Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-06 / 177. szám
* 19M. AUGUSZTUS 9. keleti MAGYARUjMßSa-Jr ::xsa A.' vadon S£ava... Minden évben, amikor viszontlátom a tavat, az én tavamat, melyet a Füzespatak völgye mint meleg tenyér kinál felém, elhatároztam, hogy semmit, egy szót sem fogok róla többet imi, hiszen csak. ismétlésekbe bocsáj tkoznék, jelzőim elapadnának, szóképeim sekélyee szegényességbe vesznének. Mégis minden esztendőben mást látok meg benne, Ő is változik s magam sem vagyok az, aki egy évvel ezelőtt voltam. Kölcsönösen tiszteljük egymás uj arcát s kíváncsian kutatjuk benne az uj színeket s a letűnt esztendőt. Lám, most alacsonyabb a viz, mint a tavaly volt. Valahol szivárog a völgyzáró gát izmos teste — elfolyik a tó vére. Megalvad a mocsár kékes iszapjában. A hinár finom ösztönnel megérzi erejének gyöngülését, megtelepszik a fenék derengő fényébe®, majd izmos szárán feltör a vizszin kék tükrére. Smaragd foltjaival győztesen pásztázza a tó véges sivatagját s kanoém szeszélyes kanyarokkal tör utat magának a szeplős vizi rónán. Előttem és mögöttem már ébredezik a párába burkolózó tó. Nádiveréb motoz a sásban, halak pipálnak az öblök sekély homok strandján, egyszóval él « és mozog minden körülöttem. A nád minden rezzenése, a víznek minden fodra elárul valamit — képletes metaforáktól és hasonlatoktól terhes nyelv ez — nehezen megtanulható, inkább csak ösztönösen sejthető beszéd: - a vadon szava... Ezt a nyelvet igazán csak akkor érthetjük meg, ha finom érzékkel próbáljuk kikövetkeztetni értelmét abból, amivel minden tettünkre válaszol s ha ellentmondás nélkül igazat adunk neki. * Utóbbi időben sok kedves olvasóm keres fel engem soraival, olyanok, akik hétvégi pihenőjüket, párnapos szabadságukat próbálják kezdő erdőjárók módjára sátor alatt, vizek partján, vagy erdei tisztásokon eltölteni, hódolva az ősi nyugalomnak, lehetőleg kikapcsolódva a város vibráló idegrendszeréből. Mind tanácsot, útmutatást kérnek s kivétel nélkül azt Írják, hogy az első sátor alatt eltöltött nyári éjszaka után valami csodálatos változás ment végbe bennük. Mintha valami tiszta, varázslatos hang szólott volna hozzájuk a fák és a füvek mentén a szétporló vizcseppek finom pizzikato- rán keresztül. Igen, erről a hangról írnak ujjongó izgalommal, a hangról, melyet nem lehet elfelejteni s amely visszahív a sátor hüs ölére s amely nem más, mint a vadon szava ... * Nem kell messzire mennünk, hogy megér ille ssük. Egy sátőrverés, egy tá- borkefesés édes izgalmai többre tanítanak bennünket a vadon szavával, mint akárhány útleírás,.. Igen, sátrat verni, táborozni akárhol lehet, de jól sátorozni, kellemesen táborozni már nehezebben. -A helyes sátőrverés például valósággal művészi feladat. A szellős vászonvilla két négyzetméterének tökéletes síma és száraz talajra van szüksége. Ha kicsit is lejtős a térszín, biztosak lehetünk abban, hogy hajnalfclé odakint ébredünk fel a vizes fűben. A nedvesség ellen ideig-óráig védekezni lehet felgombolható sátoraljial vagy gumi lappal, huzamosabb táborozásnál azonban ez sem segít, menthetetlenül nyirkos és penészes lesz mindenünk ... Vizek partján, tavak partján szívesebben alszom a fölforditott k’enu alatt, mely megvéd a permetező esőtől, a magam alá terített sátorponyva pedig sokkal több meleget tart, mintha felettem feszülne ki. A vizi ösvényeken járóknak legnagyobb élvezete a kajakban való alvás. A „kenu alvás“ minden csendesvizü tóban akadály nélkül gyakorolható s remek élvezetet nyújt. Alkonyaira fordulva az idő, a tavak sekélyes partjait rendszerint ellepik a szúnyogok s a tapasztalt vizicsavargó ilyenkor letéri ti pokrócát a hajó aljára, meggyujtja az árbóclámpát s kievez a viz közepére. Bevonva a lapátokat, lassan ringatni kezdi a hajót a tó. Észrevétlenül