Keleti Ujság, 1944. szeptember (27. évfolyam, 198-218. szám)

1944-09-24 / 217. szám

2 KELETI MAGYAR UJ&AG 1944. SZEPTEMBER *4. 8 Hollandiában lebocsájtott ejtőernyősöknek nem SiKendt összefüggő arcvonalat teremteniük Berlin, szept. 23. (MTI) A Német Távirati Irda közli: A brit hírszolgálat ismerteti az angolszász expediciós haderő főhadiszállá­sának közleményét, amely beismeri, hogy azok a légiuton szállitott brit egységek, amelyek Arnheimnél harcolnak, meglehető­sen válságos helyzetbe jutottak. Illetékes német katonai helyen az általános hadihely­zettel összefüggésben utaltak arra, hogy nyugaton a nagy hadműveletek súlypontja Nnnwegan - -Arnheim vidékére helyeződött át. Keleten az jellemzi á helyzetet,-hogy a német hadvezetőség a Baltikumban a csapa­tok elhelyezkedését Finnország kívánásá­hoz alkalmazza. Nyugaton a mozgó háború gyors fejlemé­nyei után a német hadvezétöségnek sikerült olyan arcvonalat kialakítania, amelynek vo­nalvezetése most már világos. Az avren- chesi áttörés után a német hadvezetöség a sok csábitó lehetőség helyett a súlypont ki­alakítására az arcvonal mögött fekvő hol­land területet választotta. A német erők a francia—belga terület elejtésével éppen Hol­landiában vonultak fel és a felvonulással messzemenő hadműveleti egyensúlyt tudtak teremteni. Ennek a mértéktartó hadvezetés­nek köszönhető, hogy Dél-Hollandiában az eddigi minden méretet felülmúló légibevetés a repülőgépen szállított csapatokkal nem ér­hette el célját. 120 óra telt el e nagysza­bású btvetés óta, de az angolszászoknak még nem sikerült a lebocsátott ejtőernyő­sökkel összefüggő arcvonalat teremteniök, sőt ezek a különleges egységek a lassú, de alapos felmorzsolás előtt állnak. Az egész brit hadosztályt katlaba szorították, felha­sogatták és szűk helyre szorították össze. Az utánuk bevetett erősítések már csak sza­porítják a britek amugyis nagy vesztesé­geit. A németalföldi eseményekkel szemben a nyugati arcvonal egyéb fejleményei teljesen háttérbe szorultak. Az angolszászok ama átkarolási kísérlete, hogy Aaachenen ke­resztül Köln és Stolberg irányában törjenek, továbbra is meghiúsult. Aachennél az ellen­fél csak a helység nyugati szegélyét érte el, a várost magát a németek a kezükben tartják. A Metztöl a svájci határig terjedő arcvonal rövidesen növekedni fog jelentősé­gében. A nagy hadműveletek kezdete itt a közeljövőben várható. Á légiuton Hollandiába szállitott 1. brit hadosztály helyzete válságos Berlin, szept. 23. (MTI.) Az Interinf. je­lenti: A dünkircheni erődövezetben kölcsönös heves tüzérségi tevékenységre került sor. A német védők több rohamcsapat vállalkozást hajtottak végre, amelyekben két kanadai üteget tettek harcképtelenné. A Calais el­leni nagy támadás a délutáni órákban a leg­súlyosabb tüzérségi és gránátvetö tűzzel, valamint többszáz bombázó megismételt tá­madásával kezdődött. Boulogneban a német ütegek eredményesen-tovább folytatták a brit összpontosított támadó kötelékek leküz. dését. Bretagneban az északamerikai harc- csoportok közelebb nyomultak St. Nazaire erődjéhez és különböző, ott összpontosított páncélos és gyalogsági erőkkel megkezdték a német vonalak lerohanását. Ezeknek a tá­madásoknak a zöme, már a védő zárótüzé- ben összeomlott, a többit