Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-11-11 / 6. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő

Capablanca,

a berlini sakkverseny győztese.

Róbert Lansing, Wilson elnök versaillesi helyettese, hatvannégy éves korában Newyork mellett meghalt.

Gróf Tisza István. Október 30-án volt halálának tizedik évfordulója.

dogén tovább folytatta a ceruzaheigyezést. — Menj a szobádba s ját'siziál az elektromos batiériiáiddál.

A fiatalember megrettenve fordulni meg s kiszaladt a ‘teremből. Arca csupa merő vér volt.

Pillanatnyi síri csend.

— Most bizonyára azt gondolja, hogy valami borzasztót tettem. Pedig nem. Selwyn néha olyan rémes nehézségeikéit támaszt, annyiina önfejű és makacs, hogy ilie 'kelül törnöm... csak a javária szoligái. Nem sebesült meg jobban, mint amikor a borotvával jobban megvágja mágiát.

A hidegvérüségtöl, amivel a grófné ezeket mondta, Loiis úgyszólván léliekzetét vesztette. Úgy érezte, mintha mindez csak rossz, nehéz álom volna.

— Igein... szokatlan volt..-, dadogta nehezen.

— Dr. Tapiatt kívánja, hogy Hlyein szokatlan módon lépjek fel vele szemben. Néha inéig szigorúbban is kezelem ... Nos, beszélt a barátnőjével?

— Igein, — szólít Lois s örült, hogy több szó nem esett a jelenetről.

Megtörtént Loiis átköltözködése. A második ágyait is beállították. A grófné a városba ment vacsorázni, de étrendéit e, hogy otthon a vacsoráinál fia iis megjelenjék.

— Ha Selwynt el tudja szórakoztatni, úgy kérem, tegye meg. ö egéfez kelltemes társalgó, ha az ember alkalmazkodni tud gyerekes természetéhez. Egyébként valószínűleg könnyebben fog ez sikerülni Misis Smithnek, mint Önnek.

Lizzi pontban hatkor érkezett.

— Igen örvendek, hogy megiismerheitiem, ma 'gyönyörű idő van, — mondta a Hord, miikor kezet 'szorított Liizzivel. Majd Loishoz fordult: — Anyám elment. Ez a csavargó Praye hívta el telefonon.

Loiis visszaemlékezett a délelőtti jelenetre és most megértette a kapcsolatot Praye és a grófné között. Praye tehát több, mint közönséges pénzügyi tanácsadó.

Lois a társalgás folyamán megtudta, hogy a lordnak van egy szenvedélye s rögtön elértette a célzást, melyet a grófné a lord villanytelléipeiről tett. A fiatal lord kimondhatatlanul rajongott az elektromos gépekért és szerkezetekért. Dolgozószobája tele volt dinamók, villamosok, áriamteliepeik s hasonlók modelljeivel.

— Anyám részére olyan elektrotechnikai bravúrt csináltam a könyvtárban, kérdezze meg csak, ő majd megmutatja. — Hirtelen eilkomotyodott. — Különben jobb, ha nem kérdezi, — fűzte hozzá sietve.

A villanyos szerkezetekkel váló foglalkozás azonban nemcsak puszta játék éis i dő pazarlás volt a számára. Büszkén mesélte eil, hogy az egész házban ö maga sajátkezüleg szerelte föl az etlektromos csengőket. Loisnak később különös élményen keresztül volt alJkailima meggyőződni arról, hogy a lord milyen kitűnő szerelő. Lizzy, akit eleinte a fiiu kurdi rangja úgyszólván megfagyasztoltt, hamarosan betemellegedeitt a társalgásba.

—Még sohasem mulattam ilyen kellemesen, mint ma este, — szólt a fialtál gróf, de ezt megelőzően már többször idegesen nézte az óráit. — Már megyek, mielőtt anyám hazajönne.

Gyorsan távozott s a kiét leány iis a szobájába ment.

— Nois, hogy tetszik lord Maron? — kérdezte Lois.

— Nagyon érdekes, — mondta Lizzy ábrándosán. — A szavaid után azt gondoltam róla, hogy kissé buta. De hiisz‘ ez egy professzor!

Kopogtattak.

Lois már ágyban feküdt, Lizzy meg annyira negliizsében volt, hogy ő sem mutatkozhatott.

— Ki az? — kérdezte Lois.

— Én vagyok aiz, hölgyeim. Szabad bemennem?

Az ifjú lord hangja volt.

A beregszászi Keresztényszociaiista Leányszakosztály kő magyar-táncosa i.

(Ignáczy Géza felvétele, Beregszász.)