lépjük át az álom csendes küszöbét s egészséges álmunknak csak a hajnali órák hűvössége vet véget. Persze, az ilyenkor ébredő vizen- járónak egészen más tájkép tárul szemei elé, mint az alváskor, hiszen az árnyalatok s a szélborzolta hullám messze elsodorták a hajót, olykor be efésae® a nádas szűk viziutaiba. Hosszabb táborozásnál elengedhetetlen a sátor körülárkolása, mert ©nélkül bizpny könnyen beázunk. A jól körül- árkolt sátor a leghevesebb záport is megússza szárazon. Ha erdőben táborozunk vagy vizparti füzesekbe®, legjobb a sátrát egy elŐrehájló ágra akasztani s nem rúddal támasztani alá. Ezzel a sátorverósi móddal igen sok helyet tehetünk szabaddá s az eredetileg kétszemélyes lakásunk könnyűszerrel befogad egy harmadik vendéget is. Persze az ilyen „akasztási módszerrel“ csínján kell ám bánnunk s a buzókö- télnek bizony elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy egy esetleges szól nyakunkba ne szakasszá a nehéz vásznat. Nincs szebb dolog, mint egy jól feszülő szakszerűen fölvert sátorból hallgatni a szél dudorászását, vagy az esőcseppek finom dobolását. Persze, ilyenkor hasznos ám az árok... ha pedig nincs, akkor lassan emelkedni kezd odabenn a „vizállás“... Egyik havasi táborozásomkor bizony nem volt időm köriilárkolni a sátrat, azon nyomban nyakunkba szakadt egy hirtelen kerekedett zivatar. A nagy pengőnyi cseppek után mogyorónagyságu jögsaeuiek is csörögni kezdtek a szomszédos sziklán s pillanatok alatt ellepte lakásunk padlóját az ár. Mit volt mit tenni, el kellett hagynunk a sátrat s ásóval a kézbe® csuron-vizesen árkolni kezdtünk. Mire vége lett az égiháborunak, éppen készén is lettünk vele. A sátor belső berendezésének célszerűnek és lehetőségig kényelmesnek kell lennie. Jó „indián“ fekvőhelyet köny- Úyen készíthetünk akár fűz-, akár fe- nyőgalyakból, esek híjjá® azonban bármilyen fa vagy bokor fiatalabb hajtása is megteszi a szolgálatot. A sátor bejáratától oldalirányban fekszik zsindely- szer iien egymásra rendezett ágakból álló nyoszolya, mely a végén pokróccal letakarva, meg is vetettük a legpompásabb á gyat... Néhány cövek és egyenes ág segítségével készítsük el csomagtartó állváÁllok, csak állok es előtt a kirakat előtt s nem tudok topább menni a gyönyörűségtől... És úgy érzem, hogy nem sokszor voltam életemben olyan boldog, 'mint éppen most. Hát hogyis ne... A kirakatban felfedeztem egy olyan szeg kicsi szekeret, amilyenre én kicsikoromban éjjel-nappal vágyakoztam. A túlsó oldalról fedeztem fel s most, ahogyan itt állok a kira.cat előtt látom, hogy ez csakugyan egy valóságos kicsiszekér. Nem olyan játékféle dolog. Négy kereke van. A kerekek küllősek s a falfán vas- ráfük vannak. Lajtorjája is van ennek a keményfából készült kicsi szekérnek s két csatlósa is. Ni, most látom csak, hogy még fergettyüje is van neki — kiáltok fel az örömtől és a meglepetéstől — s a tengelye pedig vasból van... — Kicsiszekér, kicsiszekér, — motyogom magamban. — Be szeretném, ha az enyém volnál s még inkább azt, ha az enyém lettél volna, amikor én is kicsi voltam... Tovább megyek végre a kirakat elöl, de aztán újból visszatérek s bámulom a kicsiszekeret. Igeh, mert eszembejut, hogy sok-sok esztendővel ezelőtt pontosán egy ilyen kicsi szekérre vágyakoztam. Pontosan ilyenre. Vájjon honnan tudta meg titkomat az, aki ezt a szekeret csinálta? Mert ezt ugyan eltalálta. — Még kellene venni, — gondolom. — Meg kellene venni ezt a kicsi szekeret. Ha akkor népi teljesedhetett bé a vágyam, hát teljesedjék most. És titokban arra gondoltam, hogy amikor Adóm fiunk elunja majd játszani véle, hát huzigálom, meg ta szí gólom én. Jaj, milyen nagyszerű lesz... Megyek is haza, amilyen gyorsan csak tudok, s mondom a feleségemnek: — Olyan szép kicsiszekeret láttam egy kirakatban... — Mit