Keleti Ujság, 1944. szeptember (27. évfolyam, 198-218. szám)

1944-09-03 / 200. szám

1^4. SZEPTEMBER 3. KEten _ MAGYAR UJSAXi S 0,®fc A Völkischer Beobachter augusztus 29-i bécsi kiadásában „Das Gesetz der Stunde“ cimen vezércikket irt, amelyben a német nép háborús kitartását hangsúlyozta. A nagy feltűnést keltő cikkben többek között eze­ket Írja: Bármit is gondoljunk egyénileg erről a há­borúról, egyetlen következtetésben mind­annyian megegyezünk: ebben a háborúban az életünkről van szó! De nem csupán ennyi. A népünket fenyegető veszély a nyugati kultúrát is fenyegeti, azt a kultúrát, amely­nek rétegeiben ^valamennyiünknek az otthona van. Benne gyökerezik egye­dül belőle származik az a jövő, amely ne­künk és gyermekeinknek helyet biztosíthat a nap alatt anélkül, hogy létünket megfosz­tanák alapjaitól és ezáltal lehetetlenné ten­nék. A puszta létről van itt szó. Bizonyára nincs közöttünk egyetlen értel­mes ember, akit ne hatna át ez a meggyő­ződés. Az a keserű végkövetkeztetés, hogy ezt a sarkaiból kifordult világot át kell vé­szelnünk, vagy pedig eltemetődünk romjai alatt, olyan egyértelmű, hogy nagyfokú bu­taság kell már ahhoz, ha valaki ki akar térni előle. Tudjuk, hogy a puszta életünk­ért folyó harc kifejezését olyan szószerint kell értelmeznünk, mint azt minden egyes katona a fronton a háború első napjától kezdve érezni kényszerült. Az ellenség előtt csak egyetlen törvény volt: én vagy te és az én megállja miildig a helyét az utolsó elke­seredett bevetésben. Az eltelt öt háborús év fejlődései maguk­kal hozták, hogy ma itthon és kint vala­mennyien ugyanannak a kíméletlen törvény­nek uralma alatt állunk és azt valameny- nyien ugyanazzal a katonás magatartással teljesítjük. Hogy ennek soréin egyénileg élet­ben maradunk-e, vagy sem, éppen olyan kér­déses, mint a harcoló katonáé volt az első háborús naptól kezdve. Mert olyan időben, mikor egy egész nép puszta életéért küzd, az egyén csak úgy őrizheti meg saját exisztenciáját, ha azt maradék nélkül feláldozza az egész szolgá­latában. Ez a valamennyiünktől megköve­telt döntés jelenti az egyetlen lehetőséget, amellyel úrrá lehetünk a veszélyen. Az elmúlt öt háborús évben e háborúnak valamennyi csataterén volt annyi elegendő, élményünk, hogy megállapíthassuk, mi ka­tonák alapjában véve mindnyájan azonos álláspontom vagyunk. Mindenekelőtt megta­nultuk azt, hogy az ember sohasem lehet elég óvatos és felkészült ellenségével és vele együtt minden veszéllyel szemben. Az a régi közmondás, hogy a farkasokkal együtt kell üvölteni, ha nem akarja az em­ber, hogy felfalják, a háborúban is meg­állja helyét. Csak aki még erősebben kény­szeríti magát, mint a körülmények öt, csak az fog megmaradni. Csak akinek több ereje van, mint amennyire az ellenség számit, az fog győzni. Végül minden egyes állandóan növekedő összpontosítás a feladatokra és a be­vetésre, olyan mértékben, amilyen mérték­ben a nehézségek nőnek. Aki ezt egyszer teljesen felismeri, az be fogja látni, hogy ez a katonai törvény egyúttal minden élőnek is a törvénye, minthogy mindig az marad életben, ami életképes volt, azaz ele­gendő ereje volt, hogy minden helyzetben és minden időben megállja a helyét. Az eonult évek és hetek minden Intézke­dése ugyanannak a szükségességnek a kény­szer ealatt áll. És minél súlyosabbá válik valamennyiünk számára a hadihelyzet, ne­hezebbé válnak a körülmények, annál feltét­lenebbé alá kell rendelnünk magunkat en­nek a törvéynek. Az egyén teljes bevetésével fogjuk megállani, mint nép is, ezt a puszta létünkért folyó harcot. A front férfial ebben a szellemben harcol­nak és asszonyaink, gyermekeink otthon ép­pen ezekben a napokban mutatják