Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-07 / 1. szám - Neubauer Pál: Meg kell halnod, hogy megszülessél

Az uj kassai neológ zsidó templom és iskola

(Győri és Boros felvétele, Kassa)

jelenlevőket, hogy fogadják szívesen azt a néhány oldalas füzetet, amely Tallér Izsák szenátor végrendelete és amelyet, a megboldogult utolsó akaratát teljesítve, szétoszlat a jelenlevők közt az elnöktől a munkásokig.

*

Tallér Izsák végrendeletében elmondja, hogy szülei elhaltak és épp csak annyit örökölt tőlük, hogy a hajójegyet megvehette. Leírja, milyen nyomorban élte le a fiatalságai, majd beszámol az útról és arról, hogy alig indult meg Newyorkba, hogy szállás után nézzen, belesodródott az égési katasztrófába.

— Minden veszély elmúlt — ismételte a lány. — Az apám mindjárt itt lesz — folytatta Tallér a végrendeletben élete történetét. — Tekintetünk egymásba fonódott és bámulva vettem észre, hogy az ágyamon ülő lány oly tökéletes szépség, amilyet még sohasem láttam. Kedvesen beszélt hozzám, biztatott, hogy ne tartsak semmitől és azután magamra hagyott. Ösztönösen kiugrottam az ágyból, hogy átkutassam a zsebeim. Néhány dollárom még a zsebemben vek ugyan, de minden igazoló írásom eltűnt. Ellopták, gondoltam rémülten és kiáltani akartam, de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és a szakállas öreg lépett be a szobába. Szemeit szuggerálóaon rám meresztve, lassú léptekkel közeledett felém és úgy állt meg előttem, hogy lentről felfelé kellett néznem reá.

— Nem tudod, ki vagyok, hát megmondom. Apád mostohabátyja vagyok, az, akinek megírtad, hogy kivándorolsz és hogy mikor jössz ide, melyik hajóval. Lázár vagyok, akiről százszor hallhattál odahaza, akit apád százszor elátkozott ö, a vallásos engem, az istentagadót. Apád tisztelte az ősi törvényt, én tagadtam Isten létét. Minek mondjam el, apád és anyád szájából hallhattad, hogy a vitából mély gyűlölet, akkora végnélküli gyűlölet lett, hogy gyerekeinket dobtuk a serpenyőbe: ők téged, én lányomat. Átokkal ajkunkon váltunk el, amikor otthagytam szülőfalunkat és kivándoroltam Amerikába. Azóta sok év múlt el. Tudtam, bíztam benne, hogy egyszer Te is itt leszel. Most itt vagy, most itt az alkalom, hogy eldöntsük, van-e Isten, vagy sem! Mikor megérkeztél és titokban azt remélted, hogy a hajóhidnál megvárlak, nem csalódtál. Ott voltam, de nem árultam el magam és mikor megindultál Newyork dzsungelébe, követtelek. — Az öreg égnek dobta karjait, úgy állt egy darabig szótlanul, mintha ahhoz az Istenhez imádkozna, akiben nem hitt, majd folytatta: — Tervem gyorsabban valósult meg, mintsem gondoltam volna. A tűz segített meg! Mert... — szeme fellángolt, szavai extázisba csendültek — mert amikor megírtad, hogy kivándorolsz, hogy id,e jössz, abban a percben öszszeadtaiak a leányommal... lányom férje vagy papíron .... Nézz oda!...

Három groteszk kecskebakugrással az ablaknál termett, félrerántotta a függönyt, intett és én gépiesen követtem. Kezével a szemben levő felhőkarcoló egyik pánijára mutatott, ahol ez állt ökölnyi betűkkel:

„Independent Order Brith Abraham“.

— Ennél az intézetnél a lányom ezer dollárt kap férje halála esetén. Nos hát, Te meghaltál. A tűzvész áldozata vagy! Igazoló irataidat hiába keresed, elszedtem őket és egy halott zsebébe csempésztem azokat, egy halottéba, akit egy leomló vasgerenda agyonvágott és akinek a zsebeiből előzőleg mindent kivettem... Halott vagy! És értsd meg: nem az apád istene az Isten! Nem a szellem, hanem az anyag — — a pénz, a dollár’. Meghaltál és igy jutok végre hozzá az első ezer dollárhoz, egy összeghez, amit semmi munka árán eddig nem tudtam magamnak kiverekedni. Az intézetnél a Te neved szelepei mint lányom férjének a neve. A papírok mind rendben vannak. Meg fogom kapni az ezer dollárt, egy beláthatatlan vagyon alapkövét.

Öklével az asztalra vágott:

— Apád akarta igy! Téged, a fiát és a lányomat tette meg télnek! Most elveszítette a játszmát! Én nyertem meg, én és a dolihár istene. Terviem tüneményes gyorsasággal sikerült éis akkor is sikerült volna, ha a tűzvész nincs segítségemre. Newyorkban elég a gazdátlan hallott...

Azután pillanatokig, percékig csend volt a kis, nagyon szegényes szobában. Apám a jobb oldalamon. Szótlanul rámnézett. Kezében a Szentirást tartotta. Egyik kezével rámutatott. Bal oldaliamon apám kérilelheiteitten ellensége, az istentagadó, doillárimádó öreg.

— Meg keilll hailnod, hogy megszülessél! — hatlloitltlam baloldalit.

— Megjutalmazlak ezrediziglen, ha parancsaimat követed! — Apám szelleme szólt igy.

De még mielőtt öntudathoz jutottam volna, egyedül voltam ismét a szobában.

A nagy szenátor végrendelete azután szintié üzllieitszerüen száraz mondatokban arról számol be, hogy Tallér Izsák feleségül vette az öreg lányát, akinek hozománya az az ezer dollár volt, amit az Independeint Order Brith Abraham tényleg kifizetett.

— ....és ebből az ezer dollárból kelitek ki a milliárdolk, a gyárak, a konszern. Halálom történetéit senki sem tudta meg: itt mondom el először, mint életiem történetét. Egyedül álltok a viliágban. Utolsó akaratom: holttestem vitessék Vissza szülőfalumba; temessenek el szüleim mellé. Egész vagyonúm a munkásaimé, akik egy halottnak segítettek élteié felépítéséiben. Eriről küllőn részletesen rendelkezem. Ezer dollárt pedig fizessenek vissza kamatos kamattal az Independent Order Brith Abraham-egyesületnek, mert rajta kívül senkinek sem volt igaza: sem isten thivő apámnak, sem istentagadó apósomnak.

*

A munkások ércszobrot állítottak Tallér Izsák szenátornak. Mert nem értették meg végső akaratát, nem értették ezt a mondatot:

„Ezer dollárt fizessenek vissza ..

Nem értetnék a halálos élet és az élő halál megrázó törtéhetét. Pedig mindez valóban megtörtént. Amerikában, a huszadik század elején. És a történet kettős mozgatója az istenhit és az istentagadás volt.