Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-11-25 / 8. szám - Surányi Miklós: A mágus
Newyork legmagasabb felhőkarcolója. Az egyik amerikai vasúttársaság épülő pályaudvara, amelynek tornya építészeti szempontból is egyike lesz a legszebb newyorki épületnek A régi és az uj elnök. Coolidge és Hoover a washingtoni Fehér Ház kertjében a nápolyi királyleány, udvarában. Az ő szive az olaszokhoz húz és könnyen megtörténhetik, hogy lépre csal bennünket.. . — Elég! kiáltott Ferdinánd. — Marzio veszedelmes ember, de hatalmas mágus és nagy tudós és az övé az örök élet titka ... Gonsalvo mosolygott és ájuIdőzni kezdett. Hát már a király is tudja ezt? XX. Galeotti Marzio meg sem állott a torellai kolostor kapujáig. Marzio nem volt gyáva ember, de ismerte a hadvezéreket, akik a háború előtt felette ingerlékenyek és meggondolatlanok. Tudta a történelemből, hogy ilyenkor kényes helyzetbe kerülnek a haruspexek, akiknek lelket kell verni katonákba, szenátusba, hadviselő népekbe, királyokba és vezérekbe; de még nagyobb bajba jut ilyenkor a mágus és asztrológus, akitől a nagyurak mindenféle lehetetlenséget követelnek. Az nem okozott Marzionak gondot, hogy a nápolyi hadjárat kimenetelére nézve a legragyogóbb auspiciumokkal kecsegtesse Gonsalvot. Tudta, hogy az itáliai népek szinte sóvárogják a hóditót s ha Mathias Corvinust nem ragadja el a hirtelen halál, a Hunyadi-ház lobogóját már a Castello nuovón suhogtatja a nápolyi déli szél. Diadal, zsákmány, könnyű hódítás: ezt már régen megjósolta a királynak, de megrémült, ha arra gondolt, hogy az udvarban hire ment a Raimundus Lullus-féle örök életet adó elixir titkának. Ez rettentő veszedelem. Minden hadbainduló vitéz követelni fogja tőle a csodaszert s ő szörnyű dilemma elé kerül. Vagy engedelmeskedik s akkor mindenkinek elkészíti a Mercurius csodakenőcsét, vagy mindenkitől megtagadja azt. Szentséges isten, az első esetben már a háború elején kitudódik, hogy az elixir csak egyetlen embernek hoz áldást, a többinek pedig gyors és kikerülhetetlen halált; tehát éppen azok pusztulnak el legelébb, akik.... Galeotti szeme itt felcsillant. Az ördög borzasztó gondolatot súgott a fülébe. — Igenis, készítsd el a szert Gonsalvo számára... Ez a legbiztosabb bosszú! Ambrosia akkor függetlenné lesz és... A tudós csüggedten horgasztotta le gondterhelt fejét. — Nem, Ambrosiában bízni nem lehet. Ambrosia gyönyörű, édes, kívánatos és összehasonlíthatatlan; de asszony; hiú és állhatatlan; nagyravágyó és fiatal. És ha özveggyé lesz, uj házasság után néz. És férjéül nem egy öreg, kövér, szegény humanistát választ, hanem valakit a rang és mód fejedelmei közül ... Ez nagyon valószínű. Gonsalvot tehát nem észszerű dolog eltenni láb alól. Galeotti többé nem gondolt erre a sátán sugalmazta gonszságra... — Gonsalvo csak éljen és vigyázzon Ambrosia aSzszonyi tisztaságára, — gondolta magában sok és érthető önzéssel. — De az is kétségtelen, hogy a kritikus napokban nem lesz tanácsos emberek szeme elé kerülnöm. A király türelmetlen. Nem sok időbe kerül és a csapat elindul Itália felé. Addig tehát elrejtőzködöm itt a torellai barátok között. Bölcs és hasznos megondolás volt ez és Galeotti becsengetett a zárda kapuján. Szívesen fogadták és cellát adtak neki. Bőséges lakomák, jó mallorcai bor, temérdek régi könyv és pergament állott a vendég rendelkezésére és Galeotti elgondolta, hogyha Ambrosia nem volna a világon, kedve kerekednék élete alkonyát Szent Ferenc jámbor gyermekei között, a kolostor hüs árkádjai alatt olvasgatással és könyveinek Írásával eltölteni. A kolostor lakói kedvesek voltak és vidám természetűek; a régi kút kávájára piros vadrózsák indája ku-
