Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-11-25 / 8. szám - Surányi Miklós: A mágus
Az előkelő angol társaság szépségideálja: lietty Chilton, a római angol nagykövet leánya Az előkelő amerikai társaság szépségideálja: Alicia Tumulty, Wilson titkárának leánya A király is Ambrosiára gondolt és alig tudta eltitkolni ujjongó örömét. Isten vezérelje kardodat! — mondta Gonsalvónak és megáldotta kedves hadvezérét. — Feleségedről és családodról gondoskodni majd fogok. A hadvezér kitámolygott a teremből. Ferdinánd pedig elküldvén az országnagyokat, fal felé fordult és békésen elszenderedett. Most már tudott aludni. XIX. Ferdinánd király a háború megindítása előtt összehívta mágusait, jövendőmondóit és csillagászait. Tudni akarta, hogy a sors miképp rendelkezett a háború kimeneteléről. A mágusok nem sok jót jövendöltek. Majdnem egyhangúlag azt olvasták ki a csillagok konstellációjából, hogy sok haszontalan vér folyik le az olasz erősségek előtt. Az egyik a Cassandra-jóslatot megtoldotta azzal, hogy Ferdinánd szövetségese, a púpos és buja Károly francia király összejátszik az aragóniakkal és a pápával és rettentő kelepcét készit a spanyol ármádiának. Ezt Miksa, a nyugatrómai szent birodalom császára fizette meg, — súgta Ferdinánd fülébe Ximenes, a vén történettudós. A király börtönbe vetette a csillagjóst. A másik egyenesen azt olvasta ki a madarak röpüléséből, hogy a hadjárat a legnagyobb hajóhad teljes megsemmisülésével ér véget. — Kinek van legtöbb hajója a világon? — kérdezte Ferdinánd Gonsalvotól. — Neked, felséges uram. — Hát akkor, hogy mer igy beszélni ez a vakmerő fickó, ez az eszelős vén barom? — mutatott a reszkető asztrológusra Ferdinánd. Ximenes megadta a választ. — Mert a nápolyi Fernando zsoldjában áll. A király az asztrológus fejét leüttette. A harmadik dögvészt és bujakórt jövendölt. — Ez VIII. Károly embere, — adta okát a jóslatnak Ximenes. A király nagy dühhel kiáltott rá embereire. — Mit hozzátok elém ezt a sok ostoba megvesztegetett semmiházi fickót? Hol van Galeotti, az én hűséges emberem? Mindenki elsápadt. Gonsalvo szeretett volna föld alá sülyedni. — Hívjátok ide Galeottit! — Galeotti eltűnt. — Megszökött? — Az ellenséghez szökött. A király magánkívül volt a dühtől és keserűségtől. Úgy érezte, hogy mindenki elhagyta őt és Galeottit eltették láb alól, mert féltek, hogy ö a háború mellett nyilatkozik. Felorditott fájdalmában és kiadta a parancsot: — Galeotti Marziot, mielőtt a nap kétszer leáldozik, hozátok elém, ha a poklok fenekéről kell is megkeriteni. — Élve vagy halva! — tette hozzá Gonsalvo. — Élve! — kiáltott a király. — Egy haja szálának sem szabad meggörbülnie. Galeotti veszedelmes csaló, — jegyezte meg a hadvezér. — Galeotti olasz és sokat élt az aragóniai Beatrix,
