Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-07 / 1. szám - n. p.: Nemzetközi zeneünnep Sienában - Színház, mozi • A beszélő film - Szépségápolás, divat • Molyneux: Megszűnik a női sportegyenruha uralma
Nemzetközi zeneűnnepSienában Velencében 1925-ben tartották meg ezt a már tradicionális nagyszerű zeneünnepélyt, ezidén pedig az ősrégi Sienában adtak egymásnak találkozót a modern zene barátai. A siénai ünnepen azonban a régi mesterekről sem feledkeztek meg. A nagyszabású megnyitókoncertet a 17-ik század zeneszerzői töltötték ki. San Francesco bazilikájában Vivaldi és Monteverdi kelt életre oly erővel, hogy az illusztris közönség a szent helyről megfeledkezve tombolva ünnepelte az előadókat és a régi mesterek emlékét. A Ghigi—Saracini palotában tartották meg a „nemzetközi“ zeneünnepélyt. Németországot Hindemith képviselte, (mint mindenütt, ahol a fiatalabb német generáció szóhoz jut.) Olaszországot Franco Alifano, Franciaországot Ravel és Csehszlovákia részéről a negyedhangos rendszer mellett kardosdoskodott ezúttal is Alois Haba, aki ebből a negyvennyolcból már csak azért sem enged, mert mindenütt feltűnést kelt vele. Kamarazenében majd az öszszes jelentősebb fiatal zenész versengett egymással igen szép eredménnyel. — Ugyanis bátran meg lehetett állapítani, hogy ezen a téren van még mondanivaló, itt fekszik a modern zene súlypontja, és hogy a Wagner—Stráüss szinfonikus költészete és prog’- zenéje után a vonósnégyesből és trióból indulhat ki a melodikus polifónia újjászületése — mindegy, hogy a lineáris ellenpont, vagy más elmélet alapján. Mert: ha van az uj, a modern zenének nagy betegsége, akkor ez az, hogy megfertőzte a dallamnélküliség bacilusa, bár a melódia nem zárja ki a modernséget, az atonalitást. A sienai ünnepély kamarazenei része örvendetes haladás volt ezen a téren. Sajnos, politikai kakofóniára is sor került, mert egy római zenekritikus előadást tartott a modern zenéről és előadásában éles kirohanásokat rögtönzött a németek ellen. A musica sacra keretében, római, velencei, spanyol és fiain and kórusokat és kantatékat adtak elő. A pápai Róma zenei múltja (16 és 17-ik század) hihetetlenül modernen hatott. Az ünnepség „II Palis“ cimü régi ünnepi játékkal nyert nagyszerű és méltó befejezést. n. p. Színház, mozi beszélő film A filmpiac nagy nemzetközi betörésre készül. Évek óta folynak a kísérletek a beszélő film megvalósításához és most már hónapok óta folynak a felvételek az uj, a filmszakkörök szerint korszakalkotó beszélő filmekhez. Egész Amerika lázasan várakozik a beszélő filmekre. A vállalatok forradalomszerü átalakulást várnak ettől az újítástól. Aa átalakulás minden valószínűség szerint oe fog következni, de nem egészen úgy, amint azt a hivatalos szakkörök gondolják. * A színházak a beszélő film miatt újabb krízistől tartanak. Még át sem lábolták azt a krízist, amit állítólag a film okozott nekik és már jön az ő szelíd és gyengéd kontrájukra a rekontra, a be szélő film. A színház ettől a pofontól szóhoz sem jut és közben a film beszélni kezd. A mozgáshoz jön a hang és ez a hang öli meg a színházakat. így gondolkoznak a színház tájékán. És egyiknek sem jut eszébe, hogy ez a hang az, ami elpusztíthat virágzó filmvállalatokat. * A film beszélni fog, illetve a filmszínészek fognak beszélni. Eddig hallgattak. A hallgatás határozottan jót telt nekik. Ezentúl beszélni is fognak. Csak legyen, aki hallgassa őket. Könnyebb hallgatni, mint valakit meghallgatni. Ez a hang fogja leleplezni a filmszínészeket Hollywood típusokat termelt, most pedig kereshet hangot a filmszínészeihez, illetve színészt a hanghoz, mert a film beszélni fog. Vájjon a patentirozott filmkedvencek közül melyik az, aki beszélni is tud? A beszéddel még a színpadon is baj van, de a perdülő filmet ezentúl a zenén kívül beszéd is kíséri. A legbárgyubb történetü film szövege is életre kell. * A film egész nagy nemzetköziségét veszélyezteti azzal, hogy most szólásra jelentkezik. Eddig eljuthatott Kamcsatkától a Fokföldig. Most megkötik a film terjeszkedési szabadságát. Nyelvhez kötik, a filmsztár nyelvéhez. És mindez azér\ hogy ezzel végül is lebunkózhassák a színházat. A színpad egyik legélesebb kifejezési eszköze a szó. A színész jelenvalósága