Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-07 / 1. szám - A francia nők illata - Irodalom, művészet, zene • A "KépesHét" első számának írói

És igy tovább. Az egész neim volt más, mint kigondolt, soka nem létezett könyvtár, amely olyan könyveket tartal­mazott, amiket csak az elmeháborodott meghibbant agya találhatott ki. Az eset egyébként hasonlít Chaiabre márki esetére, aki a fejébe vette, hogy megkeres egy olyan bibliát, amely egy­általában nem létezett s amelynek a pontos címét Nodier tréfából találta ki. A márki öngyilkosságot követett el, mert nem találta meg a képzelt bibliát. R francia nők illata León Daudet politikai szempontból bizonyára nem kényeskezü ember, de mint irő Franciaország legfinomabb sti­lisztái közé tartozik és pompás megfi­gyelései, szellemes mondásai állandó ol­vasókört teremtettek számára Párisban. Nos, León Daudet most olyat fedezett föl, amire érdemes néhány szót veszte­getni. Kitalálta, hogy minden francia asszonynak tartomány és város szerint különleges illata van, amely egy-egy vi­rágra emlékeztet. A provencei asszony például lavendula illatú és thymiak sza­ga érezhető a hajában, a breton nő a tengerek sós leheletét árasztja és a ba­rátságos breton mezők szénaillatát, a ly­oni nő édes mézszagu, a párisi asszony pedig, — ki gondolt volna erre — egye­síti magában mindazt a parfümöt és il­latot, amelyet Franciaország tartománya­inak asszonyai külön-külön magukban hordoznak, de ehez még különös vanília és orgona illat járul, s ez az — León Daudet szerint, — ami ellentáLlhataua­­nokká teszi Páris hires asszonyait. Jellemző a francia közvéleményre, hogy Daudet megállapítását csakhamar heves vita követte. Akadtak újságírók, akik magukévá tették a fölfedezést, sőt tökéletesítették és általánosították. Má­sok viszont nevetségesnek tartották a poetikus elmefuttatást, holott León Dali­dét teljes komolysággal vette. Az egyik hevesvérű és antiroyalista újságíró, aki bizonyára naturalista életfelfogásával is ellenfele Daudetnek, a következőket ir;a a poetikus iró illatteoriájáról: — Két napot szenteltem León Dau­det teóriájának megvizsgálására. Végig­szagoltam Páris asszonyait. Reggel a tej­­árusasszony istálószagu volt, az ujság­­árusnő a nyomdafesték szagát hordta ruhájában, a házmesternő határozottan a foghagymát és poloskákat juttatta eszembe. Este a színházban sem volt nagyobb szerencsém. Ha parfümszakértő lettem volna, bizonyára megkülönböztet­hettem volna az összes divatos illatszer szagát, de tiszta mezei virágillatokat, amiről Daudet beszél, sehol nem talál­tam. A legkellemesebb meglepetés szom­szédnőm volt, egy angol asszony, aki abszolút szagtalanságával vonta magára a figyelmet. Hiába, a nő nem virág és nem földbegyökerezett természetesség, ahogy Daudet szeretné, hanem vagy mun­kás nő, s akkor a foglalkozása szagát árasztja, vagy luxusnő, s akkor hódító parfömillatokba burkolva jelenik meg közöttünk, — de született virágillata egyiknek sincs. Daudet természetesen folytatta a megkezdett vitát s második cikkében pontosabban, részletesebben bizonyítja igazát. Közben a nők természetes illatá­nak egész irodalma támadt Németor­szágban is, s egy német újságíró sona beutazta a városokat, hogy „adatokat gyűjtsön“. Eredményei csalódást keltet­tek a birodalomban, mert megállapította ugyan, hogy a nők városonkint más-más illatba burkolódznak, de ez az illat ko­rántsem poétikus. így például a ham­burgi nő angolnaszagu, a berlini ká­­posztaillatu, a müncheni sörszagu. ' — A kutatás nehéz, — Írja a né­met újságíró — mert a nikotinszag mindent elnyom. Kevés oly nő van, aki nem dohányzik, vagy akin más okoknál fogva nem érezném a cigaretta bűzét. — Nem, a nőnek manapság nincs természtes virágillata! Irodalom; művészet, zene R „Képes Hét“ első számának írói Arkadij Avercsenko 1884 március 6- án született Sebjisztopolban és 1925 március 12-én halt meg Prágában. — A bolsevizmus kitörésekor