Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-31 / 197. szám

1944. AUGUSZTUS 81. IfEW _ MAOXARtffSAÚÉ S Uf fegYTere^et basznál a német badvezefőség Berlin, aug. 30. A Völkischer Beobachter fényképet közöl az uj német repülőgépről. A gép — aláírás szerint M. E.—210. — többcélra alkalmas. Az utóbbi időben valamennyi harctér küz­delmeiben kiválóan megállta helyét és a né­met légierő erélyes uj harcieszközének bi­zonyult. A gép rendkívüli sebessége és erős fegyverzete biztosítja eredményes működé­sét a legnehezebb körülmények között is. A Völkischer Beobachter képet közöl az uj hajóról is, az úgynevezett „tojáshéj-hajó­ról“. A kép aláírása szerint a Todt szerve­zet egyik hajógyárában Speer szállitóalaku- latai számára készítették a hajót vasbeton­ból. Vízhatlanabb, mint a többi hajó. Nem kell befesteni, nem rozsdásodik, nem horpad be és készítésekor kiképzetlen munkásokat is lehet használni. (MTI) Az amerikaiak uj bombavefő alkalmazását kezdték meg Berlin, aug. 30. Az Interinf jelenti: A német hadvezető- 8ég nagy figyelemmel kiséri a Boeing—29. mintájú uj amerikai bombavetök alkalmazá­sát. A német légvédelem már nagyarányú előkészületeket végzett. A B—29. mintájú amerikai bombázó megjelenése az európai harctéren nem lepi meg a németeket, sem megoldatlan kérdések elé nem állitja. Ellen­ben a német csapások, teljesen uj és még ismeretlen elhárító eszközök alkalmazása meglepetést tartogat az ellenségnek — mondják Berlinben. (MTI) „H háborúnak folytatódnia bel!, amin ellenségeink eddigi cédáik mellett kitartanak, amíg a pusztítás szándékainak helyébe un: lép a józan ész“ — mondották a német rádióban Berlin, aug. 30. A Német Távirati Iroda jelenti: A nagy német rádió ismert szóvivője kedden a ka­tonai helyzetet fejtegette: — Ennek a háborúnak — mondotta — folytatódnia kell mindaddig, mig ellensé- ségeink eddigi céljaik mellett kitartanak, amig a pusztítás szándékának helyébe nem lép a józan ész és a jobb belátás. Mert ez a szándék a végsőkig való elszántságot a mi nemzetünk „ultima ratiojává“ avatja. — Hogyan állnak a dolgok? Két hónap leforgása alatt jelentékeny részét -elvesztet­tük annak, amiről a háború első éveiben hódításaink gyümölcseként azt hittük, hogy szilárdan a kezünkben tartjuk és amelyet kétségtelenül hadvezetésünk hadműveleti és gazdasági alapjainak lényeges kitágításának tekinthettünk. — Franciaország nagyrészt kicsúszott ke­zünkből. A legsúlyosabb harcokban állunk fontos és még megmaradt területek tartá­sáért, mind a ttngerparton, mind Francia- ország északkeleti és keleti részén. Itt olyan mozgóháboru indult meg, amely ebben a te­kintetbe emlékeztet az 1940. évi harcokra. — Ha keleten szemléljük a dolgokat — folytatta a szóvivő — hálás elégtétellel ál­lapíthatjuk meg, hogy ma egyelőre legyőz­hetnek tekinthetünk egynémely olyan ve­szélyt, amelyet csak néhány héttel ezelőtt a Birodalom közvetlen fenyegetése szempont­jából égetőnek kellett tekinteni. — A dolgok ilyen állása alapján hinni le­het, hogy legyözhetők lesznek a közvetlen katonai következményei ama körök áruló elszakadásának, amelyek a fiatalkorú román királyt használták fel eszközül. Olyan szük­ségesség előtt állunk, amelyben nincs vá­lasztás továbbharcolás és méltányos kiegye­zés között, hanem csak: vagy-vagy — fenn­maradás, vagy