Keleti Ujság, 1944. szeptember (27. évfolyam, 198-218. szám)
1944-09-24 / 217. szám
2 KELETI MAGYAR UJ&AG 1944. SZEPTEMBER *4. 8 Hollandiában lebocsájtott ejtőernyősöknek nem SiKendt összefüggő arcvonalat teremteniük Berlin, szept. 23. (MTI) A Német Távirati Irda közli: A brit hírszolgálat ismerteti az angolszász expediciós haderő főhadiszállásának közleményét, amely beismeri, hogy azok a légiuton szállitott brit egységek, amelyek Arnheimnél harcolnak, meglehetősen válságos helyzetbe jutottak. Illetékes német katonai helyen az általános hadihelyzettel összefüggésben utaltak arra, hogy nyugaton a nagy hadműveletek súlypontja Nnnwegan - -Arnheim vidékére helyeződött át. Keleten az jellemzi á helyzetet,-hogy a német hadvezetőség a Baltikumban a csapatok elhelyezkedését Finnország kívánásához alkalmazza. Nyugaton a mozgó háború gyors fejleményei után a német hadvezétöségnek sikerült olyan arcvonalat kialakítania, amelynek vonalvezetése most már világos. Az avren- chesi áttörés után a német hadvezetöség a sok csábitó lehetőség helyett a súlypont kialakítására az arcvonal mögött fekvő holland területet választotta. A német erők a francia—belga terület elejtésével éppen Hollandiában vonultak fel és a felvonulással messzemenő hadműveleti egyensúlyt tudtak teremteni. Ennek a mértéktartó hadvezetésnek köszönhető, hogy Dél-Hollandiában az eddigi minden méretet felülmúló légibevetés a repülőgépen szállított csapatokkal nem érhette el célját. 120 óra telt el e nagyszabású btvetés óta, de az angolszászoknak még nem sikerült a lebocsátott ejtőernyősökkel összefüggő arcvonalat teremteniök, sőt ezek a különleges egységek a lassú, de alapos felmorzsolás előtt állnak. Az egész brit hadosztályt katlaba szorították, felhasogatták és szűk helyre szorították össze. Az utánuk bevetett erősítések már csak szaporítják a britek amugyis nagy veszteségeit. A németalföldi eseményekkel szemben a nyugati arcvonal egyéb fejleményei teljesen háttérbe szorultak. Az angolszászok ama átkarolási kísérlete, hogy Aaachenen keresztül Köln és Stolberg irányában törjenek, továbbra is meghiúsult. Aachennél az ellenfél csak a helység nyugati szegélyét érte el, a várost magát a németek a kezükben tartják. A Metztöl a svájci határig terjedő arcvonal rövidesen növekedni fog jelentőségében. A nagy hadműveletek kezdete itt a közeljövőben várható. Á légiuton Hollandiába szállitott 1. brit hadosztály helyzete válságos Berlin, szept. 23. (MTI.) Az Interinf. jelenti: A dünkircheni erődövezetben kölcsönös heves tüzérségi tevékenységre került sor. A német védők több rohamcsapat vállalkozást hajtottak végre, amelyekben két kanadai üteget tettek harcképtelenné. A Calais elleni nagy támadás a délutáni órákban a legsúlyosabb tüzérségi és gránátvetö tűzzel, valamint többszáz bombázó megismételt támadásával kezdődött. Boulogneban a német ütegek eredményesen-tovább folytatták a brit összpontosított támadó kötelékek leküz. dését. Bretagneban az északamerikai harc- csoportok közelebb nyomultak St. Nazaire erődjéhez és különböző, ott összpontosított páncélos és gyalogsági erőkkel megkezdték a német vonalak lerohanását. Ezeknek a támadásoknak a zöme, már a védő zárótüzé- ben összeomlott, a többit ellentámadással verték vissza. A németek sok rohamcsapat vállalkozást indítottak és levegőbe röpítettek egy makacsul védelmezett hidat. A Maas és a Sylilede-csatornánál a németek megtisztítottak egy ellenséges hidföt, amelyből .kiindulva az ellenség megkísérelte, hogy segítséget nyújtson a Dél-Hollandiában légiuton szállított kötelékeknek. A kanadaiaknak Antwerpentől északra a hídfőik kiszélesítésére irányuló támadásai súlyos harcokra vezettek. A harcok még most is tartanak. Hollandia harci területén Arnheim és Nimwegen vidékén a német csapatok fokozódó támadásai következtében a légiuton szállított brit 1. hadosztály helyzete még válságosabb lett. Arnheimtöl nyugatra ] néhány sündisznó állástól eltekintve a német vállalkozások megszüntették a szervezett ellenállást. Arnheimtöl