meg a világnak, milyen erőkifejtésre képes Német­ország. Annak a férfinak a kezében össze­gyűjtött erő, akit Isten röviddel ezelőtt olyan világosan megvédett a haláltól és akit mi büszkén és hittel vezérünknek nevezünk, végül a győzelmet is biztosítani fogja szá­munkra. A mi feladatunk az, hogy egész szivünkkel higyjünk ebben, semmilyen mun­kát, semmilyen áldozatot, — akárhogyan is érint bennünket, — ne sajnáljunk. ,1 I hikdetmi# 9 a ív \ Y I . ■ mint az üzleti /or­ga Imát biztosion: A budapesti iskolákban a tanítás kezdetét októberre halasztották BUDAPEST, szeptember 2. A kormány tagjai vitéz Lakatos Géza miniszterelnök elnöklésével pénteken reggel 9 órakor minisztertanácot tartottak. A mi- niszteranács rendeletet fogadott el az ár­alakulás el’cnőrzésének újabb szabályozásá­ról és hozzájárult dr. Fekete Bertalan mi­niszteri osztályfőnöknek árkormánybiztossá kinevezéséhez és elrendelte a polgári szol­gálatban visszatartottak felül vizsgálatát, esetleg női munkaerőkkel történő pótlását és elhatározta a háború eredményes folytatása érdekében szükségesnek látszó egyes intézkedések megtételét azokban a vonatkozásokban, amelyekre a miniszterel­nök rádióbeszédében utalt, a székesfővárosi iskolákban és tanintézetekben az oktatás megkezdésem k időpontját októberre halasz­totta és több más Időszerű kormányzati kérdés tárgyalása után délután ő órakor ért véget. (MTI.) \ —w—I ill Elveszett magyarok nyomában,,. Három év ófa végzi áldásos működését az Erdélyi Gyermekotthonok Munkabizottsága Kolozsvár, szeptember 2. A hazatérés után, amikor számbavet- tük a megoldásra váró erdélyi feladato­kat, került előtérbe az elkallódott ma­gyarok ügye. Erről a kérdésről a meg­szállás gyötrelmes éveiben csak féltőn mertünk nyilatkozni. Éreztük súlyát, je­lentőségét, fontosságát, megoldani azon­ban nem tudtuk. A hazatérés nyújtott lehetőséget, eszközöket arra, hogy fel­színre hozzuk a régóta vajúdó kérdést és megoldáshoz segitsük: visszaszerezzük az elkallódott magyarokat. ~'icsi nem­zet vagyunk s nem engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy egyetlen lélek is elté- velyedjék sorainkból... Az elkallódott magyarok visszaszerzé­sének nehéz feladatára vállalkozott az Erdélyi Gyermekotthonok Munkabi­zottsága, amelynek működése a feleke­zeti nőszövetségeken keresztül ma már kilenc vármegyére terjed ki. A cél igen ötletes: gyermekotthonokon keresztül kell visszaszerezni az idegen hatás alá került magyarokéi. Hogy ez az irányelv helyes volt, arról Nagy Mózes Erzsébet dr., az Erdélyi Gyermekotthonok Munka- bizottságának központi ügyvezető főtit­kára győzött meg, aki félórás beszélge­tés keretében tárta fel előttünk a bizott­ság hároméves munkáját. Az Erdélyi Gyermekotthonok Munka- bizottságának feladatai... Nagy Mózes Erzsébet dr., a munkabi­zottság ügyvezető főtitkára igen közlé­keny, kellemes fiatal hölgy, aki érthe­tően nagy lelkesedéssel és hivatástuda­ton felülemelkedő szeretettel beszél arról a munkáról, amelyet a gyermekotthonok a munkabizottság irányításával az el­múlt három év alatt végeztek. — A gyermekotthonok feladata — mondotta, — sokirányú. Amikor a gyer­mekotthonok felállítását megkezdtük, az első célkitűzés az volt, hogy a nyári munka idején a szülőket felszabadítsuk a gyermekekkel való foglalkozástól s ez­alatt mindennel ellássuk. Később, amikor egyre intenzivebben kapcsoltuk be a gyermekotthonokba a szórvanygyerme- keket, merült fel egy másik és igen fon­tos feladat: a gyermeknevelés kérdése. Egyes községekben, ahol csak elszórtan él a magyarság, a magyar gyesinek ne­velése teljesen elhanyagolódott. Nagyon sok magyar gyermek nem ismeri az anyanyelvét. Szükség volt téliért kézbe venni az elkallódott kis magyaroknak ne­velését. Tanítani, oktatni, öntudatositani kellett, mert csak így remélhettük, hogy visszakerülnek sorainkba. Ezen a vona­lon igen szép eredmények mutatkoznak. Á legtöbb gyermek az otthonokban töl­tött nyári hónapok alatt nemcsak testileg gyarapszik, hanem szellemüeg is. Száztizenkilenc gyermekotthon Erdélyben — Hány gyermeket foglalkoztatnak a nyári otthonokban? — kérdeztük. — Évenként váltakozik a gyermekek létszáma. 