emigrált és vé­gigszenvedte mindazt, amit a letört orosz intellektuellek az idegenben csak végigszenvedhettek. E keserű sors elle­nére mégis ő lett a modern orosz iroda­lom, sőt csaknem a humorban annyira szegény modern világirodalom egyik legnagyobb humoristája, aki Zoscsenkó­­val, a szovjettársadialom szatirikusával együtt minden európai nyelvre lefordít­va, szinte az emberiség közkincsévé vált. Rövid elbeszéléseiből kifogyhatat­lan komikum árad. Nagyszerű megfigye­lő — s a prágaiak még emlékeznek rá, ahogy szállodája kapujában állva órákig figyelte a járókelőket, hogy viselkedé­sükből egy-egy humoros pózt vagy moz­dulatot följegyezzen. Edgár Walíace ma kétségtelenül a világ legolvasottabb Írója. Angliában, Greenwich mellett született, származá­sát homály födi, de kilenc napos korá­ban egy munkás adoptálta. Tizenegy­éves korában rikkancs Londonban, majd egy halászbárka szakácsa lesz, tejkeres­kedő, kőműves, katona. Dalokat és ver­seket költ. Egyik barátnője, Mrs. Calde­­cot, lanszirozza mint írót. Csakhamar Marx Twain és Kipling barátja lesz és megírja első regényeit. Délafrikába ke­rül s a „Cape Times“ munkatársa, s a burháboru alatt a nagy angol lapok tu­dósítója. Kitchenerrel összevész, majd megejti a délafrikai spekulációs láz, kezdetben keres, de végül elveszti egész vagyonát. Három sillinggel érkezik visz­­sza Angliába, ahol Northcliffe a „Daily Mail“ munkatársává fogadja. Madridban közvetlen közelről tanúja a király eskü­vőjén történt bombamerényletnek. Ma­rokkóban, Kongóban utazik, a legvesze­delmesebb kalandokon megy keresztül, majd amikor hazajött, önmaga adja ki müveit, de túl reklámozza őket és ismét tönkremegy. A nagy Northcliffe kisegíti zavarából, s ma egyike Anglia leggazda­gabb embereinek. Kalandos élete alatt ugyanis ráért arra, hogy nyolcszáz re­gényt írjon (átlag egy hét alatt irt egy regényt, de néha kettőt is) és müveit negyvenkét millió példányban terjessze el a világon. Ma kétségtelenül ő a világ legjobb kalandorregény Írója, aki May Károlyt, Conan Doylet vagy Leblanc-ot messze felülmúlja. Herceg Ferenc 1863-ban született, s ma Magyarország egyik legreprezenta­tívabb írója. Különösen az 1890—1900-as évek magyar úri osztályának ábrázolásá­ban tűnik ki. (Gyurkovicsok). Történel­mi regényei a legolvasottabbak voltak egész Magyarországban. (A Pogányok) Mint drámairó, a történelmi színmüve­ken kívül, néhány franciás könnyedségü darabot és vígjátékot irt, amelyek be­járták a világ összes színpadait. (Bizánc, Árva László király — Három testőr, Kék róka.) Ma ritkán ir, s ha egy-egy uj novellája megjelenik, eseményszámba meg a magyar irodalomban. Surányi Miklós 1882-ben született, regényíró és a Nemzeti Újság munkatár­sa. Történelmi és társadalmi regényei (A szent hegy. Domoszlay, A nápolyi asszony, A trianoni páva) a magyar írók egyik legolvasottabbjává tették. - — Különösen a renaissance kor az, amely­­lyel sokat foglalkozik, s amelyből leg­szebb alkotásait meríti. A Képes Hét is egyik renaisance-regényét közli. Neubauer Pál 1891-ben született Vágujhelyen. Sokáig Németországban élt s ma beérkezett német iró. Régebben versei, most pedig a legnagyobb német folyóiratokban és napilapokban megje­lent novellái keltettek feltűnést. Uj re­­nye, a „Mária“ a szenzáció erejével ha­tott Németországban és kiadás kiadásra fogyott belőle. Prágában él, magyarul is ir és Ady fordításai budapesti irodalmi körökben is ismertté tették nevét. Alko­tásait szenvedélyes tempó, a szellemes dialógus és a gazdag meseszövés jellem­zik. Falu Tamás 1881-ben született, előbb Szlovenszkón élt, most Monoron (Ma­gyarországban), .ahol királyi közjegyző. A „Kicsinyesek“ cimü regénye annak­idején nagy port vert föl a szlovertszkói magyar irodalomban. A finom veretű, halkszavu chansonverseknek Heltai Je­nő mellett ő a legjobb művelője a ma­gyar irodalomban. Gil, Mexikó uj elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents