Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-02 / 9. szám - Surányi Miklós: A mágus (9)

Baby Gray, Berlin újonnan megválasztott szépségkirálynője, akit győzelme után amerikai filmtársaságok azonnal Hollywoodba szerződtettek

Paul-Boncour, a franciák Mirabeau-fejü nagy politikusa, aki szenzációs körülmények között lemondott a Népszövetségnél viselt tisztjéről

— A király hadra készül a nápolyiak ellen. Szénát és zabot rekvirálna'k.

— Eszük ágában sincs. Valami nagy prófétát keresnek ...

— Talán a gvárdián hire jutott el ő szent Felségéhez.

— Fenét. Valami Galeotti doktor után kérdezősködik a kapitány.

Marzio meghökkent és hirtelen körüljáratta tekintetét. Egérutat keresett, amelyen megugorhatnék a király emberei elől.

A következő pillanatban zsoldosok özönlötték el a zárda udvarát. A szerzetesek kezüket tördelve settenkedtek a katonák nyomán. A csapat kapitánya Marziohoz lépett.

— Üdvözlégy, nagy doktor, Galeotti Marzio! Excellenciádért ö felsége, a király, tűvé téteti Castiliát és Arragóniát.

A szerzetesek körülvették a tudóst és diadalmasan mutogattak rá csontos ujjaikkal:

— Mindjárt tudtuk, hogy ő az, akit az Ur Hispánia megmentésére küldött. Áldott legyen, ki az Ur nevében jő.

— Miért rejtőzködtél el, Illustrissime, ez egyszerű szerzetesek között? — kérdezte nyájasan a kapitány. — Téged a király oldala mellett kiván látni az ország, amely hódolattal gondol a világ legelső asztrológusára, a nagy mágusra, aki országok és népek sorsát igazgatja varázspálcájával. Hiszen egyedül te ismered a halandó emberek közül az örök élet titkát.

Galeotti szerényen szabadkozott, de belül, a szive táján, a félelem halálos hidegét érezte. Alig tudott dadogni dühében és megrökönyödésében.

— Jó nekem itt, e csöndes árkádok alatt.

— Szó sincs róla! — kiáltott a kapitány és csapatjával körülfogta a tudóst. Ö Felsége még ma hallani kívánja véleményedet.

Lovat vezettek Galeotti elé és maga a kapitány tartotta a kengyelvasat a tudós lába alá. Galeotti felkapaszkodott a paripára és savanyu képpel nézett hűséges cimborájára.

— Jacopo, áldjon meg az Isten.

Jacopo a szemét törülgette.

A kis csapat fürgén poroszkált a torellai dombok alatt kanyargó utón, amelyet még római légiók építettek Pompéjus prokonzulsága idején. A kapitány úgy vigyázott Galeottira, mint egy elrabolt menyasszonyra.

XXII.

Kétszer huszonnégy óra elteltével Galeotti a király előtt állott. Ferdinánd úgy fogadta őt, mint ahogy a külföldi követeit, vagy tábornokokat szokás. Trónszékén ülve, felesége, a szentéletü és bölcs Izabella is kegyesen mosolygott a tudós felé, akit biborköpenybe bujtattak, beillatositották, aranylánccal ékesítettek és úgy vezettek az uralkodó pár elé.

Galeotti gőgös nyugalmat erőltetett magára, ám belülről reszketett és pokolra kívánta az egész ceremóniát. Ahogy végignézett az országnagyok, udvarhölgyek, testőrök, papok, tudósok és cselédek ünneplőbe öltözött lel-