Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-10 / 180. szám
Csütörtök 1944. augusztus iff Ára 20 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA'5.20, NEGYEDÉVRE 15.—, FÉL ÉVRE 30.—, EGÉSZ ÉVRE 60.— PENGŐ. — POSTATAKAKÉK- PÉNZTARI CSEKSZAMLA SZAMA 72148. HUS-ZONHETEDIK ÉVFOLYAM 180. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZEKltESZTOSBW, ttlADOmtJUmu M NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-U. 7. TELEFON: 15-08, — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Román válasz: magyar szóra • Világrengető háború harcai dúlnak immár a magyar Kárpátok legközelebbi előterében is. Olyan események súlya és gondja nyomja a magyar lelket, amelyeknek hazánk és nemzetünk könnyen áldozatává eshetik, ha nem áll helyt fejjel és fegyverrel minden egyes magyar. Fatalisták számára majdnem mindegy lehetne, hogy egy gonddal és veszéllyel több vagy kevesebb terhet kell bátran vállalnunk. Felelős, a magyar sorsért aggódó férfiú azonban nem veheti ilyen könnyen a dolgot. Felállt tehát Kolozsvárit Magyarország volt belügyminisztere, áttekintett a Feleki-tetőn és a keleti havasokon s bátor szóval közös érdekeinkre figyelmeztette román szomszédainkat: sorsunk és jelenlegi harcaink közösségére, közös jövendőnk követelő parancsaira. Nem mindenki értette meg, hogy ez miért volt szükséges. Különösen mi erdélyiek igen közel érezzük még a huszonkétéves múltat és a jelenlegi határokat, semhogy igazi reményeket tudtunk volna fűzni az ilyen közeledési kísérlethez. De a derék szónok. maga is húsz évig élt kisebbségi sorsot a „csehszlovák“ Felvidéken, és itteni helyzetünket nagyobb távlatból nézve, talán jobban is látta annak relativitásait. És miért ne tegyen Magyarország felelős államférfin szavával ismét és ismét hitvallást tiszta szándékairól és merő jóakaratáról? Jaross Andor szózata tehát elhangzott és vártuk a választ odaátról. A válasz késett, de elhangzott, és illő késedelemmel bár, tudja meg most az erdélyi magyarság is, hogy erre a célra a román sajtópolitika a bukaresti „Ar- dealul“-t hatalmazta fel, amelynek az ilyen természetű szolgálat már a múltban sem okozott nehézségeket. Vegyük tőle tudomásul, hogy a román irredentizmus szószólója szerint ,,a román nép nem fejezi be háborúját, amig nem nyeri vissza nehéz pillanatban elvesztett területeit“. És nehogy valaki ezt a ki jelen-, tést csak Besszarábiára vagy Bukovinára érthesse, az Ardealul cikkét igy folytatja: „Ma hangok hallatszanak a népek közötti megértésről és együttműködésről. Hozzánk is intéztek ilyen felhívást egy olyan országból, amely fennállásának egész ideje alatt kavarta földrészünk vizeit és minden alkalommal olyan javakat tulajdonított el, amelyek nem illették meg. A valóságnak, az igazságnak és az igazságosságnak figyelmen- kivül hagyásával, a kérdéses ország, mikor meg van szorulva, szokásosan megértésről és együttműködésről beszél, másnap, amikor jobbra fordul sorsa, megfordítsa a beszédet. Ami minket illet, számításaink világosak. A jövőre nézve terveink is készen vannak, semmi- esetre sem esünk oly hibába, amelyet a lehető legfájdalmasabb módon fizettünk meg.“ És mintegy ennek a homályos kijelentésnek magyarázataként következő számában ezt olvassuk: „Ki ne emlékezne a mi megegyezés iránti méltóságteljes, őszinte és tiszta kísérleteinkre?. Minden hiába volt.“ Ha nem az Ardealulról volna szó, amely címében Erdély ősi magyar nevének román átvételét viseli, vagy ha Romániához a közelmúltban más oldalról is intéztek volna felhívást a békességre és együttműködésre, talán sem abból, amit „egy országról“ vagy Románia magatartásáról ir, nem ismernénk sem magunkra, sem őreájuk. így akarva-nem- akarva értenünk kell az elhangzott szóból. Értenünk kell, hogy Románia nem I kér sémii yen megértésből és együtlmü- I ködésből, hogy számításai vannak, amelyek most már előttünk is világosak kell, hogy legyenek, mert hiszen a románok nem akarnak ismét abba a hibába esni, amelyre Erdély nagyobbik és gazdagabbik részének megtartása dacára saját felfogásuk szerint legfájdalmasabb módon ráfizettek, hogy ugyanis függővé vagy esedékessé vált megoldásokat a megegyezés utján keressenek. Ezek szerint nekünk is meg kell értenünk — hogy az Ardealul szavaival éljünk — a valóságokat s a jövő lehetőségeit is. És megvall- hatjuk, hogy -nem is olyan nehéz a román számításokat nyomon követni. Tudjuk immár véglegesen, hogy hányadán TÖRÖKORSZÁG LÉPÉSE UTÁN az európai közvélemény érdeklődése egyre fokozottabb figyelemmel fordul a megmaradt semleges országok állásfoglalása félé. Ez a figyelem különösen Svédországra vonatkozik, amelynek gazdasági és hadászati helyzete az északi államok további sorsának alakulására döntő hatású. A háború kitörés^ óta a német-svéd viszony a mindenkori politikai és katonai helyzettől függően bizonyos hullámzást mutatott. Az eredetileg tisztán gazdasági természetű kapcsolatok Norvégia megszállása után, valamint a második finn hadüzenetet követő német csapatszállitások után erősen politikai színezetűek lettek. A német-svéd viszonyt illetően olyan kérdések is merültek fel, amelyek erősen érintették a svéd semlegességet. Emlékezetes, hogy a norvégiai német hadsereg, megegyezés alapján, egy ideig a svéd vasutakat is használhatta. Svédország később a teljes semlegesség álláspontjára helyezkedett és igy megszüntette az országon át folyó német szállításokat és katonai gépek átrepülését sem engedte meg. A svéd semlegesség szigorú értelmezése már a múltban is odáig terjedt, hogy amidőn 1940 márciusában az angol és francia kormányok előterjesztést tettek a szövetséges csapatoknak Finnország megsegítése céljából Svédországon keresztül való szállítására, a svéd kormány szintén elzárkózott volt és csupán svéd önkéntesek jelentkezését és Finnországba való átvonu'ását engedte meg. A háború kiterjedésével Svédország fontos helyzete gazdasági téren vált elsősorban jelentőssé. A német fegyvergyártó ipar jól használhatta a svéd vasércet, de a svéd feldolgozó ipar finom müszerkészitményeit és elsősorban a golyós-csapágyakat is. Ez a gazdasági he'yzet természetesen nem egyoldalú, mert a svéd iparnak is nagy szüksége van a németországi nyersanyagokra, elsősorban a német szénre, amely nélkül a svéd gazdasági helyzet rövidesen megbénulna, Svédország szociális és pénzügyi helyzete a háború alatt is egyike volt a legjobbaknak. Svédország természetesen fegyveresen őrködik sem’egessége és biztonsága felett. A svéd hadsereg ma háromszor olyan erős, mint a háború kitörésekor volt. A svéd kormánynak súlyos gondot je'ent a menekültek e'látása is. Félhivatalos adatok szerint körülbelül 50 ezer felnőtt és 30 ezer gyermek ellátásáról gondoskodik a svéd kormány. A hadsereg fejlesztése az adók színvonalának emeléséhez vezetett. Svédország száz százalékkal emelte fel a* adókat« A belső állami vagyunk velük. Tudjuk, hogy a román nép addig nem fejezi be a háborút, amíg Északerdői yt vissza nem veszi, azaz az általános békekötés után is folytatni kívánja saját magánháboruját és külön magánellenségként — reánk magyarokra, prédaként pedig ősi magyar földre adósság körülbelül a négyszeresére növekedett. Svédország igen jelentős összeggel támogatja a nemzetközi vöröskereszt eufópai segélymozgalmát is. Az utóbbi időkben Svédország felé is egyre inkább megmutatkozott a szovjet, de különösen az angolamerikai nyomás. Svédországnak sikerült ellenállnia az angolszász követeléseknek. Svédország helyzete, célja és állásfoglalása a mai hatalmas világégésben nyilt és őszinte: meg akarja tartani a semlegességnyuj- totta kiváltságos helyzetét és az északi népek együvétartozása keretében állást kíván foglalni minden olyan áramlattal szemben, amely az északi népek, vagy bármely európai nemzet létét és emberi méltóságát fenyegetné. Svédország számtalanszor bebizonyította azt, hogy minden közösséget vállal az európai szárazföld törekvéseivel és politikájával arra törekszik, hogy az Európán Jdviili erők ne bolygassák meg az európai nemzetek békés fejlődését. * A SZOVJETUNIÓ ELLENI HADMŰVELETEKET Illetően a Német Távirati Iroda katonai tudósítójának magyarázatát ragadjuk ki, amely szerint az európai háborús helyzetet, keleten a német csapatok egyre növekvő tevékenysége jellemzi. Ha megerősítésre szorult volna annak a felfogásnak helyességé, hogy a szövetséges hadvezetés egyedüli célja az, hogy minden erejével még a tél beállta előtt saját javára döntse el az európai háborút, akkor a szövetségeseknek az utóbbi napokban végzett intézkedései ezt tökéletesen megerősítették. Nem csak az Egyesült Államok és Nagybri- tannia, hanem elsősorban a Szovjetunió is bevetette már az európai térség ellen háborús erejének legnagyobb részét. A Szovjetunió ezzel a félre nem ismerhető céllal tette ezt, hogy a lehető leghamarabb ura legyen a helyzetnek. A Német Távirati Iroda katonai tudósítója röviden’ igy jellemzi a helyzetet: „A helyzet azzal fenyeget, hogy a szovjet felett válik úrrá.“ Német részről a Keleten folyó hadműveletekkel kapcsolatban megállapítják, hogy Németországban a műszaki területeken folyó átalakítás következtében most a német erők teljes mozgósítása folyik, ami hamarosan teljesen u} alapra. helyezheti a számszerű erőviszonyt. Ennek első jelei a keleti hadszíntéren máris felismerhetők. A helyzet úgyszólván egyik napról a másikra változott meg. Uj és uj német hadosztályok egymásután szállnak harcba. Abu « kstetí «atatecilwa, Köafe* és Dél,iáinkhoz tehát ezt a — nem is egészen ulÍ— gondot is elkönyvelhetjük. Fel kell késslvi’ <tnk reá mint konkrét eshetőségre es?ţy pillanatig sem szabad magunkat azzal áltatnunk, hogy hiszen ennek az eshetőségnek a bekövetkezése más, sokkal hatalmasabb tényezőktől is függ, mint csupán román szomszédaink, jelenlegi fegyvertársaink és jövendő ellenségeink akaratától vagy számításaitól. És hogy nemcsak az Ardealul fenekedósével állunk szemben, arról éppen elég más bizonyítékokkal is tudunk alkalomadtán szolgálni. kelet-Európa kapujában most a szovjet erők ellen felsorakozik, az már nagy részben aa újabb tartalékokból való. A keleti hadszíntér helyzetének teljes félreismerésére vezetne ez a feltételezés is, hogy a németek itt inár csupán azért harcolnak, hogy ellenálljanak és elhárítsák a legfenyegetöbb veszélyt, amelyest Európa valaha is magára nehezedni érzett. A német hadvezetés háborús tervei, amit az utóbbi napokban a hadműveletek változása világosan meg is mutatott, továbbra te a» egész háború végső sikerére és győzelmes befejezésére irányulnak és nem elégszenek meg a kli, 'nősen a keleti hadszíntéren csupán elhárító és defenzív jellegű harcokkal, A háború kitörésekor ez volt a német hadvezetés célja és- ez a cél a mai napig megmaradt és semmiben sem változott. A legutóbbi eseményeket szemlélve meg kell állapítani, hogy a német hadvezetés a szovjet erők kitombolását és az ezáltal való felmorzsolódást akarja elérni. Jelen pillanatban a német hadvezetést az a cél vezeti, hogy lényegesen rövidebb uj vonalat építsen ki, de a szándék most is csak az, hogy erről a* nj vonalról adott pillanatban támadást kezdjen az egész Európát fenyegető szovjet erők ellen. A katonai helyzet állására kiemeljük a Német Távirati Iroda egyik jelentését, mely szerint a Memel-folyótól északra a bolsevistáknak augusztus 8-án nem sikerült ki- erőszakolniok az áttörést. A Memeltől északra egy német páncélos hadsereg a« utóbbi öt napon a bolsevista áttörési kísérletek elhárítása során összesen 389 szpvjet páncélost lőtt ki. Német csatarepülö kötelékek augusztus 8-án szovjet csapatok ée páncél ékek ellen a keleti arcvonal főbb harci szakaszain támadást intéztek. Baranov térségében német csatarepülögép-rajok szovjet páncélos éleket, tüzérségi állásokat és szállító oszlopokat mélyrepüléssel támadtak ét az ellenségnek ember- és anyagbön egyaránt jelentős veszteségeket okoztak. Hiányos jelentések szerint ezen az arcvon sUa*** kaszon egyedül 11 szovjet páncélost tettek használhatatlanná a német csata- 4* »ihamV» repülőgépek füstfegyvereikkel ée bombáikkal. Magnuszev térségben a Vtehih hídfőállásaiban lévő szovjet csapat és páncélok csoportokat támadtak és mély tArn&dáeeal bombázták. A keleti arcvonal déli szakaacéa • némát repülők szovjet készenléti állásokat és Má* Csatokat támadtak. pályázik. Sok jelenlegi és jövendő súlyos gondA Tatár-hágónál a szovjet csapatok teljes felbomlásban dél felé menekülnek .1 szövetségesek tovább zsarolják Törökországot Wilhelmstrasse: 1 Szíéjar-kormány külpolitikai vonalvezetése töretlen Uj támadást kezdeményez keleten alkalmas IdŐRontban a német hadvezetőség
