Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-07 / 1. szám - n. p.: Nemzetközi zeneünnep Sienában - Színház, mozi • A beszélő film - Szépségápolás, divat • Molyneux: Megszűnik a női sportegyenruha uralma

Nemzetközi zeneűnnepSienában Velencében 1925-ben tartották meg ezt a már tradicionális nagyszerű ze­neünnepélyt, ezidén pedig az ősrégi Sie­­nában adtak egymásnak találkozót a modern zene barátai. A siénai ünnepen azonban a régi mesterekről sem feled­keztek meg. A nagyszabású megnyitó­koncertet a 17-ik század zeneszerzői töl­tötték ki. San Francesco bazilikájában Vivaldi és Monteverdi kelt életre oly erővel, hogy az illusztris közönség a szent helyről megfeledkezve tombolva ünnepelte az előadókat és a régi meste­rek emlékét. A Ghigi—Saracini palotá­ban tartották meg a „nemzetközi“ zene­ünnepélyt. Németországot Hindemith képviselte, (mint mindenütt, ahol a fia­talabb német generáció szóhoz jut.) Olaszországot Franco Alifano, Franciaor­szágot Ravel és Csehszlovákia részéről a negyedhangos rendszer mellett kardos­­doskodott ezúttal is Alois Haba, aki ebből a negyvennyolcból már csak azért sem enged, mert mindenütt feltűnést kelt vele. Kamarazenében majd az ösz­­szes jelentősebb fiatal zenész versengett egymással igen szép eredménnyel. — Ugyanis bátran meg lehetett állapítani, hogy ezen a téren van még mondaniva­ló, itt fekszik a modern zene súlypontja, és hogy a Wagner—Stráüss szinfonikus költészete és prog’- zenéje után a vo­nósnégyesből és trióból indulhat ki a melodikus polifónia újjászületése — mindegy, hogy a lineáris ellenpont, vagy más elmélet alapján. Mert: ha van az uj, a modern zenének nagy betegsége, akkor ez az, hogy megfertőzte a dallam­nélküliség bacilusa, bár a melódia nem zárja ki a modernséget, az atonalitást. A sienai ünnepély kamarazenei része örvendetes haladás volt ezen a téren. Sajnos, politikai kakofóniára is sor ke­rült, mert egy római zenekritikus elő­adást tartott a modern zenéről és elő­adásában éles kirohanásokat rögtönzött a németek ellen. A musica sacra kere­tében, római, velencei, spanyol és fia­in and kórusokat és kantatékat adtak elő. A pápai Róma zenei múltja (16 és 17-ik század) hihetetlenül modernen ha­tott. Az ünnepség „II Palis“ cimü régi ünnepi játékkal nyert nagyszerű és mél­tó befejezést. n. p. Színház, mozi beszélő film A filmpiac nagy nemzetközi betörés­re készül. Évek óta folynak a kísérle­tek a beszélő film megvalósításához és most már hónapok óta folynak a felvéte­lek az uj, a filmszakkörök szerint kor­szakalkotó beszélő filmekhez. Egész Ame­rika lázasan várakozik a beszélő filmek­re. A vállalatok forradalomszerü átala­kulást várnak ettől az újítástól. Aa átala­kulás minden valószínűség szerint oe fog következni, de nem egészen úgy, amint azt a hivatalos szakkörök gondolják. * A színházak a beszélő film miatt újabb krízistől tartanak. Még át sem lá­­bolták azt a krízist, amit állítólag a film okozott nekik és már jön az ő szelíd és gyengéd kontrájukra a rekontra, a be szélő film. A színház ettől a pofontól szó­hoz sem jut és közben a film beszélni kezd. A mozgáshoz jön a hang és ez a hang öli meg a színházakat. így gondol­koznak a színház tájékán. És egyiknek sem jut eszébe, hogy ez a hang az, ami elpusztíthat virágzó filmvállalatokat. * A film beszélni fog, illetve a filmszí­nészek fognak beszélni. Eddig hallgat­tak. A hallgatás határozottan jót telt ne­kik. Ezentúl beszélni is fognak. Csak le­gyen, aki hallgassa őket. Könnyebb hall­gatni, mint valakit meghallgatni. Ez a hang fogja leleplezni a filmszínészeket Hollywood típusokat termelt, most pedig kereshet hangot a filmszínészeihez, il­letve színészt a hanghoz, mert a film be­szélni fog. Vájjon a patentirozott film­kedvencek közül melyik az, aki beszélni is tud? A beszéddel még a színpadon is baj van, de a perdülő filmet ezentúl a zenén kívül beszéd is kíséri. A legbár­­gyubb történetü film szövege is életre kell. * A film egész nagy nemzetköziségét veszélyezteti azzal, hogy most szólásra jelentkezik. Eddig eljuthatott Kamcsatká­tól a Fokföldig. Most megkötik a film ter­jeszkedési szabadságát. Nyelvhez kötik, a filmsztár nyelvéhez. És mindez azér\ hogy ezzel végül is lebunkózhassák a színházat. A színpad egyik legélesebb ki­fejezési eszköze a szó. A színész jelen­valósága és a