délre a britek ezer ejtőernyőst bocsátotttak le, hogy a Nimwegen mellett harcoló egységeiknek segítséget nyújtsanak. Ezeknek elhárítására a németek felrobbantották az országúti hidat. A vasúti hidért egész nap kemény harc dúlt. Arnheim vidékén a brit ejtőernyős foglyok száma a visszamaradt kisebb kötelékekkel állandóan emelkedik és már meghaladja a négyezret. A német vadászok és a légvédelmi tüzérség az erősítésekkel érkező repülőgépek közül lelőttek 12 megrakott négymotoros Lanchastert és 20 kétmotoros Douglast. Ezenkívül 10 tehervitorláZót ás sikló-gépet, amelyek lőszert, élelmiszert és kötszert szállítottak. Egyes vitorlázógépek a német vonalak mögött értek földet és rakományukkal együtt német kézre kerültek. Észt területen a németek elszakadó mozdulatokat kajtattak végre Berlin, szeptember 23. (MTI.) A keleti arcvonalon szembetűnő a németek elszakadó mozdulata észt területen. Ez az arvconal- szakasz a német hadvezetőség szempontjából ugyanis csak megterhelést jelentett. Az utóbbi hónapokban nem volt másról szó, mint a finn .fegyvertárs biztosításáról, a déli szárny elle.n irányuló fenyegetés miatt. Minthogy a finnek megadták magukat, ez a feladat elesik és a német hadvezetöség lényegesen tehermentesül. Az innen visszavont eröfelesleg a balti hadműveletekben német részről fokozatosan növelni fogja az ellenállást. Jelenleg a balti területen a német elszakadó mozdulatok az ellenség zavarása nélkül mennek végbe. Az a szovjet kísérlet, hogy a német harccsoportokat a visszavonás utjátói elvágják, meghiúsult. Közben Németországban fokozatosan halad a német erők összpontosítása. Egy éra is Régen virradt erre a városra olyan szomorú vasárnap, mint a ma egy heti. Az utcákon' menekülök serege, a járdaszéleken batyuk sorakoztak fel, amelyeket a menekülök vagy gyalogszerrel, vagy valami jármüvei szerettek volna továbbszállitani. Sokan mentek el ákkor innen, csak azt nem tudta senki, mielölt elindul, hogy merre vegye útját? Fent, erősen magasan, még a Szent Mihály-templom tornyánál is magasabban* darvak húztak el a város felett. Aki észrevette a költöző darvak elhúzó csapatát, szinte irigykedve bámult utánuk. Igen, mert ők tudták a célt. A költöző darvak ismerték a hazát, ahova mentek s talán azért is re. püllek olyan biztosan. De hova és merre menjen a bajbajutott ember, erről a bajlátta, bajsujtotta erdélyi főidről? ... És ebben a pillanatban a közelben megszólalt a harang, imára hivott szava, mini hosszú és nehéz századok óta minden vasárnapon, amióta régen élt őseink a toronyba helyezték. — Istenhez menj, ember! — Istenhez menekülj! — figyelmeztetett a vasárnap reggeli harangszó. — Istenhez menj, akiről a Zsoltárok mondják, hogy erős várunk n ékünk s megszabadít minden veszedelmektől, melyek rúnkiörnek most minánrCfe- W,e» Emlékezzél te szerencsétlen, meggyötört és megpróbált ember, hányszor fújtad te is teletúdövel az Isten dicsőítésére irí Zsoltárt, miért és hova futsz t-hát? . Menj Istenhez, meneküli Istenhez, aki nem hagy el téged, csak ts ne hagyd cl öt.. . De a harang szavát, habi' Istenhez hl vott. kevesen hallották s kevesen értették meg azon a szomorú vasárnap. A sziveken és a lelkeken a kétségbeesés lelt úrrá. ücn kai infkább gondoltak az .listákét és véli va. gyonukat féltő emberek a menekülés ■ehetőségére, mint Istenre, a mi erős várunkra Én már készen voltam a számadással: — Itt ma adok... Itt marad, kicsi, áldott családom is és vállaljuk az erdélyi ÉJrsot. legyen az bármilyen keserves, tuxrmüyen is meretlen legyen, csak erdélyi lágyon!. . . És hisszük és érezzük: Isten akarja, hogi Így cselekedjünk s akkor Isten —- ha célja van vélünk és hisszük, hogy célja van vélünk! — meg is őriz mindattól, amire ma ha gondolunk, hát remegve gondo.unk.. Mer t emberi természet az, hogy mir dig münden körülmények között remeg az ember az ismeretlentől, A harang hivogatöan hivott s én beléptem a templomba. És szinte szégyen fagott el ott, az Isten közelségiben, Hogy milyen régen nem kerestem a ’cözllséget. Próbálóm