ellentámadással verték vissza. A németek sok rohamcsapat vállalkozást indítottak és levegőbe röpítettek egy makacsul védelmezett hidat. A Maas és a Sylilede-csatornánál a németek megtisz­títottak egy ellenséges hidföt, amelyből .ki­indulva az ellenség megkísérelte, hogy se­gítséget nyújtson a Dél-Hollandiában légi­uton szállított kötelékeknek. A kanadaiak­nak Antwerpentől északra a hídfőik kiszé­lesítésére irányuló támadásai súlyos harcok­ra vezettek. A harcok még most is tartanak. Hollandia harci területén Arnheim és Nim­wegen vidékén a német csapatok fokozódó támadásai következtében a légiuton szállí­tott brit 1. hadosztály helyzete még válsá­gosabb lett. Arnheimtöl nyugatra ] néhány sündisznó állástól eltekintve a német vállal­kozások megszüntették a szervezett ellenál­lást. Arnheimtöl délre a britek ezer ejtőer­nyőst bocsátotttak le, hogy a Nimwegen mellett harcoló egységeiknek segítséget nyújtsanak. Ezeknek elhárítására a néme­tek felrobbantották az országúti hidat. A vasúti hidért egész nap kemény harc dúlt. Arnheim vidékén a brit ejtőernyős foglyok száma a visszamaradt kisebb kötelékekkel állandóan emelkedik és már meghaladja a négyezret. A német vadászok és a légvé­delmi tüzérség az erősítésekkel érkező re­pülőgépek közül lelőttek 12 megrakott négy­motoros Lanchastert és 20 kétmotoros Douglast. Ezenkívül 10 tehervitorláZót ás sikló-gépet, amelyek lőszert, élelmiszert és kötszert szállítottak. Egyes vitorlázógépek a német vonalak mögött értek földet és ra­kományukkal együtt német kézre kerültek. Észt területen a németek elszakadó mozdulatokat kajtattak végre Berlin, szeptember 23. (MTI.) A keleti arcvonalon szembetűnő a németek elszakadó mozdulata észt területen. Ez az arvconal- szakasz a német hadvezetőség szempontjá­ból ugyanis csak megterhelést jelentett. Az utóbbi hónapokban nem volt másról szó, mint a finn .fegyvertárs biztosításáról, a déli szárny elle.n irányuló fenyegetés miatt. Minthogy a finnek megadták magukat, ez a feladat elesik és a német hadvezetöség lé­nyegesen tehermentesül. Az innen vissza­vont eröfelesleg a balti hadműveletekben német részről fokozatosan növelni fogja az ellenállást. Jelenleg a balti területen a né­met elszakadó mozdulatok az ellenség za­varása nélkül mennek végbe. Az a szovjet kísérlet, hogy a német harccsoportokat a visszavonás utjátói elvágják, meghiúsult. Közben Németországban fokozatosan halad a német erők összpontosítása. Egy éra is Régen virradt erre a városra olyan szo­morú vasárnap, mint a ma egy heti. Az ut­cákon' menekülök serege, a járdaszéleken batyuk sorakoztak fel, amelyeket a menekü­lök vagy gyalogszerrel, vagy valami jármü­vei szerettek volna továbbszállitani. Sokan mentek el ákkor innen, csak azt nem tudta senki, mielölt elindul, hogy merre vegye útját? Fent, erősen magasan, még a Szent Mihály-templom tornyánál is magasabban* darvak húztak el a város felett. Aki észre­vette a költöző darvak elhúzó csapatát, szinte irigykedve bámult utánuk. Igen, mert ők tudták a célt. A költöző darvak ismerték a hazát, ahova mentek s talán azért is re. püllek olyan biztosan. De hova és merre menjen a bajbajutott ember, erről a baj­látta, bajsujtotta erdélyi főidről? ... És ebben a pillanatban a közelben meg­szólalt a harang, imára hivott szava, mini hosszú és nehéz századok óta minden va­sárnapon, amióta régen élt őseink a to­ronyba helyezték. — Istenhez menj, ember! — Istenhez me­nekülj! — figyelmeztetett a vasárnap reg­geli harangszó. — Istenhez menj, akiről a Zsoltárok mondják, hogy erős várunk n ékünk s megszabadít minden veszedel­mektől, melyek rúnkiörnek most minánrCfe- W,e» Emlékezzél te szerencsétlen, meggyö­tört és megpróbált ember, hányszor fújtad te is teletúdövel az Isten dicsőítésére irí Zsoltárt, miért és hova futsz t-hát? . Menj Istenhez, meneküli Istenhez, aki nem hagy el téged, csak ts ne hagyd cl öt.. . De a harang szavát, habi' Istenhez hl vott. kevesen hallották s kevesen értették meg azon a szomorú vasárnap. A sziveken és a lelkeken a kétségbeesés lelt úrrá. ücn kai infkább gondoltak az .listákét és véli va. gyonukat féltő emberek a menekülés ■ehe­tőségére, mint Istenre, a mi erős várunkra Én már készen voltam a számadással: — Itt ma adok... Itt marad, kicsi, áldott családom is és vállaljuk az erdélyi ÉJrsot. legyen az bármilyen keserves, tuxrmüyen is meretlen legyen, csak erdélyi lágyon!. . . És hisszük és érezzük: Isten akarja, hogi Így cselekedjünk s akkor Isten —- ha célja van vélünk és hisszük, hogy célja van vé­lünk! — meg is őriz mindattól, amire ma ha gondolunk, hát remegve gondo.unk.. Mer t emberi természet az, hogy mir dig münden körülmények között remeg az ember az ismeretlentől, A harang hivogatöan hivott s én beléptem a templomba. És szinte szégyen fagott el ott, az Isten közelségiben, Hogy milyen ré­gen nem kerestem a ’cözllséget. Próbálóm mentegetni is magam Aszal, Hogy máskor, ■más vasárnaponként Ügeti idő tájban annyi, de annyi ügyesbajos dcigom v At. Gyűlések­re menni, értekezletekre rohanni ... Do ma nem kell sehova mennem. Ebben az órában, ha Isten vélem lesz, és Véle leszek ... Ámen. Az ima után a fiatal pap felolvasta a Szent Igét. Hangja remegön, tompán kongott az üres templomban és a megriadt lelkek falán: ■— em azé, aki akarj a, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Is­ten é,“ — mondotta Pál apostollal. Aztán belekezdett a prédikációba. És egy­szerre zokogás verte fel a templom csönd­jét. Hogy engem úgy szorongtott a keserű sirás, azon nem csodállcoztam. Halott öcsémre gondoltam. Szegénynek éppen ez a fiatal pap adta fel az utolsó Úrvacsorát... De miért simák a többiek?... Miéjrt zo. kog ez a mellettem ülő megélemedett korú férfi? ö is halott becsére gondol talán, aki­nek ugyancsak ez a fiatal pap adta fel az utolsó úrvacsorát halála órájában? . .. De Áriak és zokogtak a hívek a templom leg­távolabbi zugában is, pedig mindnek nem lehetett halott öccse. Nem, nem azért sírtak, Azért sirtunk és zokogtunk mindannyian, mert újból és újból szivén és leiken vágott a Szent Ige:----„Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené .. .“ övé az Ország, még ha földi is, övé a lel­künk, még ha veszendői testünkben is hord­juk azt. Ezt, ezt éreztük mi meg azon az órán ott, a templomiban az Isten közelségé­ben, amig az utcán tovább rohantak és szá- gültak a menekülök jármüveikkel ismeretlen sorsuk elölj talán még ismeretlenebb sor­suk felé... A zajtól, amit zörgő, zakatoló jármüveik vertek, nem hallhatták meg a pap szavát, amely ebben az órában erősen az Isten szava volt, hogy: „Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené .. ök akarták menteni az életüket, akarták menteni, ami szerintük még mint he tő, mert más akarja ezt az országot es ók fu­tottak, futottak erről a bajbajutott földről, amely eddig hazájuk, tűzhelyük volt s pilla­natig sem juthatott eszükbe, hogy nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a kö­nyörülő Istené... Nem, már nem szégyellem, hogy sírtam és zokogtam ezen az órán ott az Isten köze­lében, mert más is sirt és zokogott. S kik voltak ezek a „mások“ f ... Csak amikor kijöttünk a templomból, akkor láttam, hogy valamennyien ismeretlen ismerősök. Ismer­jük egymást még azokból az időkből, ami­kor másoké volt ezen a, földön a hatalom és a dicsőség, de az Isten a mi erős várunk volt... 8 akik itt maradtunk és hiszünk ö benne, azoknak ezután is az marad. Titkos fegyverünk, életünkben és halálunkban, mert halljátok és újból halljátok a Szent Igét: em azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Is­tené...“ BIRÖ JÁNOS. Megkezdődött a bezárt (ízieiek átadása az uj tulajdonosoknak Kolozsvár, szeptember 23. Az I. fokú Iparhatóság ezúton is tudomására hozza az érdekelteknek, hogy megkezdődött a bezárt üzletek átadása az Igénylők részére. Mind­azok, akiknek Igénylését annakidején az iparhatóság elfogadta és erről Írásban ha­tározati lag is értesítette, a kulcsokért je­lentkezzenek az iparhatóságnál a városhá­za 17. sz. szobájában. Az üzletekben levő árukészlet és üzlet- felszerelés, illetőleg berendezés átvétele cél­jából az uj üzlettulajdonosok a kolozsvári pénzügyigazgatósághoz forduljanak, mert erre nézve megérkezett a miniszteri rende­let. Kedves Szerkesztő Url Külvárosból Írott leveleimben nem egy­szer foglalkoztam már a munkásság anyagi helyzetével. 3 ha most vissza­gondol rá, megállapíthatja, hogy vala­hányszor szóvá tettem, mindig csupán a mélységes emberszeretet vezetett. Mint olyan ember, aki közöttünk él a minden­napok gondjában, küzdelmében, termé­szetesen sok olyasmit is meglátok, amit mások legfennebb hallomásból ismernek, vagy még úgy sem. Ezért magyar és em- jeri kötelességemnek éreztem, hogy al­kalom adtán szót enftljek érdekükben. Jól tudom s most utólag különösen meg­állapíthatom, hogy hangom legtöbbször pusztában kiáltó szó volt. De azt is tud­nom kell, hogy ez nem mindig csupán az illetékesek megértésén múlt. Háború volt és van, — mondották ők is és érez­tük mi is, — nem mindent lehetett úgy csinálni, ahogy kellett volna- Igaz, hogy ez nem jelenthette egyúttal azt is, hogy éppen azért, mert háború van, egyálta- án nem kellett volna tenni semmit ezen i téren, mint ahogy azt sokan gondol­ák. Én inkább az ellenkezőjét vallom en- íek a tételnek. De ez most nem tartozik de. Maradjunk csak a lényegnél. A lényeg pedig az, hogy üzemi mun­kásságunk nagyrésze hihetetlenül ala­csony bérért dolgozott és dolgozik ma is. Ez ma már annyira nyilvánvaló, hogy egyik legutóbbi minisztertanácson hatá­rozatot hoztak az aránytalan munkabé- ek mielőbbi felülvizsgálására. De a mun- íásság ennek ellenére rendületlen szor- alommal és erőfeszítéssel dolgozott to- ább és dolgozik ma is. Kicsiny fizetésé­ből pedig tengődik egyik napról