látottt — Egy szép kicsiszekerei. — Nem vesszük meg? — Hát minek kell nekünk kicsiszekér? — Adóm még kiesi, mit csináljunk véle? — Majd megnő Isten segedelmével, — mondom, — de mégis meg keltene venni. nynnkat, mely feltétlenül biztosítja felszerelésünket a beázás ellen. Kint a Sátor előtt szeszélyes ágas-bogas karót verhetünk le „csajkabálványnak“. Több napos táborozásnál gályákból vagy kőből kis kerítést is emelhetünk sátrunk köré, természetesen úgy, hogy táborbontáskor ennék még a nyomai is eltüntethetők legyenek. Az igazi táboro- zónak ugiyaDis csalhatatlan ismertetőjele az, hogy táborhelyét valósággal eltünteti g nem hagy a „tett színterén“ üres konzervdobozokat, tátongó árkokat 8 egyéb csalhatatlan jeleit a „zöldfülű“ sátorozónak. A táborozás fogalmához szorosan hozzátartozik a tábortűz fogalma is. A városlakó bizony elszokott ennek a nemes mesterségnek gyakorlásától, az erdőjáró azonban négybevágott gyufaszállal is remek tüzet gerjeszt. — „Ahány tábor, annyi féle tábortűz“ — mondja a kanadai erdőjárók arany- igazsága. Ha gyorsan és könnyen akarok tüzet gyújtani, akkor piramis tüzet gyújtok, mely fényt és meleget bőven ad, de érzékeny az esőre, szélre. Ha erdőben táborozok, inkább csillag- tüzet gerjesztek, mely kis fényt, de elég áok meleget ad még akkor is, ba szemerkél az eső. Erdőszélen, nyitott tóparton legcélszerűbb • az ausztráliai bennszülöttek tűzgyújtási módját alkalmazni. Nagyobb virágcserépn agyságu és formájú gödröt ásunk s ebbe kis piramis vagy kúp tüzet rakunk, majd, ba kevés parassunk is van, a gödör pereméhez támasztott ágakkal tápláljuk a v tüzet. Az ilyen tűzhelynek megbecsülhetetlen előnye, hogy fényt alig ad s igy elsÖ- tótités idején is használható. Sok parazsat ad s szélre, vízre úgyszólván érzéketlen. A tábortűz varázsa azonban nete gyakorlati értékében rejlik. Á lángok pcézise az, ami felejthetetlen emlékké érik a táborozó lelkében. A „tűzvarázs“, — a fölfelé szálló füst kesernyés illata ez, amikor a magányos erdőjáró körül megelevenedik az erdő, faunok, nimfák és driádok osonnak a fák között — tisztán és érthetően csendül a csönd muzsikája: a vadon szava ... Ifi. KANTUS JÁNOS dr Tudja, én beszéltem a kereskedővel s azt mondta, hogy csak ez az egy van belőle. Nem is lesz több a háború utánig. Ezt is leelőlegezte már valaki, de ha én igényt támasztok rá, — igy mondta, — akkor nekem adja. Vegyük meg. — Ugyan, ugyan, mit akar maga azzal a kicsiszekérrel? Hát nincs hova adjam száz helyre is a keresetünketf — Akkor adja kölcsön az árát, mert majd megadom, — unszoltam. — Miből adja meg? Hagyjon békét anngk a kicsiszekérnek, mert kihűl az ebédje. Jöjjön ebédelni. Hát mentem ebédelni, de őszintén mondom, hogy nem esett jól az ebédem, vedig jó ebéd volt az. Feltámadtak bennem, a régi kiesi gyermekkori vágyak s fájdalmak, hogy nekem soha az égvilágon nem adatik meg, amire vágyom. Kedvem lett 'volna elsírni magam, de aztán eszembejulott, hogy régen nem vagyok gyermek, nem is illenék hozzám az efféle, egy kicsiszekér miatt. Feleségem azonban észrevette, hogy valami aul bennem s azt is tudta, hogy mi és azt mondta: — Jó, na. Vegyük meg hát azt a ki- cf{szekeret, de van egy kikötésein. Nekem ne huzigálja majd elő s hátra a szobában, mert kirakom innen a kicsi- szekerével együtt. Nemsokára három óra, akkor nyitnak az üzletek, kimegyünk majd együtt s megvesszük, de Adumnak! Az idő nehezen telt el három óráig, de mégis eltelt. A kicsiszekeret pedig valóban megvet Vük. — Visszük háza, — mofidorh, — éh húzóm. * — Küldjék haza a kifutótól ezt a kicsiszekeret, — szólt oda a kereskedőnek a feleségem. Megint csalódás. Na, nem baj. Majd, amikor egyedül leszek otthon, akkor huzigálom a szobában — gondoltam. A gyerek amugyis vidéken van már hetek óta s jármű nincs, amivel