és a jelenvaló beszédje. Az az egyöntetű átélési folyamat, amely a színész mozdulataiban és hangjában egyforma erővel nyilatkozik meg. A színpadon a keretet, a formát robbantó kifejezés, gesztus az, ami hat és gyújt. Minden ehhez hasonló kirobbanás a filmnél furcsán, értelmetlenül hat, nem lehetséges. És most megszólal a film, beszélni fog. Vájjon milyen Bebe Daniels hangja és mit szól majd Clara Bow, halkan és érzelmesen suttog-e a tüneményesen szőke Alice Terry? Milyen kár, hogy a szegény Valentino hangját már nem hall hatjuk, de kárpótlásul beszélni fog Ramon Novarro ... Ó, ez a szenzáció el híg tartani ideig-óráig. A beszélő film. Re megnek a színházak és bedülnek... az uj attrakciónak. Nem kell félni; a beszélő film .nem állja ki a versenyt a színpaddal. Szegény hollywoodi sztárok, most leleplezik őket. Eddig csak fogyókúrát kellett tartaniuk a szerződésük szerint, most már beszólni^ is fognak. Eddig hallgattak, hallgatni arany, de ezentúl beszélni fognak. Mi lesz a hollywoodi aranyhegyekkel? Nem is beszélek a beszélő film kezdetlegességéről, technikai fogyatékosságáról, a minden újfajta technikai kisér 1 létezésnél felötlő hibákról, mert ez az újítás minden valószínűség szerint korai és váratlan végelgyengülésben fog kimúlni. Szegény beszélő film, még meg sem született. * A színház utóbbi időben sok mindent tanulhatott a filmtől. A cselekmény ritmusát és gyorsaságát illetőleg. Tanulhatott uj, képszerű beállításokat, dekoratív fényhatásokat. A színpad rekvizitumai is megszaporodtak a film hatása alatt. A színpadi ember fantáziáját mindenképp termékenyitőleg izgatta a film. A film esetleges hibája, botlása, egyenetlensége ellenben majdnem minden esetben onnan származik, hogy a színpadtól akart bizonyos formai elemeket átvenni. A film valahányszor a színház nyomdokain akar haladni, mindig elvérzik ezen a szándékán. A filmnek egészen elölről kellene kezdenie, hogy eljuthasson önmagához. Gondoljunk a tavalyi „Nagyváros szimfóniája“ cimü képre. Ilyen és ehhez hasonló monumentális feladatok várnak a filmre. De a film eddig minden energiáját Mae Murray mosolyára pazarolta. De Mae Murray ezentúl beszélni fog! Szépségápolás, [divat Megszűnik a női sportegyenruha uralma Irta: Molyneux, párisi divatrendező A legújabb stilustörekvések egyik szimpatikus tulajdonsága az, hogy a sportruhák hosszú uralmának, ugylátszik. most már véget fog vetni. Éveken at -amióta a háború megindult — az angol gyapjúszövetekből készült sportruhákat viselték egész nap csaknem mindenütt és minden alkalomra, ebédre, bridg'1- |>artira, sétához és délutánra. Az eredmény az volt, hogy minden nő csaknem teljesen egyformán öltözködött. A 'porsruhák valóságos uniformissá lettek és sok helyen még ma is azok. A véleményem az, hogy nagyon helytelen volt, hogy ezeket az egyszerű és „praktikus“ ruhákat minden alkalomra felvették. Szerencsére azonban, most már a sportruhák kezdenek visszaszorulni az őket megillető helyre és ma már csak többé-kevésbé a sporttal kapcsolatos alkalmakra veszik fel őket. Végre kezdi mindenki belátni, hogy ezt a ruhatipust ma már inkább csak utazásokon vagy automobilkirádulásokon lehet viselni. A sportruhák divatját a háború szülte. A sportruha olcsó volt és lehetővé tette a kis gardróbot. Akkoriban a legtöbb embernek nem volt túlsók pénze és a háború utáni évek talán még válságosabbak voltak, mint a háborús esztendők. Ezekben az években pedig az egyszerű, praktikus sportruha igen jó szolgálatokat tett. Most, hogy végre kezd minden viszszatérni kerékvágásba, a nők kezdik ismét belátni, hogyha nincs is -egészen igaza Wilde Oszkárnak abban, hogy ami hasznos, az nem lehet szép, annyi azonban igaz, hogy nemcsak a hasznosságot és a praktikumot lehet figyelembe venni az öltözködésnél. Ma már egyre sűrűbben viselnek olyan ruhákat a nők, amelyek nem okvetlenül szükségesek vagy praktikusak, de viszont nagyon siépek. Az örökös sportkosztümök helyett a párisi nők ma már csinos délutáni ruhákat viselnek, amelyekben az előkelő éttermekben ebédelhetnek és azután a bridgepartikon is részt vehetnek. Megszűnik az öltözködés egyenruhaszerűsége. A nők ismét az egyéni stílusokat keresik és igyekeznek ruháikat a iáját egyéniségükhöz idomítani. Kezdünk