mentegetni is magam Aszal, Hogy máskor, ■más vasárnaponként Ügeti idő tájban annyi, de annyi ügyesbajos dcigom v At. Gyűlésekre menni, értekezletekre rohanni ... Do ma nem kell sehova mennem. Ebben az órában, ha Isten vélem lesz, és Véle leszek ... Ámen. Az ima után a fiatal pap felolvasta a Szent Igét. Hangja remegön, tompán kongott az üres templomban és a megriadt lelkek falán: ■— em azé, aki akarj a, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Isten é,“ — mondotta Pál apostollal. Aztán belekezdett a prédikációba. És egyszerre zokogás verte fel a templom csöndjét. Hogy engem úgy szorongtott a keserű sirás, azon nem csodállcoztam. Halott öcsémre gondoltam. Szegénynek éppen ez a fiatal pap adta fel az utolsó Úrvacsorát... De miért simák a többiek?... Miéjrt zo. kog ez a mellettem ülő megélemedett korú férfi? ö is halott becsére gondol talán, akinek ugyancsak ez a fiatal pap adta fel az utolsó úrvacsorát halála órájában? . .. De Áriak és zokogtak a hívek a templom legtávolabbi zugában is, pedig mindnek nem lehetett halott öccse. Nem, nem azért sírtak, Azért sirtunk és zokogtunk mindannyian, mert újból és újból szivén és leiken vágott a Szent Ige:----„Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené .. .“ övé az Ország, még ha földi is, övé a lelkünk, még ha veszendői testünkben is hordjuk azt. Ezt, ezt éreztük mi meg azon az órán ott, a templomiban az Isten közelségében, amig az utcán tovább rohantak és szá- gültak a menekülök jármüveikkel ismeretlen sorsuk elölj talán még ismeretlenebb sorsuk felé... A zajtól, amit zörgő, zakatoló jármüveik vertek, nem hallhatták meg a pap szavát, amely ebben az órában erősen az Isten szava volt, hogy: „Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené .. ök akarták menteni az életüket, akarták menteni, ami szerintük még mint he tő, mert más akarja ezt az országot es ók futottak, futottak erről a bajbajutott földről, amely eddig hazájuk, tűzhelyük volt s pillanatig sem juthatott eszükbe, hogy nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené... Nem, már nem szégyellem, hogy sírtam és zokogtam ezen az órán ott az Isten közelében, mert más is sirt és zokogott. S kik voltak ezek a „mások“ f ... Csak amikor kijöttünk a templomból, akkor láttam, hogy valamennyien ismeretlen ismerősök. Ismerjük egymást még azokból az időkből, amikor másoké volt ezen a, földön a hatalom és a dicsőség, de az Isten a mi erős várunk volt... 8 akik itt maradtunk és hiszünk ö benne, azoknak ezután is az marad. Titkos fegyverünk, életünkben és halálunkban, mert halljátok és újból halljátok a Szent Igét: em azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené...“ BIRÖ JÁNOS. Megkezdődött a bezárt (ízieiek átadása az uj tulajdonosoknak Kolozsvár, szeptember 23. Az I. fokú Iparhatóság ezúton is tudomására hozza az érdekelteknek, hogy megkezdődött a bezárt üzletek átadása az Igénylők részére. Mindazok, akiknek Igénylését annakidején az iparhatóság elfogadta és erről Írásban határozati lag is értesítette, a kulcsokért jelentkezzenek az iparhatóságnál a városháza 17. sz. szobájában. Az üzletekben levő árukészlet és üzlet- felszerelés, illetőleg berendezés átvétele céljából az uj üzlettulajdonosok a kolozsvári pénzügyigazgatósághoz forduljanak, mert erre nézve megérkezett a miniszteri rendelet. Kedves Szerkesztő Url Külvárosból Írott leveleimben nem egyszer foglalkoztam már a munkásság anyagi helyzetével. 