jelenvaló beszédje. Az az egyöntetű átélési folyamat, amely a szí­nész mozdulataiban és hangjában egy­forma erővel nyilatkozik meg. A színpadon a keretet, a formát rob­bantó kifejezés, gesztus az, ami hat és gyújt. Minden ehhez hasonló kirobbanás a filmnél furcsán, értelmetlenül hat, nem lehetséges. És most megszólal a film, beszélni fog. Vájjon milyen Bebe Daniels hang­ja és mit szól majd Clara Bow, halkan és érzelmesen suttog-e a tüneményesen szőke Alice Terry? Milyen kár, hogy a szegény Valentino hangját már nem hall hatjuk, de kárpótlásul beszélni fog Ra­­mon Novarro ... Ó, ez a szenzáció el híg tartani ideig-óráig. A beszélő film. Re megnek a színházak és bedülnek... az uj attrakciónak. Nem kell félni; a beszélő film .nem állja ki a versenyt a színpaddal. Szegény hollywoodi sztárok, most leleplezik őket. Eddig csak fogyókúrát kellett tartaniuk a szerződésük szerint, most már beszólni^ is fognak. Eddig hallgattak, hallgatni arany, de ezentúl beszélni fognak. Mi lesz a hollywoodi aranyhegyekkel? Nem is beszélek a beszélő film kez­detlegességéről, technikai fogyatékossá­gáról, a minden újfajta technikai kisér 1 létezésnél felötlő hibákról, mert ez az újítás minden valószínűség szerint korai és váratlan végelgyengülésben fog ki­múlni. Szegény beszélő film, még meg sem született. * A színház utóbbi időben sok mindent tanulhatott a filmtől. A cselekmény ritmusát és gyorsasá­gát illetőleg. Tanulhatott uj, képszerű beállításokat, dekoratív fényhatásokat. A színpad rekvizitumai is megszapo­rodtak a film hatása alatt. A színpadi ember fantáziáját mindenképp terméke­­nyitőleg izgatta a film. A film esetleges hibája, botlása, egye­netlensége ellenben majdnem minden esetben onnan származik, hogy a szín­padtól akart bizonyos formai elemeket átvenni. A film valahányszor a színház nyomdokain akar haladni, mindig elvér­zik ezen a szándékán. A filmnek egészen elölről kellene kezdenie, hogy eljuthasson önmagához. Gondoljunk a tavalyi „Nagyváros szimfó­niája“ cimü képre. Ilyen és ehhez hason­ló monumentális feladatok várnak a filmre. De a film eddig minden energiá­ját Mae Murray mosolyára pazarolta. De Mae Murray ezentúl beszélni fog! Szépségápolás, [divat Megszűnik a női sportegyenruha uralma Irta: Molyneux, párisi divatrendező A legújabb stilustörekvések egyik szimpatikus tulajdonsága az, hogy a sportruhák hosszú uralmának, ugylátszik. most már véget fog vetni. Éveken at -­­amióta a háború megindult — az angol gyapjúszövetekből készült sportruhákat viselték egész nap csaknem mindenütt és minden alkalomra, ebédre, bridg'1- |>artira, sétához és délutánra. Az ered­mény az volt, hogy minden nő csaknem teljesen egyformán öltözködött. A 'pors­­ruhák valóságos uniformissá lettek és sok helyen még ma is azok. A vélemé­nyem az, hogy nagyon helytelen volt, hogy ezeket az egyszerű és „praktikus“ ruhákat minden alkalomra felvették. Szerencsére azonban, most már a sportruhák kezdenek visszaszorulni az őket megillető helyre és ma már csak többé-kevésbé a sporttal kapcsolatos al­kalmakra veszik fel őket. Végre kezdi mindenki belátni, hogy ezt a ruhatipust ma már inkább csak utazásokon vagy automobilkirádulásokon lehet viselni. A sportruhák divatját a háború szül­te. A sportruha olcsó volt és lehetővé tette a kis gardróbot. Akkoriban a leg­több embernek nem volt túlsók pénze és a háború utáni évek talán még válságo­sabbak voltak, mint a háborús eszten­dők. Ezekben az években pedig az egy­szerű, praktikus sportruha igen jó szol­gálatokat tett. Most, hogy végre kezd minden visz­­szatérni kerékvágásba, a nők kezdik is­mét belátni, hogyha nincs is -egészen igaza Wilde Oszkárnak abban, hogy ami hasznos, az nem lehet szép, annyi azon­ban igaz, hogy nemcsak a hasznosságot és a praktikumot lehet figyelembe venni az öltözködésnél. Ma már egyre sűrűb­ben viselnek olyan ruhákat a nők, ame­lyek nem okvetlenül szükségesek vagy praktikusak, de viszont nagyon siépek. Az örökös sportkosztümök helyett a pá­risi nők ma már csinos délutáni ruhákat viselnek, amelyekben az előkelő étter­mekben ebédelhetnek és azután a brid­­gepartikon is részt vehetnek. Megszűnik az öltözködés egyenruha­szerűsége. A nők ismét az egyéni stílu­sokat keresik és igyekeznek ruháikat a iáját egyéniségükhöz idomítani. Kezdünk

Next

/
Thumbnails
Contents