a kicsiszekeret ki lehetne szállüani, tehát lesz időm véle játszani. Este félórával hamarabb hazamentem, mint rendesen. /zemüvecjét « ; ' Ű na' I ü ■ 1 csak azért, hogy játszam a kicsiszekérrel — az Isten büúömül he vegye. De a kicsiszekér sehol sem vált. Persze, mert a feleségem levitette a pincébe s én bizony nem találtam map a pincsekulcsot. Amikor a feleségein is huxujStt, előállottam, hogy szeretnék retket enni. — A pincében van, hozzon fél — mondotta. — Itt a kulcs. Egy helyett három lépcsőt léptem át, csakhogy minél hamarabb láthassam a kicsiszekeret s játszhassam véle. Mert a retek csak ürügy volt. Kihúztam a pince közepére s elkezdtem, még tovább is huzigálni a kicsiszekeret s ha hiszik, ha nem, de mindezt nagyon élveztem. A végén már bele is ültem, mert rá volt írva, hogy egy mázsa súlyig „feleletre“... Nem is leit volna semmi baja, csak éppen nem. mozdult, mert senki nem húzta. Félórányi ideig is elgyönyörködtem benne. Kiszálltam, beleültem, úgy. Végre a feleségem is megso- kalta, hogy még mindig nem mentem fel a retekkel a pincéből, hát lejött s amikor meglátott, hogy éppen a*kicsiszekérben pávéshodom, csak annyit mondott: — Na, maga is férj. Apa — s azzal Kifordult a pincéből. A kicsiszekér pedig ott maradt a pincében, mert én is ott hagytam s mi tagadás még pirultam is kicsit, hogy ilyen férj s ilyen apa vagyok. Dehát ennek mélyebb oka van, — magyaráztam a feleségemnek is, — mert én gyerekkoromban, amikor olyan pendétyes kicsi kölyök voltam, pontosan egy ilyen Moei- szekérre vágytam... De a napokban akadt egy nagy szekér, amely éppen a falumba ment, ahal a kicsifiunk van s kiküldtem véle neki a kicsiszekeret. Érzékeny bwesut vettem tőle, amikor felraktam a nagy szekérre, csupán az adott némi vigaszt, hogy milyen jól játszik majd véle Adám~~. És ma kapok egy levelet a feleségemtől, — mert azóta ő is kiment vidékre a gyerekhez, — amelyben többek között ézeket írja: — A kicsiszekérnek pedig egyáltalán nem ártott volna, ha megette volna a tűz, mint közönséges tüzelőfát• Képzelje el, Adóm kiesett, belőle s összetörte az arcát. Kellett magának kicsiszekér... Hát ebben igaza van a feleségemnek. Nekem kellett a kicslszekér s nagyon fáj, hogy igy történt. Mert úgy tátszik, hogy vannak vágyak, amelyek hiába válnak valóra, az embert nem témák boldoggáSem az embert, sem. pedig az ember fiát— BIBÓ JANOS Mitten mag&artást kt« tanúsítani a lezuhant repíüégéuekliti és a ki- igreii ejiitanyésfekkei szemben? A Magyar Távirati Iroda jelenő: Az ország légiterében lezajlott légiharcok nyomán sok repülőgép zuhant le. Hivatalos helyről közük, hogy ezeknek a repülőgépeknek a roncsaihoz nyúlni, vagy azokról bárminő felszerelési tárgyat vagy alkatrészt elvinni szjgoruán tilos. A büntető törvény- könyv 338, §-a és a 336. §. 5. pontja szerint Ugyanis a repülőgépekről ledobott tárgyaknak, valamint a gép személyzetének ruházati és egyéb felszerelési tárgyainak jogtalan eltulajdonítása, vagy azoknak akárcsak emléktárgy ként való megőrzése is lopás bűntettének minősül és öt évig terjedhető börtönnel, súlyosabb esetekben tíz évig terjedhető íegy házzal büntetendő. Ugyancsak büntetés sújtja azokat Is, akik tudomásul bírnak arról, hogy valaki kényszerleszállást végzett saját vagy ellenséges repülőgép felszereléséi tárgyait, vagy ejtőernyővel kiugrott személytől eltulajdonított holmit rejteget és arról a hatóságokat nem értesíti. Minden polgári személy köteles a legközelebbi hatósági személynek vagy katonai parancsnokságnak haladéktalanul jelenlést tenni a lelőtt vagy kényszerleszállást végzett repülőgépek, illetve a kiugrott ejtőernyősök íöldreéráséről. Hatósági személyek: a rendőrség és a csendőrség tagjai, továbbá a mezőőrök, határőrök, stb. Weber igptikalelefont.' H0L0ÎSV 3 6’>6-3UNI8 u.ö