3 ha most visszagondol rá, megállapíthatja, hogy valahányszor szóvá tettem, mindig csupán a mélységes emberszeretet vezetett. Mint olyan ember, aki közöttünk él a mindennapok gondjában, küzdelmében, természetesen sok olyasmit is meglátok, amit mások legfennebb hallomásból ismernek, vagy még úgy sem. Ezért magyar és em- jeri kötelességemnek éreztem, hogy alkalom adtán szót enftljek érdekükben. Jól tudom s most utólag különösen megállapíthatom, hogy hangom legtöbbször pusztában kiáltó szó volt. De azt is tudnom kell, hogy ez nem mindig csupán az illetékesek megértésén múlt. Háború volt és van, — mondották ők is és éreztük mi is, — nem mindent lehetett úgy csinálni, ahogy kellett volna- Igaz, hogy ez nem jelenthette egyúttal azt is, hogy éppen azért, mert háború van, egyálta- án nem kellett volna tenni semmit ezen i téren, mint ahogy azt sokan gondolák. Én inkább az ellenkezőjét vallom en- íek a tételnek. De ez most nem tartozik de. Maradjunk csak a lényegnél. A lényeg pedig az, hogy üzemi munkásságunk nagyrésze hihetetlenül alacsony bérért dolgozott és dolgozik ma is. Ez ma már annyira nyilvánvaló, hogy egyik legutóbbi minisztertanácson határozatot hoztak az aránytalan munkabé- ek mielőbbi felülvizsgálására. De a mun- íásság ennek ellenére rendületlen szor- alommal és erőfeszítéssel dolgozott to- ább és dolgozik ma is. Kicsiny fizetéséből pedig tengődik egyik napról a másikra, úgy, ahogy lehet. S bizony ki tagadhatná, hogy nagyon nehezen lehet. Mert ebből a fizetésből csupán arra telik — s arra is szűkösen, — hogy a min- lennapi falatot megvásárolják, de többre semmire az ég világán. így tartalékot gyűjteni nem- tudott és nem is tudhatott. Már most miért fontos ennek tudása is számon tartása? Igen egyszerű a felelet. A háború másás súlyával egyik napról a másikra közvetlenül a határainkra szakadt, sőt amint a hadijelentések is megemlítik, sajnos, egyes helyeken már országunk területén folynak a harcok. Ha nem is akarunk ebből messzemenő következtetéseket levonni, mindenesetre számol- .unk kell azzal az eshetőséggél, hogy a mai mozgó háborúban, ha átmenetileg is, az ország egyik vagy másik része harctérré változik. Akkor pedig rendszeres munkáról szó sem lehet. Természetesen fizetésről se. Hasonló helyzet állhat elő egy-egy súlyosabb s természetű bombatámadás után is, amire éppen jelenlegi helyzetünkben ugyancsak számíthatunk, így a máról-holnapra élő, jobban mondva tengődő munkásság egyik óráról a másikra abba a helyzetbe kerülhet, hogy fillér és minden nélkül marad. S ki tudja, hogy ez az állapot meddig tart el? Mit eszik akkor, mit ad éhező és ke- nyértkérő gyermekeinek kezébe, mivel füt, mivel ruházkodik? Mert enni akkor is kell, ha véletlenül nem tud dolgozni és fűteni is kell és ruházkodni is. Adja az Isten, hogy ne következzék be soha ez a helyset- De mindenképpen számolni kell a lehetőséggel. .És nekünk magyaroknak, bármi történjék is, soha sem lehet közömbös az, hogy mi történik népi rétegünk egyik legértékesebb részével. Éppen ezért vetettem fel most ezt a kérdést. Ma, éppen ma, amikor még_ módunkban van az intézkedési lehetőség. Az illetékeseknek ezekben az órákban bizonyára sok mindenen fő a feje. Ea kétségtelen. Idejük se sok van s gondjuk is ezerféle. De ezek közül a gondok közül nem szabad kimaradjon a munkásság életének gondja. Sürgősen intézkedni kell tehát. Még pedig úgy, hogy utasítsák az üzemek vezetőségeit, a gyárak igazgatóságait, a munkásság érdekében a lehetőség szerinti megfelelő összeg tartalékolására, amit adott esetben előre kifizethetnek. Őszintén szólva nem tuc’om, hogy miképpen lehet ezt megoldani, de hogy meg kell és meg lehet oldani, azt szentül hiszem. Csak a jóakaraton múlik. Tudom, hogy sokan megdöbbenve gondolnak e sorok olvasásakor arra, hogyan lehet csak elképzelni is, hogy le nem dolgozott munkát fizessenek ki előre s különösen akkor, ha esetleg soha sem is lehet azt majd ledolgozni. Ezeknek az aggodalmaskodóknak csak azt szeretném a lek kükbe vésni, amit levelem elején Írtam s a munkásság nagyrésze — s itt elsősorban az üzemi, a gyári munkásokra gondolok, — a háború egész tartama alatt hihetetlenül alacsony bérért dolgozott. Éppen ezért.ezt az összeget végső esetben akár remuneráció cimén is ki lehet utalni. Higyje el bárki, hogy munkásságunk ezt feltétlenül megérdemli. SZÉKELY GYULA ( járást kihasználva, terrortámadást intéztek Kassel és München ellen. 15 negymotoros bombavetőt lelőttünk. akadályoztak egy német hajókaraván elleni a támadást; Ellenséges bombavető kötelékek I az elhárítás szempontjából kedvezőtlen idő- I