1942-ben, amikor beindítottuk a gyermekotthon mozgalmat, 6000 gyermeket gondoztunk a kilenc erdélyi vármegyében létesült otthonok­ban. A következő évben már 15.000 gyermek nyári gondozását láttuk el. Az idén, a rendkívüli viszonyok ellené­re is 5^32 gyermek gondozását végez­tük el Erdély különböző részein mű­ködő 119 gyermekotthonban. — Hol vannak ezek a gyermekottho­nok? — Általában községenként csak egy gyermekotthon van. így Kolozsmegyében 12, Beszterce-Naszód vármegyében 11, Bihar vármegyében 5, Szatmár várme­gyében 28, Csik vármegyében 2, M a- maros vármegyében 11, Szilágy várme­gyében 16, Szolnok-Doboka vármegyében 24, végül M "ostorda vármegyében 10' gyermekotthon működik. Ezek az úgyne­vezett nyári gyermekotthonok.. Vannak azonban állan&6 jellegű otthonok is a gyermekek számára. Ezekben az ottho­nokban nemcsak elhelyezést, hanem ellá­tást és nevelést is kapnak. Az állandó jellegű gyermekotthonok között van he- lyijellegü, amely egy-egy község gyerme­keit öleli fel, aztán amely több szórvány­község magyar gyermekeit fogadja be, majd az internátus-jellegü otthon, amely a gyermekek iskoláztatását is végzi. Ezekbe az otthonokba felekezeti különb­ség nélkül vesszük fel a gyermekeket s ha csak lehetséges, igyekszünk megfele­lő vallási nevelést is adni számukra. Honleányi kötelesség ... Ezután a nevelők irái'* érdeklődünk. — A nevelők jobbára okleveles óvó­nők, tanitók, de igen sok főiskolás leány is akad. A nevelőkre roppant feladat há­rul, mert mint már említettem, sok eset­ben a gyermekek még magyarul sem tudnak. Az önként jelentkező nevelők azonban fáradtságot nem ismerő kitar­tással oktatják, tanítják a gyermekeket és az eredmény nem is marad el. Néhány hónap alatt — a körülményekhez képest — elsajátítják a gyermekek anyaiiyel- vüket s egyébiránt is szellemi vonalon nagyot fejlődnek. Éppen a nehéz és nagy felelősséget igénylő munkára való tekin­tettel a nevelők nyilatkozatot tesznek, hogy hűséggel teljesitik kötelességüket. A főíitkámő elővesz egy nyilatkozat formulát, amelyről a következőket ol­vassuk : ... Ígérem, hogy a gyermekotthon vezetésére nyert megbízatásomat hon­leányi kötelességemnek tartom. Ezzel kapcsolatos feladatokat, mint nemzet- védelmi szolgálatot, magyar fc.jtám iránti szeretettől áthatva, áldozatos szívvelj testvéri odaadással, minden­ben lelkiismeretesen, legjobb tudásom szerint látom el... így szól a nyilatkozat bevezetője. Érez­ni lehet a sorokból a feladat súlyát, ame­lyet a derék leányaink vállalnak, akik sokszor kilométereket gyalogolnak, fá­radnak, küzdenek, csakhogy a kitűzött célt elérjék ... — Milyen eredmények mutatkoznak a nevelők munkája nyomán? — kérdez­tük ezután. — Az eredmény a lehető legjobb. Ál­talában a szórványgyermekek hatvan százaléka megtanul magyarul. Van olyan gyermek, amely egy szót sem tud ma­gyarul, amikor az otthonba kerül. Né­hány hónap múlva már szépen beszél az anyanyelvén. De nemcsak az anyanyelv elsajátítása a főcél. A gyermekben ön­tudatositani kell a faji érzést, mert a szórványterületen sem szabad éreznie ki­sebbségi helyzetét. Ennek érdekében egyes csoportokat áthelyezünk más vidé­kekre is. A tavaly nyáron egy csoport szórványgyermek