Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-07 / 1. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő

megszólítanak! Föltétlenül klasszist jelent! Úgy bánt velem, mint egy ladyvel és beszélgetésünk alatt egyetlen olyan szó sem esett, ami nem állhatna egy jámbor va sárnapi újság első oldalán. De amikor másnap nem hoztalak magammal, igen kiábrándultnak látszott és szá morara nem éppen volt bók, amikor félszegen és da dogva kérdezte: „Hát Ö nem jött el?“

— A lágy tojás kemény — mondotta Lois.

— Finom ur — folytatta megingathatatlanul Lois. — Saját autója van, föl és alá jár a Bedford Row-n, csak azért, hogy legalább messziről lásson. Ilyen ragaszkodás a legkeményebb kőszivet is meglágyítaná.

— Az én szivem bronzból van — válaszolt Lois. — Erzsébet, nevetséges vagy!

—- Nem változtat a dolgon. Mr. Dorn ...

— A tea olyan, mint a kilúgozott fa — szakította félbe Lois, mire Lizzy mégis megsértődött.

Rövid szünet után másról kezdett beszélni.

— Hallottad az éjjel az öreg Mackenziet? Egész éjjel hegedült. Nem értem, hogy hegedülhet egy skót, hisz mind dudások. És pont éjfélkor játszik! Egész bolond.

— Kedves öreg, nekem éppen a különcségei miatt tetszik.

A leányuk megszokták, hogy minden reggel egy csésze teát vigyenek az öreg Mackenzienek, aki egy emelettel lejebb lakott és egész éjjel hegedült. Ma Lois volt soron, hogy meglátogassa az öreget, aki egyúttal a háziuruk is volt. Levitte a teát, kopogtatására csoszogó léptek feleltek a kemény padlón, majd az ajtónyitásban megjelent az öreg skót pápaszemes .képe.

— Ezer köszönet, Reddle kisasszony, — szólít buzgón és barátságosan végignézett Lois "bájos alakján. — Jöjjön be egy kissé. Visszakaptam az öreg hegedűmet. Talán zavartam az éjjeli?

— Neim. Sajnos, nem hallottam, — mondotta Lois éis a csészéit letette a tiszta szoba egyszerű asztalára.

— Zenésznek lenni magas hivatás — szólt Mackenzle kenetitellljesen —, de a színpad rett'eneties. Kisasszony, soha eszébe ne jusson, hogy színésznőnek csapjon fel, mert ezek a komédiások különös, alamuszi emberek. — Az öreg elgondolkozva bólintott. — Valamikor én is ismertem egy csodaszép színésznőt. Két éven át csalit éis kihasznált, határozottan gonosz hajlamai voltak. Sok fiatal leány ilyen manapság, llelkiismieirietlllen, nem érez bünbánaltot, nem ismeri a jó és a rossz határait s néha könnyelműségében szörnyű bűnökre vetemedik — még gyilkosságra is.

Maickenzie Lois elöli többször kiöntötte szivét s e különös asszonyról is beszélt már, de soha tiszta képiét nemi adott s ma emlékezett meg először a titokzatos színésznő gonosz hajlamairól.

— A nő különös teremtés, Mackenzie ur, — szólt tréfálkozva Lois.

Bólintott.

— Különös, különös — felelt az öreg —, de általában fölötte állll a férfinek. Köszönöm a telát, Reddle kisasszony.

Lois fölment a szobájába.

— Nos, ismét óva intett a színháztól:? — szólt Lizzy a tükör elől, ahol a kabátját vette fel. — Fogadni mernék, hogy megint erről beszélt. Tegnap bejelentettlem n kj, hogy kóristaileánynak csapók fel, hát majdnem elájult.

— Ne ugrasd állandóan ezt a kedves öregurat.

— Ha csak kissé több esze volna.

II.

Együtt mentek el hazulról és irodájukba tartották. Lois néha-néha visszanézett, hátha köve,Ili őket megszokott fogadalmain kísérőjük, de ma, szerencsére, senki sem volt a közeliben.

Két óra múlva Mr. Olivér Shaddlles, a két leány főnöke, ügyvédi irodájának belllső szobájában bizonyos okiratokat keresetit ki Íróasztala fiókjából, gyorsan átfutotta őket, idegesen megsimogaltítia borotvállátllan állát és kinézett a Bedford Row-ra.

Majd a ikiis 'asztali villllanycsengőhöz nyúlt, egy pillanatig habozott és erélyesen megnyomta a gombolt,.

— M'iss Reddlet kéretem, — szólt a sietve belépő hivatalnokihoz.

Ismét fölvette az okiratokat és még akkor is beléjük merült, amikor az ajtó kinyílt éls Lois belépett.

A szép leány azt aiz egyszerű felkelte irodai ruhát viselte, amit a Shaddliesi-ház alkalmazottainak előír. Shaddlles ur abban ;a korban vollit már, amikor a női szépség nem hat többé. Lois Reddle személyén finom, éteri báj lebegett, de az ügyvéd előtt ő is csak alkalmazott volt, aki hetenikint harmincöt shilling g;ázsilt kapott. Természetesen e fizeltiélsbőil az ügyvéd levonta a betegsegélyzőpénzitári és ,a balleisetbiztositási dijakat.

— Telsburyba megy, — Shaddfes hangja durván és ■aggrefösziven hangzott. — Másfél óra alatt olt van. Vigye el a két közjegyzői okiratot éls adja át Mrs. Desmondnak. írassa állá. Az autó lenit vár —

— Hát nem Dorling ur jár vele? — kezdte Loiis.

— Az autó a kapu előtt áll, — felelte röviden az ügyvéd. — Pompás útja lesz s tulajdonképpen hálával tartozik nekem, hogy annyi friss levegőt szívhat a hivatalos órák alatt. Itt van, ne felejtse el ezt, — kiáltott a leány után, amikor Loiis az iratok nélkül akart távozni. — Ilyen figyelmetlenség! Éis itt van az igazolvány, amely Az ősz; divat.. Sportzsömper lavendulakék fricatszövetből steppelt övvel és kézelőkkel.