Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-07 / 1. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő
Lois komolyan igent intett, s Donit mintha villámcsapás érte volna. — Hónapok óita üldöz, — folytatta Lois nyugodtan. — Meg-isme-rkedetlt a Shaddlles-íroda -egyik gépirókisiaisizszonyávail csak azért, hogy a közeliembe férkőzhess ék, s azt iis 'tudom, hogy utánamles, valahányszor hazafelé megyek — egyszer fölugrott arra aiz autó-buszra, amelyen utaztam s a télen ott vollt aiz egyetlen bálon, amelyen részt vettem. Nem kívánom az ismeretségiét — fodytaitlta megingaithiatiaitllianul — s a viselkedését kissé — hogy mondjam ... — Tolakodónak -tartja, — mondotta Dorn hűvösen. — Elismerem, annak látszik. A férfi lassan felült a gépére -és -onnan beiszélt. — Kérem, hiigyj-e el', Re-ddle kisasszony. Semmi sem áll tőlem távoliabb, mint terhiére -esni. Ha nem lettem volna ügyetlen, sohasem tudta volna meg, hogy én önt... — Dorn nem találta meg a helyes szót. — üldözöm. Kemény szó és szívesén fejezném ki barátságosabban, ha szabadna, — folytatta mosolyogva -a férfi. Lois Dómra nézett és mi tagadás, tetszett a férfi hü és vidám kék szeme. Ha Dorn most szótlanul -odébb’ áll, feltétlenül szívesen gondol rá később, de a -megátalkodott ember folytatta a beszélgetést. — Hová, -hová ezen a szép őszi reggelen? Lois visszaesett régi tartózkodásába. — Kérem, kurblizza fél a motort, — mondta hidegen és -szakszerűen. Dorn megtette és utat -engedett a gépnek. L-ois nem állhatta meg, hogy -egy utolsó csapást n-e mérjen rá: — Ha követ, csodálkozni fog. Ugyanis a Teillsburybörtönbe megyek. E szavak meglepő hatást érték -el. Do-rn zavartan és szörnyüködv-e nézett a leányra. — Hová? — kérdezte rekedten, mintha nem hitt volna -a fülének. . — A Telsbury-biörtlönbe — utált kérek,! Lois intett és -a töröttüv-egü kocsi zakatolva idult útjára. — Nagy Isten! — sóhajtott Dorn Mihály és az autó után bámult. III. A Telsbiiry-börtön komor bejáratát hatalmas fenyőfák vették körül. A vörös faliak -az évtizedek folyamán elvesztették rikító színüket -s ha a telep közepén nem emelkedett volna a magas torony, a vándor -altig vette volna észre a szomorú épületet. Lois főnök-e megbízásából már két ízben járt a börtönben, rneht bizonyos néiszvényügyeikben szüksége vollt egy sikkasztásért öt évre elitéit asszony aláirásária. Autóját a kapu -élőit hagyta és beicsöng ételit. A h-atallmas fali ráccsal elkeritett kémlelőlyuka mögött csakhamar megjelent a portás arca és az igazolványt kérte. Kétszeres vizsgálat után végre beengedte Loiist az egyszerű vendégszobába és értesítette az igazgatót, hogy -látogató érkezett. A portás -és az igazgató volt a két egyedüli férfiszemély a női fegyházban, ahol minden munkát nők végeztek él. Két perc múlva az igazgató barátságosan üdvözölte a kis Loiist. — Nem kellleim etilen -ez -a látogatás? — kérdezte mosolyogva. — A börtön beteggé tesz, — válaszolta a leány. Az igazgató bólintott. — Haltszáz Olyan asszony él itt, aki bágyadtabb és betegebb, minit a kisasszony világéletében llesz, — mondotta előzékenyein. — Magam sem látom őket, csak nagyritkán, — borzalmas volna. Lois Mrs. D-esmond iránt érdeklődött. — Bizonyára a cellájában v-ain ebben az időben — vélte az igazgató —, jöjjön, Re-ddle kisasszony, megnézzük. Hinden-burg, a német őszi hadgyakorlatokon A folyosó Végén ajtó nyílt s egy óriási terembe vezetett. Mindkét oldalon, emeletes magasságban, vaisfo-lyoisó futott körül; erről a folyosóról nyíltak a cellák. Lois isszonyodva nézett fe'l a folyosó dróthálóira-, tudta, -azért vannak, hogy a szerencsétlen asszonyok öngyilkossági szándékból -le ne ugorhassanak az em-elletről. — Itt vagyunk, — szólít az igazgató és felnyitoltita -az egyik cellát. Öt percig tartott, amiig a csökönyös, elkeseredett aszszonyt-ól kicsikarták -az aláírásit ,s tényleg megkönnyebbülitek, amikor végre kiléphettek a folyosóra. Visszafelé az udvaron keresztül jöttek, -ahol éppen sétaidő lehetett. — Ilyenkor -egy kis mozgást végeznek a foglyok, — szólt az igazgató. Lois kímoindhaitialtlian szánalmat érz-eltt -a szerencsétlenek iránt és szivében e-litiélitle a rideg törvényt, amely -ennyi -asszonyt ily rettenetes módon lealacsonyít. Miközben a nők kísérteties so-ria lassan -elhaladt mellillette, sok v-ad és alamuszi -arcot látott, de más-óikat iis, fáradtakat és olyanokat, amely-ekét a bánat szintle megnemesiltett. Zavart -szemek bámultak -az űrbe, -sötét tekintetek villoglak fel itt is, -otlt iis gonoszán, -eigy-két sz-em gondtalanul futott át Lois alakján, ez a sok, gépiesen totyogó asszony szinte valószínűtlennek és nyugtalanítónak -tűnt fel Lois előtt. Csaknem mindnyájan elhaladtak már, amikor a leány egy magas és fejedelmi alakot vett észre, aki mintha nem is -tartozott volna a többi közé. Az asszony büszkén, egyenesen járt, fölemelt fejjel -és nyugodt szeme megvesztegethetetlen nyíltsággal nézett környezetére. Negyven-ötvcn -éves lehetett, -arcán nem -volt ránc, de a haja már m-egőszült. Isteni nyugalom áradt az aszszonyról.- - Mit keres itt ez a nő? — kérdezte Lois, de nyom bán észrevette, hogy olyan kérdést intézett az igazgatóhoz, ami szigorúan tilos minden látogatónak. Az igazgató nem válaszolt, ő is a közeledő alakot figyel le. A fogoly tekintet-e egyetlen pillanatra Loisra -esett de nem tovább, mint amily sokáig egy közömbös idegent szoktunk megnézni. Azután elhaladt a többi nő után. Lois felsóhajíott.
