Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-07 / 1. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő

f\ különös grófnő

Regény — Irta: EDGHR WRLLHCEI.

Lois Margeritta Reddle az ágy szélén ült. Egyik kezében teáscsészét tartott, a másikban egy levelet. A vaslag kenyéren alig volt vaj, a teát feketére és zavarosra főzték, de Loist annyira igénybe; ette a levél olvasása, hogy nem gondolt barátnőjének, Lizzy Smithnek kis háztartásbeli fogyatékosságaira.

A ievélpapirost arany korona diszitette s a vastag, merített lapról kellemes, könnyű illat áradt.

„Chester Square, S. W. 307“.

Móron grófnője örömmel vette tudomásul, hogy Miss Reddle elfogadta a magántitkárnői állást és hétfőn, 17-én megkezdi működését“.

Az ajtót föltaszitották s a nyitásban Lizzy ragyogó arca jelent meg.

A fürdő kész — szólt röviden. — Itt a száraz törülköző és itt a nedves. Mi van a levélben?- A grófnőm irt — hétfőn belépek.

Lizzy elhúzta a száját.

— Persze ott is alszol? Ezt azt jelenti, hogy újra más lakótársnőt kereshetek. A legutolsó, akivel, együtt laktam, szörnyen horkolt. Neked jó bizonyítványt állíthatok ki: te nem horkoltál.

— Én is meg voltam elégedve — válaszolt Lois és megcsókolta a barátnőjét — aranyos voltál és sajnálom, hogy el kell mennem. De egész életemben felfelé törekedtem a leedsi iskolából a rooperi üzletbe, onnan a drogériába, most a nagy ügyvédnél —

— Nagy ügyvéd? — szakította félbe Lizzy. — A vén Schaddlest nagynak nevezed? A komisz karácsonykor

Az őszi kalapdivat. Szürke filckalap ezüstbőr szallaggal és acél csattal.

Az őszi kalapdivat. Felcsapott bordószinü toupe-kalap ugyanolyan szinti csomóval.

tiz shillinggel sem emelte a fizetésemet, pedig öt év óta verem az Írógépet az irodájában! — De te, drágám, jó partit fogsz csinálni, okvetlenül társaságbelihez mész férjhez. A grófnő bizonyára valami női sárkány lesz, de gazdag és sok előkelő ember fordul meg nála. — Gyorsan a fürdőbe — adott beszédjének hirtelen más fordulatot Lizzy — közben megfőzöm a tojást. Esni fog?

Lois megdörzsölte fehér, jólformált karját és óvatosan megsimogatta a kis csillagalaku sebforradást a könyökén. Lizzy megingathatatlanul hitt abban, hogy eső lesz, ha a vöröses sebhely fekete árnyalatot kap.

Ezt a vacakot villanyos utón el kell távolittatnod — vélte a gyors és kedvesen nyers leány, de Lois a fejéi rázta. — Hosszú ujjat is hordhatsz, a hosszú uj most épp oly divatos, mint a krinolin.

A két barátnő, amióta Lois Londonba jött, együtt lakott a Charlotte Street egyik házának legfelsőbb emeletén. Lois árvalány volt, apja korán elhunyt, anyjára nem emlékezett, arra az öregasszonyra sem, aki mint kis elemistát gondozta s önmagáról való tudomása azzal a kedves távoli rokonnal kezdődött, aki mással alig törődött, mint a saját beképzelt bajaival. Ez .a nagynéni sok orvosságos üvege dacára hamarosan meghalt és Lois idegen emberekhez került.-- A grófnőnek tetszeni fog előkelő arckifejezésed — szólt később Lizzy, amikor a szép Lois ismét láthatóvá vált. — Fogadok, hogy azt a férfit is azonnal meghódítottad a tekinteteddel.-- Ha csak nem beszélnél állandóan úgy arról a fiatalemberről, mint valami fiatal istenről! — felelt ingerülten Lois.

De Lizzy Smith-t semmi sem hozta ki a sodrából. Elkészítette a tojást, le törülte izzadó homlokát, átjött a konyhából és energikusan az asztal mellé ült.- Semmiesetre sem közönséges ember s nem tartozik a gavallérok közé, akik az utcán minden leányt