Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-07 / 1. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő
feljogosítja, hogy a börtönbe bellépjen. Maisképp nem juthat az igazgató elé, kisasszony. Mehet. Lois kiment a szobából! lés halkan betette maga mögött az (ajtót. A Shaddltes éis fia cég autója a háború előtt bizonyára szép és modern kocsi volt. Az ügyvéd egyszer valami árverésen hihetetlen elleső áron vásárolta. Most a szomszédos garázsban állt, amelyért nem fizelteltt bért, r.ierit Shaddles egyik birtokán épült. Az alkalmazottiak kötelességévé tette, hogy kivétel nélkül kezelni tudják az elaggott Ford-koc'sit, amely egyformán vitte Shaddtest a törvényszéki tárgyalásokra, vagy a hivatalnokokat hivatalos útjaikra (és aki egyszer használta, semmiféle utiiszamlát nem nyújthatott be a zsugori ügyvédnek. — Remié,leim, bulldog vagy, hogy elmehetsz? — kérdezte Lizzy némi irlilgységgel. — Te jó Ilstlen, ha egyszer én is kibújhatnék ebből a poros lyukból! Lehet, hogy a sz erencs éddel találkozol. Lois összeráncolta a homlokát: — Hogy mondtad? — A szerencséddel — felelte élesen Lizzy. — Már ma reggel láttam a fiút, amikor kinéztem az ablakon — hát az biz‘ szerelmes beléd. Lois hűvösen és elutasítóan nézett barátnőjére. — Semmi különös sincs a dologban — folytatta Lizzy. — A fiatalember néhány nappal ezelőtt a lenagyobb esőben órák hosszat várt rám, hogy irántad érdeklődjék. Már azt hittem, megbolondult. Lois halkan felnevetett, tarka sáli tett a vállára és felhúzta a keztyüjét. Hirtelen komoly lett. —Gyűlölöm Telsburyt. Egyáltalán gyűlölök minden börtönt — összerázkódom, ha csak rágondolok. Örülök, hogy már nem sokáig kell dolgoznom Mr. Shaddles irodájában. — Ne nevezd misz térnék, nem érdemli meg! Az ócska és otromba kocsi a ház ajtaja előtt állt, mint Shaddler ur megmondotta. Szép, meleg nap volt és langyos szellő kószált a tájon. Amikor Lois kikerült London lármájából, rossz kedvét és levertségét mintha elbújták volna. Mielőtt elindult, ösztönszerüleg visszanézett, hogy megkeresse azt a titokzatos férfit, akiről Lizzy az előbb oly kevéssé hízelgőén nyilatkozott és akinek állandó és megingathatatlan hűsége tényleg csodálatba ejtette. De most nem látta és útközben hamarosan megfeledkezett róla. London mögött letért a fontról és egy kanyargó mezei utón futott célja felé. Innen feltétlenül jobban élvezhette a természetet, mint az egyenes, unalmas országúiról, amelyet ráadásul magas sövény szegélyezett. Hét mérföldnyire Telsbury előtt a párhuzamosan futó mellékutról ismét ráfutott az országúira —- sajnos túl nagy sebességgel. Amikor át akart hatolni a magas sövényen, az országúiról egy automobil figyelmeztető tülkölésére lett figyelmes és nyomban megrántotta a féket. A kis kocsi ennek dacára tovább csúszott az utón. Még látta, ahogy egy hatalmas autó fekete eleje villámgyorsan feléje jön és hallotta a soffőr ijedt fölkiáltását. Reccsenés. A hiaitalmas és elegáns kocsi vezetője az utolsó p.illlanatban megállította autóját, de nem kerülhette el, hogy könnyedén ne súrolja az ócska Ford-ot. A leány kezét a volánon tartotta éis kétségbeesetten nézett az eltörött üvegekre. Dorn Mihály, merít ő, a „titkos imádó“ volt a nagy fekete autó vezetője, kassán hátrafuttaitta az autót é,s kikerült a. Ford elgörbült sárhányói közül. Mindezt oly udvarias türelemmel tette, hogy szinte már sértőbb volt, mintha gorombáslkodott volna. — Mondjon már valamit — miattiam akár gorombáit! — kiáltotta akaratlanul Lois. „A szürke szem hatását remekül fokozza a sötélt szem pilla“, gondolta Dorn. A nő orra is finommetiszésű volt, az álla is tetszett s mivel! Loiiis támadó pózban emelte föl fejét, Dorn a vörös és sárga seiyeimkendőbőil előnyösen kiemelkedő nyak egy részét iis láthatta. Lois egyszerűen, de ízlésesen volt öltözve. — Nem haragszom, csak a szivem lázong. S ha mindenáron azt akarja, hogy valamit kifogásoljak, kimondom: a sál ja nem tetszik. Lons lenézett selyemkendőjére és összeráncolta homlokát. — Nincs joga, hogy autójával neikemfusson, mert a sálioni nem tetszik, — szólít hűvösein. — Kérem, engedjen utat, hogy továbbmehessiek. Remélem, bebizltosiiitoltlta a kocsiját? Dorn hátrafelé indiitotta gépéit. Lois haíllótta, ahogy a bádoglemezeik szakadtaik, az üvegdarabok a földre hullottak, s ia kis Ford ismét (szabadon állt az utóin. — Negyvenmérföldes sebességgel! jött ki a meMiékutról — a gépe természetesen b-eliefutott volna az árokba, ha nem ütközik össze az enyémmel, — szólít Dorn csaknem mentegetődzve. — Reméltem, nem sebesült meg? A leány a fejét rázta. — Néni sebesültem meg, de a főnököm dühös tesz, ha megtudja a dolgot. De ön, Dorn ur, ugye elérte a célját. Végre megismerikedhellett velem. Dorn vérvörös tett. — Csak nem gondoltja, hogy az összeütközést csupán a kisasszonnyal! való megismerkedésiért rendeztem meg? Az őszi divat. Beige gyapjuzsömper kék részekkel, Sötétkék szoknya.
