Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-02 / 9. szám - Surányi Miklós: A mágus (9)

„Trecentó-nő galambbal“. Szent-Imrey Teréz festőművésznő faliszőnyegtervezete

„Kuruc lovas“. Szent-Imrey Teréz festőmüvésznő faliszőnyegtervezete

A MÁGUS

Regény — f\ Képes Hét számára irta:

SÜRHNYI MIKLÓS (9)

XXI.

Jacopo, a kertész és inarhapásztor, rövid idő alatt meghitt barátjává lett Galeottinak, habár kölcsönösen irigyelték egymást. A fráter fájó sizvvel sóvárgott a lovag aranygombos nádpálcája, finom brahanti gyapjúból készült talárja, zafírköves gyűrűje és elefántcsontból való foga után, amelyet a tudós aggastyán úgy rakott ki és be a szájába, mint egy furcsa, de hasznos ékszert.

— Hej, ha nekem csak két ilyen rágószerszámot készítenél, Domine! — sóhajtozott a barát és elpanaszolta, hogy gyermekkorában kolerát kapott, igaz, hogy a salamancai szent Szűz képmását gyomrára tették, meggyógyult, talpraállt, — dicsértessék érte az Istenanyja — de évekig kólika gyötörte és a közben mind a két fogsora kihullt.

Galeotti vigasztalta a frátert, de magában azt gondolta, hogy ez az egyetlen boldog ember a világon. Ennek nincs gondja, kínja, vágya, izgalma, nincs Ambrosiája és nincs kétsége a tudomány és az ars magna mindenhatóságában. Ez nem vándorol országról-országra, nem viaskodik asztrológusok, udvarhölgyek és nagyurak kegyetlen, kapzsi és ostoba önzésével, ez nem veszíti el a pénzét kockán, vagy versenyfogadáson, ezt nem furdalja a lelkiismeret, elcsábított asszony bosszúja, duhaj, részeg orgia, élet-halál kaland, viszonzatlan szerelem, vesztett játszma és vakmerő hazugságok után, ez mindig jókedvű, megelégedett, nyugodt, csendes és együgyű, mint a fák, a virágok és háziállatok. És neki, Galeotti Marzio Narsicensisnek, a Plátói Akadémia tagjának, Lo

renzo il

Magnifico

barátjának,

Philelpho legyőzőjének, Ferdinánd király első asztrológusának nincsen, hol lehajtsa gondüzött fejét.

így gondoltak egymásra Marzio és a barát, de azért szerették egymást és együtt baktattak a legelésző juhok és kérődző szarvasmarhák után.

A barátok két napig szívesen látták Galeottit, aki vidám tréfákkal, pajkos dalokkal és egyiptomi bűvészmutatványokkal szórakoztatta a szerzeteseket. De a harmadik napon gyanakodni kezdtek.

— Ki lehet ez a kövér ingyenélő?

— Az ördöggel cimborái.

— Valami istentelen mágus. Gyilkos, útonálló, hamiskártyás kalandor.

— Francia kém.

— Eretnek.

— Fel kellene jelenteni a szent inkvizíciónál.

És csakugyan titokban értesítették a torellai helytartót.

— Nagy veszedelmet hárítunk el ezzel árva fejünk felől, — igazolták magukban gyáva árulásukat.

Egy reggelen, amikor Galeotti az éneklő madarak füttyét hallgatva, Ambrosiáról ábrándozott, a repkénynyel befuttatott árkádok alatt, lélekszakadva rontott eléje Jacopo.

— Domine magister, királyi zsoldosok járnak a zárdában.