Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-02 / 9. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő

Nincs különbség Páris és Moszkva között. Ezek a táncosnők nem francia, hanem szovjetrevügörlök, akik nagy sikerrel lépnek föl nap-nap után egy moszkvai music-hall-ban. A görl és a combmutogatás nem maradt tehát a kapitalista társadalom elszigetelt jelensége

meg majd az igazi tolvajt. Az igazságügyminisztériumból ma délután levelet küldettem a cimemre.

—- Tán csak nem dézsmálják a levélszekrényét?

Dorn csak akkor válaszolt, amikor már egy bérautóban ültek.

— Nem is nevezem levéltolvajlásnak, csak levélkésleltetésnek. Rájöttem ugyanis, hogy hirszerzö emberemtől és a minisztériumbeli barátomtól érkező leveleim szabályszerűen huszonnégy órát késnek. Mindkét helyről kékboritékos levél szokott jönni.

A gépkocsi Dorn csinos lakása előtt állt meg. A levélszekrényben három levél volt. Dorn kivette és megvizsgálta őket, majd a kapusnak csengetett.

— Maga hozta föl ezeket a leveleket?

— Igen, uram.

— Mikor érkeztek?

— Fél tizkor.

— Ma délután félnégykor a cimemre érkezett egy kékboritékos levél — nincs a postámban. Hogy lehetséges ez?

A liftes elkerülte Dorn tekintetét.

— Én nem tudom.

— Hogy van az, hogy a kékboritékos leveleim mindig huszonnégy órával később futnak a kezeim közé, mint ahogy érkezniük kellene.

— Azt én nem tudom megmondani.

— Hát akkor mondja meg a detektiv urnák, de gyorsan és kertelés nélkül, mert különben kényelmetlen ágya lesz az éjjel.

— Nekem feleségem és gyermekeim vannak —- kezdett sopánkodni a kapus. — És a katonai nyugdijamat is el fogom vesziteni.

— Semmit sem fog elveszíteni, csak vallja meg az igazat. Ki adott magának megbízatást, hogy a leveleimet igy föltartsa?

— Egy ur — nem tudom a nevét. Itt halljak meg ezen a helyen, ha tudom, hogy hívják. Hetenként két fontot ad, hogy a kék leveleket föltartsam. Én sohasem loptam, minden levelet a levélszekrénybe tettem.

— Azt én tudom. Ki bízta meg ezzel?

—- Esküszöm, nem tudom, hogy hívják. Egy vendéglőben találkoztam vele. Addig beszélt, mig végre szamár fővel beleegyeztem.

— Ö maga jár ide a levelekért?

— Igen. Ma reggel is itt volt. De ma a kék levelet nem adhattam át neki, mert még akkor nem volt a kezemben. A levélhordó valószínűleg elnézte magát, mert egy negyedóra múlva visszatért és akkor adta ide.

— A kék levelet? Melyik kék levél az? — kérdezte Dorn hevesen.

— Lent van nálam.

— Azonnal lemegyünk érte.

A liftes íróasztalának mappája alól két levelet húzott elő.

Az elsőben Michael a maga próbalevelére ismert, a másikat lázasan szakította föl. Lighton észrevette, hogy Dorn arckifejezése egy pillanat alatt elváltozik. A levelet heves mozdulattal a zsebébe gyűrte s rárivallt a rémült kapusra.

—- Még mi jött a cimemre? Tüstént elő vele!

A kapus szó nélkül a fogason lógó kabátja zsebébe nyúlt s egy táviratot vett ki belőle, melyen látszott, hogy föl volt bontva s újból leragasztották. Michael Doninak szikrázott a szeme a dühtől, amikor elolvasta.

—- Az átkozott! — mondta s a következő pillanatban már kirohant a haliból az uccára s az első bérautóba vetette magát.

Tellsbury templomának tornya épp éjfélt ütött, amikor az autó megállt a börtön kapuja előtt. Michael Dorn kiugrott a kocsiból és csöngetett.

—- Az igazgató ur már alszik, uram.

— Nekem halaszthatatlanul beszélnem kell vele. Élet forog kockán. Adja át a névjegyemet.

Benyújtotta a névjegyet a rácson s türelmetlenül várt. A fegyházigazgató pyjamában és hálókabátban fogadta.

— Mrs. Pinder már tiz órakor távozott. Hát nem ön küldött érte?

—- Nem, én semmit sem tudok a szabadonbocsátásáról. Az igazságügyminisztérium levelét, mely erről értesített, későn kézbesítették nekem. Tiz órakor? Ki vitte akkor el?

— Sejtelmem sincs. Azt hittem, ön az. Láttam a kocsit, a többivel nem törődtem.

—- S milyen irányban robogtak el?

— London felé. Egy kis kocsi volt, azt hiszem Buick. Talán nem érkezett meg az asszony?

Dorn tagadóan intett.

— Nem. Nincs Londonban.

Nem volt vesztegetni való ideje. Ismét az autóba vágta magát s a legnagyobb sebességgel elvágtatott. A Tellebury keresztuton volt egy benzintank-állomás s tudta,