a Balaton partján nya­ralt. &ok volt közöttük olyan is, aki az otthonba kerülése előtt semmit se tudott magyarul. Hogy mit jelentett ezekre a kis magyarokra a kirándulás, legjellem­zőbb megnyüatkczást egy kis fiúcska tette, amikor hazatérőben igy kiáltott fel: — Máshol mennyi magyar van! Nagy Mózes Erzsébet dr. még elmond­ja, hogy a rendkívüli viszonyok miatt az idén sok nehézséggel küzdöttek az ottho­nok. A munka azonban a nehéz körülmé­nyek ellenére is folytatódott, mert a meg­oldásra váró feladat nem tűr pihenőt Amikor búcsúzunk, a rokonszenves fő­titkárnő ezt mondja: — A gyermekotthonok nem öncélúak,: a gyermekért, a családért és a magyar­ságért vannak ... (V. L.) Inkább mindent visszecsinálok... A törvényszéki folyosón az egyes- biró tárgyalóterme előtt idegesen jár­kált fel-alá egy barnárasült, nagyda­rab vidéki atyafi. Nincs rendben a szé­nája, mert szinte minden pillanatban a tárgyalóterem ajtaja felé sandít. Végre nyílik az ajtó és a törvényszéki altiszt hangosan kiáltja: — Tóth Lajos! Jelen? — Menek mán... — mondja szomo­rúan és nehéz léptekkel megindul az ajtó felé. A küszöbön megáll egy pil­lanatra, szomorúan legyint; aztán be­megy. A biró megkérdezi: — Higy hívják? — Tóth Lajos. — Foglalkozása? * j — Földműves. A személyi adatok megállapítása 3 után a királyi ügyész felolvassa a vád- 1 ratot: — Vádolom Tóth Lajos földművest _ azért, mert 1943 őszétől 1944 március \ közepéig falujából rendszeresen feljárt í Kolozsvárra, kacsát, libát, tyúkot és to- 5 jást hozott fel s az„,cat a Széchenyi-té- J ren l megengedettnél magasabb áron .j értékesítette és igy az 1920. évi XV. törvénycikkbe ütköző árdrágítás bűn­tettét követte el. — Megértette a vádat? — kü^i n biró — Meg. — Bűnösnek érzi magát? — Igen. Megcsináltam, amit rám­fogtak. — Mondja el, hogy történt,. mért tette? Tóth Lajos egyik lábáról a másikra ereszkedik, aztán akadozva elmondja, hogy7 pénzre, meg ruhára volt szüksége, azért adta el a szárnyasokat. Azt már nem tudta, hogy bűnt kövét el ez­zel, különben pedig nagyon megbánta tettét. ;, Végül a biró kihirdeti az ítéletet: — A Magyar Szent Korona nevében! A büntetőtörvényszék bűnösnek mond­ja ki Tóth Lajost árdrágítás bűntetté­ben és ezért a vádlott büntetlen előéle­tére való tekintettel hathónapi börtön- büntetést és 200 pengő vagy.oni elégté­tel megfizetését szabja ki. — Megnyugszik az Ítéletben? — kérdi a 1‘ró. • Tóth Lajos hümmög egyet-kettőt, az­tán megkérdezi: — Ha nem nyugszom bele, akkor mit csinál a főbíró ur? — Semmitsem tehetek már magáért, mert amit tehettem, azt megtettem: enyhe ítéletet szabtam ki, a legenyüéb- bet. Bendes körülmények között két évet kapott volna ezért. — De főbíró ur kérem -- vág közbe a paraszt — nagy7on bánt a dolog. Én mindig becsületes voltam, az apám is, az anyám is az volt. Nem lehet az, hogy engem ilyesmiért elzárjanak. Mit szól majd hozzá a falu, hogy engem le­ültettek? Inkább mindent visszacsiná­lok! * — Nézze kérem, — rág közbe a biró — mindent megtettem magáért, most már csak egyet kérdezhetek: megnyug­szik-e az Ítéletben vagy nem? — Tessék elengedni azt a hat hóna­pot, tekintetes főbíró ur, akkor meg- nyugszom. — Nézze fiam, menjen ki a folyo­sóra, — mondja ezután a biró — gon­dolja meg a dolgot, aztán jöjjön be, majd várok. Tóth Lajos kimegy, cigarettát sodor, közben hümmög: „Csak az elcsukás ne volna...“ Végre szólítják, bemegy; mii áll a biró előtt, s megint alkudozni próbál, azután hallgatásba merül. Az ügyész erre semmiségi panaszt jelent be és súlyosabb Ítéletet kér. Most már megijed Tóth Lajos és gyorsan kiböki: — Megnyugszom, megnyugszom.... \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents