Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-06 / 177. szám

1944. AUGUSZTUS ft.

KELETI * '

MAGYAR ÚJSÁG

át

7

Csak a minisztérium, vagy a közellátási fctrmány biztos vezethet be adagolási rendszert a dohányáru kiszolgálásánál

Kolozsvár, augu—tus 5. A nikotin szenvedély.a élvezőinek egyre növekvő gondot okoz az országszerte tapasztalható dohány- cigarettahiány. A városén Ként és az egyes donányáfusok számára kiutalt dohánynemü korlátozott mennyisége egymásután idézte íel a ţ szkodást, sorba állást »sőt a „feketéző Is. Mindezek kiküszöbölésére egyes helyeken a dohány,áiusok elhatározták, hogy ezután csak vásárlási lyónyv felmutatása és az c' ban történő bejegyzés ellenében adnak ki clg ‘.retíát, illetve dohányt.

Akadtak de ni a/-t usok, akik Kolozsváron is szeretnék meghonosítani ezt a módszert. A dohányfogyasztók azonban mindenütt tiltakoznak ez ellen és inkább sorbaállnak. Éppen ezért a kolozsvári törvényszéken müködö uzsora ilróság egyik tagját kértük fel, hogy’ e — végeredményben — közellátási kérdésben a hat ós Ago* álláspontját leszögezze.

— Hivatalosan még semmiféle feljelentés, panasz nem érkezett a bírósághoz hasonló természetű ügyben — mondotta informátorunk. — Természetes, hogy amennylöm ezután történne ilyesmi, eljárunk azonnal a vonatkozó törvények és rendelkezések értelmében. Bizonyos ugyanis, hogy

a trafikosok ilyen irány% eljárása teljesen szabálytalan és törvényellenes, mert sem nekik, sem pedig egyesületüknek nincsen joga semmiféle olyan rendszer bevezetésé- I re, amely különleges megkötöttséget jelent. g

Bármilyen közellátási rendszer bevezeté- I sére egyedül a minisztérium, illetve a köz- J ellátási kormánybiztos, — aki nálunk a fő- \ ispánnal azonos — illetékes. Csupán az ő j rendelkezés 5től tfügg, hogy bevezetnek-e valami rendszert, akár vásárlási könyvet, akár dohányjegyet, vagy’ nem. Ettől eltekintve azonban a dohányárusoknak jogukban áll bizonyos, igazságos elosztás megvalósítása a rendelkezésükre álló áruból. Értem ezelatt, hogy függetlenül a vásárló személytől, senki se részesüljön aránytalanul nagyobb mértékben a kért vagy kiszolgálható áruból, mások rovására.

A közölt jogászi álláspont szerint tehát bűncselekményt követ el az a dohányárus, aki önhatalmúlag bármiféle rendszert vezet be az árucikk eladásának korlát. zásánál, aki mm szolgálja ki a vevőt, habár üzleteben a keresett árucikkből készlete van. Ha ilyen esetben a dohányárust valaki feljelenti, úgy

a bíróság feltétlenül elitéi!, mert már kúriai Ítéletek is vannak erre vonatkozólag. A dohányárusok és a nagyközönség érdekét egyedül a becsülettel végzett arányos áru- elosztás szolgálja.

A központi irányítás különben gondoskoA Homorőd vidékén gyalogolunk Udvarhely megy ében. Egy’ kedves kis faluba érünk: Homoródszentpéterre. Megszállunk a helybeli tíszteletesnél. Letelepedünk az asztal mellé és beszélgetni kezdünk. A falu neveztességel iránt érdeklődünk. És többek között az alábbi figyelemre méltó dolgot meséli el nekünk a tlszteletes ur:

— Bizony, van itt egy ügyes falusi asz- szony, névszóim Csömör Jóasefné, aki valóságos tehetség a versköltés terén. Kereng én elolvastam a verseit és ahogy én érték hozzá, tökéletesnek találtam őket. Érdemes meghallgatni őket.

Erre már jobban felfigyeltünk és azonnal el is indultunk Csömör Jőzsefnéhez.

A falu szélén lakik egy barátságos kis házban. Amikor belépünk a kapun, a gazda fogad:

— Tessenek bennebb fáradni mirálunk.

Bemegyünk a tiszta, szép lakásba, ahol

az asszony éppen az asztalnál ül és valamit lapozgat. Körülötte öt egészséges székely’ gyermek játszadozik.

— Hallottuk, — kezdjük mindjárt — hogy maga verseket irogat. Igaz <e ?

— Igaz —- süti le szemét.

Letelepedünk és Csömör József né kérésünkre el kezd szavalni. Nem a megszokott fennhangon. Nem a szokott túlbuzgó pá- thosszal, hanem egy szerűen, tisztán, a szive mélyéről. AH mozdulatlanul az asztal mellett és tisztán, értelmesen .mondja a szavakat. Értelmeser tökéletesen szaval. A szavak magukkal ragadnak és visznek-visznek egy maga3ábh, költöibb világba.

dlk, hogy a* egyes Vidékek, igy Kolozsvár is megfelelő mennyiségű dohányárut kapjon, legalább Is megközelítőleg. A tapasztalható sérelmek tehát valószínűleg a helytelen elosztásból erednek. Az árusok, mái- a maguk tájékoztatása céljából Is, igen helyesen tennék, ha összeírnák mindazokat a vevőkét, akik igazoltan dohányoznak s az általuk szokárrsnn fogyasztott dohány’ és cigaretta mennjüség alapján terjesztenék elő igénylésüket az elosztásnál. A szétosztásnál bizonyára ezt figyelembe vennék s úgy a trafikosok, mint a fogyasztók jól járnának.

A vers véget ér. Ilyent még soha sem halolttunk. Úgy egyszerű falusi asszon, saját verseit szavalja természetes, tiszta, zamatos kiejtésével. Amikor meg merjük törni a csendet, kérjük, hogy még szavaljon. Erre ő elővesz egy papirt az elöttfe lévő halír zból, ami között érkezésünkkor lapozgatott és abból kezd olvasni. Most már olvassa a verset. Kérdésünkre, hogy miért olvassa; azt válaszolja, hdgy azt már tizennégy éve irta, amikor a mostani férje még csak udvaiolt neki. Ezeket a kis verseket neki irta akkot A papiroson látható is felül: „Csömör Jóskának.“ Még elolvas egy’et, majd hirtelen összecsapja a papirt:

.— Na, többet nem olvasok ebbül, mert még igen elhiszi magát — néz rá mosolyogva urára.

Ebben az egy mondatban kimondhatatlan szeretet, kedvesség és természetesség van.

Elmondja még, hogy már gyermekkorában i.t verseket. Az iskolában is, azután is. Most 32 éves, öt egészséges gyermek boldog anyja. Érettük küzd és dolgozik. Otthon és a mezon. Este és vasárnap délután pedig verseket ir.

íme, minden javítás nélkül két költemény a Csömör „Jóskáné“ verseiből:

ESTI HAJRANGSZÓVAI.

rí:. 0 • '

Csendes alkonyaiban, esti harangszókor Egy titkos sejtelem a lelkimbe markol. Ilyenkor úgy érzem, ott bolyongok, járok, Ahol úgy viritnak most a vérvirágok.

Nappal a mezőn dolgozik, este és vasárnap délután ir

Csömör lózsefné, az székely

asszony

Margit menyasszonyságai

Irta: BIRO JANOS

— Igen, ez az én életem — mondta Margit csöndesen, lehajtott fejjel s nagyon gyá- szóaan. — v annak emberek, akik nem azért születtek, hogy valaha is bejuthassanak a boldogság révébe. Háromszor voltam már menyasszony. Három vőlegényemet gyászolom. N_m, egyik sem hagyott el olyan értelemben, ahogyan a menyasszonyokat némelykor elhagyják hűtlen vőlegényeik, hanem meghaltak... De talán egyik sem olyan borzalmas módon, mint Miklós. Jaj, Istenem, ha rágondolok, azt hiszem bele kell örülni, úgy, de úgy fáj. Maga nem ismerte Miklóst, csak az első vőlegényemet ismerte, Zoltánt, aki hősi halált halt az elmúlt év augusztusában valahol Oroszországban — ahogyan ma mondani szokás. És nem Ismerte a második vőlegényemet se, Károlyt. De, mert engem már olyan régen ismer, elmondom tehát az életemet, amióta nem találkoztunk, hallgassa meg, ha van ideje.

— Beszéljen, Margit, — biztatom .— beszéljen.

És Margit beszélt. Elmondotta huszonhárom éves életének rettenetes tragédiáját, amelyből csakugyan arra kell az embernek következtetnie, hogy ennek a drága teremtésnek csakugyan nem termett boldogság a földi világban. Margit családját régen ismerem. Valaha náluk laktam, mint albérlő, az udvar felöli kicsi, homályos és örökké hűvös < szobában. Margit már akkor esek az édesanyjával lakott a másik két szobában. A valaha népes család szétszéledt a szélrózsa minden irányába s már csak ap időnként é.-- kező levelek s táviratok, amé'yei: a maria születésnapjára, névnapjára vagy nagyünnepekre érkeztek, tartották össze a családta- ' gokat. Volt Margitnak egy bátyja valahol Délamerikában. Az egyszer dollárt Is 1 ül- dött onnan. Akkor láttam ón életemben először s a2óta utoljára dollárt. Margiték nagyon magános életet éltek. Az édesanyja egész nap kötögetett nyáron az ablakmélyedésben, télen pedig a jó meleg kályha mellett. Margitot ritkán láttam otthon. Vala- miért mindig útban volt. Egyik hivatalból n *

másikba rohahgászótt egész nap s estére mindig oyán fáradt volt, hogy amikor en hazakerültem, már visszavonult szobájába s talán aludt is.

— Fáradt, szegény gyermek -— mondta ilyenkor élesányja, — nagyon fáradt.

De egy este mást is mondott s nagyon boldog volt.

— Margit menyasszony — mondta, — menyasszony a lelkem, ö, hogy ezt nem érhette meg szegény megboldogult édesapja.

Később megismertem Margit vőlegényét. Halk, csöndes ember volt Zoltán. Egy nagy vállalatnál volt tisztviselő, de mert kevés voit még akkoriban a fizetése, úgy határoztak, hogy csak akkjr tartják meg majd az esküvőt, amikor felemelik á fizetését. így telt el a várakozásban vagy másfél esztendő s Zoltánnak niég akkor sem emelték fel a fizetését, hanem kikerült a harctérre. Már zászlós volt, tarttlékos zászlós, amikor azt irta, hogy Isten segédeimével nemsokára leszerel s hazajön, új állás után néz, ahol több lesz a fizetése és akkor megtartják aa esküvőt. A levél olyan boldoggá tette Márgitékat, hogy engem is arra kértek, vacsorázzam velük azon az estén, ne men; it vendéglőbe. Egész este Zoltánról beszélgettünk s arról, hogy milyen boldogok lesznek majd a Margittal ...

— Megérdemlik szegények, — sírta el magát Margit édesanyja, — hiszen annyit ssen- Vedtek s küzködtek, ha valaha valaki rászolgált a boldogságra, ők igazán rászolgáltak.

És egy hónap múlva megjött a hivatalos értesítés Zoltán hősi halál híréről.

Margit és az édesanyja mély gyászt öltve ; jártak-keltek a szobában s ha csak volt rá egy kis idejük, mindjárt leültek egymással szembe és keservesen sírtak.

$

Egy este ven lég érkezett Mai gitékhnz. Fiatal zászlós, 'Zoltán bajtársa. Az elesett vőlegény ezüst cigaretta tárcáját hozta el aranyórájával együtt, hogy átadja Zoltán utolsó kívánságaként Margitnak. Sokáig maradt s csöndesen, megllletődve beszélgettek a , halott vőlegényről. tudtem meg, '

hogy Károlynak hívják s engedélyt kért rá, hogy máskor U felkeresse, amíg szabadságon lísz. El is jött majd minden este.

Alighogy visszament a harctérre, levelet irt Margit éiesanyjának, amelyben megkérte Margit kezét.

igy lett Margit másodszor is menyasz- szony, a Károly menyasszonya. És, mért a menyasszonyi hangulatból még Zoltán hősi halála se emelte ki, ha szabad azt mondani, éppen olyan boldog volt Margit, mint amikor Zoltánnal járt jegyben. Talán még elmé" lyült az érette való gyászban boldogsága s ettől fegva újból türelmesen és áldott hűséggel várt Károlyra. Egyelőre csak levelek érkeztek Károlytól. Később elmaradoztak a levelek is s majd megjött a hivatalos értesítés, hogy Károly is hősi halált halt...

Ezév karácsony nagyhetében az utcán ösz- szetalálkoztam Margittal, A két haláleset kissé bizony megviselte, de nekem mégis szebbnek tűnt fel, mint valaha. Elmondotta, hogy megy fel két hétre Budapestre egyik rokonához.

— Hívtak felejteni — mondta kissé kesernyés mosollyal a szájaszélén, — megpróbálok tehát feledni.

Aztán nem Is találkoztam többé Margittal tegnapig. Tegnap délutánig. Földig gyászban volt. Azt hittem, hogy te Ián az édesanyja halt meg, hiszen már évekkel ezelőtt is sokat gyöngélkedett, de nem... Margitnak meghalt a harmadik vőlegénye is. Junius másodlkán, délelőtt. Kolozsvár bombázásakor ...

— Igen — mondta Margit, — harmadszor is menyasszony lettem. Semmi kedvem nem volt az eljegyzéshez, mert féltem én már attól, hogy sorsomat hozzá kössem valaki sorsához, rettenetesen féltem. Vőlegényemmel Pesten ismerkedtem meg akkor, amikor karácsonykor fent jártam náluk két hétre. Úgy terveztük, hogy junius ötödikén tartjuk meg az esküvőnket. Miklós csütörtökön ült vonatra s pénteken reggel érkezett Kolozs- f várra. Távirat jött tőle, hogy érkezik. Ki * akartam menni elébe az állomásra, de közben megszólaltak a szirénák a lementünk az óvóhelyre.