a má­sikra, úgy, ahogy lehet. S bizony ki ta­gadhatná, hogy nagyon nehezen lehet. Mert ebből a fizetésből csupán arra telik — s arra is szűkösen, — hogy a min- lennapi falatot megvásárolják, de több­re semmire az ég világán. így tartalé­kot gyűjteni nem- tudott és nem is tud­hatott. Már most miért fontos ennek tudása is számon tartása? Igen egyszerű a felelet. A háború má­sás súlyával egyik napról a másikra közvetlenül a határainkra szakadt, sőt amint a hadijelentések is megemlítik, sajnos, egyes helyeken már országunk területén folynak a harcok. Ha nem is akarunk ebből messzemenő következte­téseket levonni, mindenesetre számol- .unk kell azzal az eshetőséggél, hogy a mai mozgó háborúban, ha átmenetileg is, az ország egyik vagy másik része harc­térré változik. Akkor pedig rendszeres munkáról szó sem lehet. Természetesen fizetésről se. Hasonló helyzet állhat elő egy-egy súlyosabb s természetű bombatá­madás után is, amire éppen jelenlegi helyzetünkben ugyancsak számíthatunk, így a máról-holnapra élő, jobban mond­va tengődő munkásság egyik óráról a másikra abba a helyzetbe kerülhet, hogy fillér és minden nélkül marad. S ki tud­ja, hogy ez az állapot meddig tart el? Mit eszik akkor, mit ad éhező és ke- nyértkérő gyermekeinek kezébe, mivel füt, mivel ruházkodik? Mert enni akkor is kell, ha véletlenül nem tud dolgozni és fűteni is kell és ruházkodni is. Adja az Isten, hogy ne következzék be soha ez a helyset- De mindenképpen szá­molni kell a lehetőséggel. .És nekünk ma­gyaroknak, bármi történjék is, soha sem lehet közömbös az, hogy mi történik népi rétegünk egyik legértékesebb részé­vel. Éppen ezért vetettem fel most ezt a kérdést. Ma, éppen ma, amikor még_ mó­dunkban van az intézkedési lehetőség. Az illetékeseknek ezekben az órákban bizonyára sok mindenen fő a feje. Ea kétségtelen. Idejük se sok van s gond­juk is ezerféle. De ezek közül a gondok közül nem szabad kimaradjon a munkás­ság életének gondja. Sürgősen intézked­ni kell tehát. Még pedig úgy, hogy uta­sítsák az üzemek vezetőségeit, a gyárak igazgatóságait, a munkásság érdekében a lehetőség szerinti megfelelő összeg tar­talékolására, amit adott esetben előre ki­fizethetnek. Őszintén szólva nem tuc’om, hogy mi­képpen lehet ezt megoldani, de hogy meg kell és meg lehet oldani, azt szen­tül hiszem. Csak a jóakaraton múlik. Tudom, hogy sokan megdöbbenve gon­dolnak e sorok olvasásakor arra, hogyan lehet csak elképzelni is, hogy le nem dol­gozott munkát fizessenek ki előre s külö­nösen akkor, ha esetleg soha sem is lehet azt majd ledolgozni. Ezeknek az aggodal­maskodóknak csak azt szeretném a lek kükbe vésni, amit levelem elején Írtam s a munkásság nagyrésze — s itt elsősor­ban az üzemi, a gyári munkásokra gon­dolok, — a háború egész tartama alatt hihetetlenül alacsony bérért dolgozott. Éppen ezért.ezt az összeget végső eset­ben akár remuneráció cimén is ki lehet utalni. Higyje el bárki, hogy munkássá­gunk ezt feltétlenül megérdemli. SZÉKELY GYULA ( járást kihasználva, terrortámadást intéztek Kassel és München ellen. 15 negymotoros bombavetőt lelőttünk. akadályoztak egy német hajókaraván elleni a támadást; Ellenséges bombavető kötelékek I az elhárítás szempontjából kedvezőtlen idő- I

Next

/
Thumbnails
Contents