban párbajoztak, de annál érdekesebb az olasz tudós megállapítása, hogy régebben az asszonyok ugyanazokból az okokból vívtak halálos párbajokat, mint a férfiak: a szerelemért. A párbaj oka mindig férfi volt. Az utolsó ilyennemü párbaj 1907-ben folyt le Lemberg városában: egy cég két fiatal alkalmazottja ugyanabba a daliás tisztbe volt szerelmes, és mivel nem tudták eldönteni, hogy kié az elsőbbség és a tisztről egyikük sem tudott lemondani, a Lemberg melletti erdőben a tiszt szépszeméért halálos párbajt vívtak. Később ugyan kiderült, hogy a tiszt mindkettőjüknek házasságot ígért és okos ember lévén, nem várta be a párbaj végét, (amelyben az egyik leány életét vesztette), hanem egy harmadik nőt boldogított szerelmével és eltűnt a városból. A női párbajok melegágya és hazája Mexikó. 1895-ben Duran Máris és Janna Luna, két feltűnően szép mexikói nő, kardpárbajt vívtak. A vetélkedés tárgya Don Raffael Riquelma, egy ugyancsak igen szép spanyol nemes volt, akiről egyikük sem akart lemondani. Szegény Mária mellét átjárta a kard és azonnal meghalt. Don Raffael, a büszke spanyol, azonban lembergi társa mintájára nem várta be a dolog végét és annyira elhidegült Janna Dunától, hogy még a párbaj lefolytatása előtt, ugyancsak egy harmadik növel, sietve visszatért Mexikóba. 1868-ban a Riviérán párbajozott két fiatal nő. Szigorú feltételű pisztolypárbajt vívtak. Az a fiatal ember pedig, akiért viaskodtak, szintén harmadik asszonyt vett el feleségül. A legvéresebb párbaj 1870-ben folyt le Valencia közelében, két unokanővér között. A Gonzáles büszke nemzetségéből való volt a két leány és a párbaj feltételei is büszkék voltak: az első négyszeri golyóváltás húsz lépésnyi, a következő 15 és az utolsó négy tiz lépésnyi távolságból. A második golyóváltásnál a fiatalabbik Gonzáles leány tüdőlövést kapott és összeseit. Tizennyolc éves volt mindössze és gyilkosa tizenkilenc. A győztes nő nem tudta elviselni az eléje táruló borzalmas látványt és eszméletét vesztve, szintén összeesett. A két unokanővér párbajában segédekként közreműködő négy barátnő erre szintén eszméletlenül terült el a földön. A nőkre parasztok akadtak rá, magukkal vitték a haldokló Gonzáles leányt, mig a többiek hegyenvölgyön át menekültek az országból. Az a spanyol grand pedig, akiért ezt a véres párbajt lefolytatták, azonnal hajóra szállt és a Kanári-szigetekre távozott, mert véleménye szerint csak többnapos hajóút elég ahhoz, hogy az ilyen nőktől megszabaduljon. Egy szép francia abbé is belekeveredett egyszer egy asszonyi párbajfélébe. Ebbe az abbéba, aki később Rión grófja név alatt lett ismeretes, két szép francia leány volt szerelmes. A két leány egyszer találkozott az abbé szobájában és vad amazonok módjára tőrrel támadt egymásra. Az abbé közbelépett és a küzdelemben megsebesült. Mindazonáltal okosabb volt elődeinél és utódainál, mert sebesülése dacára, a szerelmes leányokat egyszerűen — kidobta. Irodalom, művészet, zene Irodalmi Krónika Hermann Sudermann, Gerhart Hauptmann mellett a legismertebb német irók egyike, szerdán délután egy berlini kórházban meghalt. 1857-ben született Poroszországban s gyógyszerész lett, de már kora ifjúságától kezdve intenziven foglalkozott irodalommal. Később újságíró lesz s csakhamar szinrekerül „Becsület“ cimii drámája, mellyel világhírűvé lesz. Most már egész áradata következik a prózai és drámai alkotásoknak, amik szilárd pozíciót biztosítanak Sudermannak a világirodalomban. A magyar drámairásra különösen nagy hatást gyakoroltak darabjai. Sudermann halála napjáig háborúskodásban állott irodalmi körökkel, melyek sohasem akarták az irót elismerni s hatásvadászó mesterembernek tartották. Halála most majd őket is megbékíti. Érdekes, hogy Sudermann legutolsó hosszob lélekzetü írásában, a 70 éves korában megjelent „Purzeichen “ cimü regényben a gyermekből asszonnyá serdülő 16—17 esztendős leány lelki metamorfózisát írja meg s ez a regény talán legkészebb, legkiforrottabb alkotása volt. Bár régen betegeskedett már, halála mégis váratlanul következett be; Suder mann egy autókiránduláson meghűlt, tüdőgyulladást szerzett, melyből már nem tudott kilábolni. A kulturvilág nagy ünneplésben részesíti Selma Lagerlöföt hetvenedik születésnapja alkalmából. Lagerlöf az utóbbi évtizedekben nagy lendületre kapott skandináv irodalomnak legnagyobb nőirója. A Nobel-dijat már húsz esztendővel ezelőtt megkapta. Leghíresebb regénye „Gösta Berling“, melyet a világ csaknem valamennyi nyelvére lefordítottak, sőt filmet és operát is csináltak belőle. Lagerlöf volt talán az első írónő, akit férfiirókkal teljesen egyenrangúnak ismertek el. írásait a nyugodt előadási modor és finom lélektani rajz jellemzik. „Az Antikrisztus csodája“ cimü könyvét az egyház indexre helyezte, később azonban feloldotta a regényt a tilalom alól. Selma Lagerlöf teljes szellemi és testi frisseségben svédországi birtokán él s még mindig szakadatlanul, fáradhatatlanul dolgozik. Szlovenszkó, — a téma A legutóbbi hetekben a nemzetközi könyvpiacon két olyan irodalmi munka jelent meg, melynek szüzséje Szlovenszkó nyugtalan, puskaporos levegőjű berkeiben pereg le. Az egyik mü szerzője, egy hosszabb lélekzetü novelláé, Ilja Ehrenburg, az uj orosz irodalom reprezentatív man-je, akinek szlovenszkói utazásairól a sajtó, annak idején, hirt adott. Melchior Vischer, német iró pedig regényt irt Szlovenszkóról. A világirodalom tehát felfedezte szükebb hazánkat, amely tény a mi számunkra lehet a legkevésbé csodálatos, hiszen együtt élünk, egy levegőt szivünk ennek a földdarabnak újfajta tragikus hőseivel, történelmi csalódások és politikai katasztrófák szinte szimbólummá dagadt áldozataival. Szlovenszkó a megbolygatott hangyaboly nyüzsgő képét nyújtja ma. A rekonvaleszcens országrész még mindig távol van attól, hogy teljes erőben talpra álljon. Megdönthetetlen tételek dőltek meg órák alatt, hatalmi faktorok cseréltek helyet, vagyonok lettek semmivé szappanbuborékként és uj vagyonok keletkeztek a semmiből. A nyugtalanság baktériumtelepévé lettünk. Szlovenszkó a háború utáni Európa minden sebét testén viseli, minden baját híven tükrözi vissza; mikrokozmosz: vihar egy pohár vízben. A művészet éber periszkópjai gyorsan kikémlelik, hol sajog a fájdalom, hol kínlódik az ezeregyedszer is meggyalázott ember. így került Szlovenszkó jelentős irók tollára. így lett Szlovenszkó témává, izgalmas regénytárggyá. Nekünk is van irodalmunk, nekünk is Joggal tehetjük hát fel a vádló kérdést: miért hiányzik abból az irodalomból a szlovenszkói ember millió specifikus problémájával és letargikus reménytelenségével? Hol késik a szlovenszkói regény? Monté Carlo mondain télikertjeitől a Szahara tikkadt homokmezejéig minden helyet kapott a szlovenszkói irók könyveiben, csak egy hiányzik belőlük: Szlovenszkó. Szinte elképzelhetetlen, hogyan absztraháltatta magát a szlovenszkói magyar irodalom vér- és verejtékpárás környezetétől, ami még idegen irók fantáziáját