— Istenem, bár ne jönne meg — sóhajtottam el magam az óvóhelyen, — amikor va- m erősen kopogtatta, óvóhely ajtaját. (

Syégy-haskltik

lógóhas, hasfali sérv, gyomorsüllyedés, terhesség eseten, műtét után nélkülözhetetlen.

Kérjen díjtalan ;H* árjegyzéket és mér- tökábrái,

+HEIETII.+

Budapest, IV., Petéit lfad»r>u. 17

(Föposta mellett). Telefon 188-013.

Hol bömböl az ágyú, nagy fergeteg támad Nyomában mindenütt egy vértinger árad. Madár nem dalol ott, fa lerázza zöldjét, Virág nem díszíti az Ítélet földjét.

Holtak, sebesültek szanaszét hevernek,

Az esti szellőtől mind haza üzennek.

Mikor már a fegyver kihullott kezükből, Fájó, nehéz könnycsepp pereg a szemükből.

Tépett a ruhájuk, hajuk vértől csapsik, Dúló csaták nyomán de sok sóhaj hallszik. Idegen orosz föld ad-e puha ágyátf Hős honvéd szemére hint-e édes álmot f

’ , ú 1

r ;

. .... 4

Az esthomály közül, Atyám, hallom szavad, Hogy az igazságnak elveszni nem szabad.

Jönni fog egy szép nap, amelyiken újra

Hazafelé lesz a honvédőink útja.

Győztes szép katonák diadallal jönnek Szép hazánkra többé zsarnokok nem törnek.

Eltűnik a pokol, a föld nem birja, Vadvirágot hajt a honvédeknek sírja. Csendes alkonyaiban biztatásod értem,

A lelkei-.óén nincs már bus sejtelem érzem.

Dicsöitlek Atyám gyarló, gyönge szóval Szálljon fel Hoz. id az esti harangssóvál

OH HA TUDNÁM

:h ha tudnám, hogy a szived Nem az enyém egészen,

S valaha égy boldogtalan / sszonyka lesz belőlem,

De szívesen elmennék én Akár ma a halálba,

Csak a szivem, árva szivem Ne sajogna, ne szeretne hiába.

Kinyitottuk a kopogtatásra az ajtót. Mikló* állott ott, szegény Miklós, a vőlegényem.

Még annyi időm sem volt, hogy átöleljem, hogy megcsókoljam, — hiszen a menyasszonya voltem s Ö a vőlegényem volt, — mert m következő püiananatban irtózatos robajjal beszakadt az óvóhely mennyezete. Miklós — talán a már addig átélt izgalmaktól összeesett s a rengeteg törmelék ott a szemünk előtt maga alá temette. Egy óráig tartottak a mentési munkálatok, de hiábavaló volt minden. Miklós, a harmadik vőlegényem már halott volt... AZ anyakönyvi hivatalból visszakértem az irataimat s az ö iratait is. Itt hordom asost 1» a táskámban. Ennyi maradt belőle s abból a boldogságból, amelyet harmadszor sem sikerült megtalálnom... Ez az én életem — mondta csöndesen, erősen fátyolos hangon, majd hosz- szan hallgatott.

Még mentem mellette, kisértem haza felé s éreztem, ho^ valami vigasztalót kel’-ne mondanom neki. Szavakat keres’-em, de mert úgy éreztem, hogy olyan szavakat nem tanultam meg életemben, amellyel Margitot megvigasztalhatnám, én is hallgattam. Amikor hazaértünk, a kapuban kezét nyújtotta s ahogyan rám nézett bucsuzóan, még műidig könnyes volt a szemé.

— Isten vele, — mondta. 1— őrizzen meg emlékezetében, de soha ne sajnáljon. Én azért újból megtaláltam madara. És megtaláltam életem célját is. Nézze, itt van ez a kicsi papirszeletke. Behívó. Jelentkeztem vöröskeresztes ápolónőnek. Igen, mert úgy épzem, hogy vannak ezen a földön -olyanok, akiK még nálamnál is töobet szenvedtek. Hiszen háború van. Vannak, akik még nálamnál is jobban segítségre szorulnak. Elég erősnek érezem magamat arra, hogy roáso kon segítsek, másoknak a könnyét letöröl jem és mások szenvedés-in enyhítsek. K- mit tudom én, talán erre is születtem s nem arra, hogy én magam legyek boldog f

Holnap Indulok, ahova a behívóm szólít. Senkitől nem búcsúzom, még magától sem, csak azt kérem, arhlt az előbb:

— örizzeh meg emlékezetében. Isten vele.

— Isten vele — Margit — mondtam.

Szerettem volna kezet fogni véle, de keze

már a kilincsen volt s a következő pillanatban a kapu is becsukódott mögötte. S a. kulcs is megfordult » zárban.