Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-28 / 4. szám - Erdélyi József: Dévai őszi emlék - Wallace, Edgar: A különös grófnő

Perein, a francia hádsereg napokban 'elhunyt világhírű pacifista tábornoka.

megbékélt sorsával. Az iá tudat, hogy a Miisis él éis mindent tud — elszakíthatná azt a gyönge szálait, imieily élvek óta az lététhez fűzi.

— Miit tud Ön? — ikérdé a lleiány elfúlt liéliékzetitel s netteigrvie nézett a férfire.

A illift lassú zugássiáll elmélkedett.

— A helyén semmiieseitre sem írnék, — 'mondta a férfi mosolyogva téis a Hifibe kísérte a zavart leányt.

Azzál Visszátért szobájába, bezárta aiz ajtóit. Félóra hossziat ült az íróasztalánál arcát tenyerébe temetve. Majd kinyitotta a másik szobába vezető ajtóit. Egy sovány, borustielkintétü kis ember llépett be.

— Nyomozzon Chesney Priaye után s próbálja megtudni, hol járt is mit csinált a műit éjjeli. Valószínűleg a Liimbo-C-lubban játszott baccairait-t. Ha ez beigazolódik, tudja meig, mennyit veszített. Ez voillnia mára.

Elmúlt a heringszezon. Helgolandi halász pompás zsákmánya vall.

{Maxiim Gorkij,,

a 'híres orosz író, aki Moszkváiból Sorentóba. utazott és aligha tér vissza Szov-jetoroszo-rszágba.

Egyetlen szó vesztegetése nélküli távozott a kis ember. Már a kilincsein volt a keze, amikor Doirn még egyszer Visszahívta:

— Menjen a S-cotland-yardra ils és tudja meg az XC 2997. számú kék zárt autó itüllajdonosának -nevét. Én már tudom, kicsoda, de még egyszer meg akarnék bizonyosodni felőle.

Dórin levélíráshoz fogott. Félóráiig irt, a levélre bélyegeit tett is a liftessel elküldte ia- postára,. Erre ledobta gallérját, nyakkendőjét és lefeküdt. Valóban szüksége vélt az álomra, mert laz uitolllsó 36 órában egy percre sem hunyta He szemét.

VIII.

Loiiis Reddle álig tudott visszaemlékezni, mi történt vele ezen a reggelién. Mint aiz álomjáró, úgy végezte napi munkáját. Hogy halomróil-hallomra nem csinált hibákat, pusztáin második természetiévé vált rendszereitetének köszönhette. A reggeli párbeszédnek -egyénien kellemes hatását abban érezte, hogy iseim aznap, sem másnap nem találkozott a fekete autóval.

Mit tudhat ez iaiz ember anyjáról? Régein itud-e már a dolgok összefüggéséről s innen az érdeklődése? Lehetetlen, hogy akár távoliról is érdekelve volna az ügyben. Körülbelül harmincéves lehet, talán fiatalabb is, gyermekinek kellett lllennie, mikor Mairy Pindeír az esküdtszék előtt állt.

Loiisinak eszébe juítiolttt, hogy tulajdonképpen őt is Pindennek hívják. De rögtön tül is haladt rajta.

Hétfőn reggeli Lizzy segítségével levitte a két kofferjét az utcán várakozó bérautóhoz. Lizizynek torkában könnyek remegtek. Az öreg Mr. Mackienzile liis eilőbujt, de kínosan a h áttér ben igyekezett maradni.

Lady Morén íróasztalánál ült, -miikor Loist bejelentették. A grófnő imponálóan fölemelkedett, hogy üdvözölje. Világoszöld bárisonyruhája pompásain kidomborította fejedelmi alakját. Telit keblére ráivetődött gyöngynyaikéke, mélyen egy hatalmas .gyémánt Villogott. Arcán fehér púder s magasra ívelő fekete szemöldöke nagyszerűen emelkedett ki a fehér alapból. Loiisniak alkalma volt uj úrnőjén felejteni szemét. Látta, hogy a grófnő fekete haja nem festett, de szemöldökét és szempilltáit kormozza s kárminpiros ajka .gondosan ki van festve.

— A leány megmutatja majd a szobáját, Misis Reddle, — mondta a grófnő nyugodt ihanghordozásisiál. — Remélem, jól fogja érezni magát nálunk. Igénytelenül élünk s nem lesznek olyan teendői,, amit egy hölgynek nehezére esnék teljesíteni.