pusztulás. így a késhegyig menő harc a legcélszerűbb szükségesség parancsa ellenségeinkkel szemben. Először a népek, de közvetve kormányaik is csak így kerülnek szembe annak szükségével, hogy végtére világosan válaszoljanak arra a kérdésre, van-e értelmük a meghozott és a jövőbeni katonai és politikai áldozatok­nak és veszteségeknek. Ha valami még hinni enged abban, hogy még erős ütőkár­tyákat tudunk kijátszani, akkor ez éppen az a lelki erő, amelyet az arcvonal és az ott­hon az utóbbi súlyos hetekben tanúsított. —- A harcoló katonaságról beszélni feles­leges. Julius 20. óta növekedő mértékben ömlik oda az uj erő. Erős, uj impulzus cölti el a hadsereget és a felfegyverkezés minden terét. (MTI) Dumbarton-oaksban Chungking a Szovjettel egyező javaslatot nyújtott be MADRID, augusztus 30. A Német Távirati Iroda jelenti: A spanyol Távirati Iroda jelenti Wa­shingtonból : A jövendő nemzetközi szervezetre vo­natkozó az a javaslat, amelyet a csung- kingkinai képviselők nyújtottak át a dumbarton-oaksi értekezleten, nagymér­tékben egyezik a szovjetorosz küldöttség javaslatával. Milcolafczylc Ejddennel lárgyali A Szovjet a 'varsói felkelés vezetőit IiatiiVőrvényszék elé akarja állítani Amszterdam, augusztus 30. Mint a Német- Távirati Iroda közli, a brit hírszolgálat hirüladta, hogy Mikolajczyk, a lengyel menekült kormány elnöke, szerdán tárgyalt Eden külügyminiszterrel a varsói helyzetről. (MTI.) Bérűn, augusztus 30. Mint a brit hírszolgálat jelenti, Bartlett képviselő, az ismert politikai szakiró a News Chronicle keddi számában időszerű lengyel kérdésekkel foglalkozik és a többi között ezt Írja: Varsóban a lengyelek ira­mára olyan helyzet állt elő, amelynek sú­lyosabb következményei lehetnek, mint többezer lengyel hazafi megöletése. Nagy- britannia és az Egyesült Államok röviddé, ezelőtt azzal a kéréssel fordultak a Szov­jetunióhoz, hogy fejlessze ki az Olaszország és Oroszország közötti Inga-forgalmat, hogy Varsóba segítséget kü'dh essenek. A kérést Moszkva elutasította. A Szovjet ugyan a rádión keresztül segítséget ígért, de ígéretét azzal a fenyegetéssel kisérte, hogy a varsói lázadás vezetőit haditörvény­szék elé állitja, A londoni lengyel kormány — folytatja Bartlett — súlyos felelősséget visel, amiért „Bor tábornokra" bízta a fel­kelés időpontjának megválasztását. A fel­kelés tehát a szovjet, az angol és az ame­rikai kormány előzetes megkérdezése nélkül Jo ara és Jó hirdetés^;^- a lapja a Jó Üzlet menetnek kezdődött meg. Bartlett ezután szószerint ezt irja: Ezt az egyoldalú intézkedést balgaságnak kell mondanunk. A londoni lengyel kormány egyes tagjai kétségtelenül azt reméltéit, hogy a hazafiak fel fogják szabadítani a várost. Mások azt remélték, hogy az ellen­állási mozgalom elindítása meg fogja erősí­teni Mikolajczyk miniszterelnök helyzetét, aki annakidején útban volt Moszkva felé. Az oroszok azonban elfelejtették korábban a lengyelekhez intézett felszólításaikat a lá­zadásra. Bartlett kijelenti, hogy a nézetel­téréseket nem lehet kiküszöbölni fenyege­tésekkel. Ha a lengyel hazafiakat megölik, a Szovjetunióval szemben táplált lengyel gyanakvás még jobban megerősödik. Bart­lett emlékeztet ezután Churchill ama kije­lentésére, amely szerint kívánatos minél több németet eltenni láb alól, de segíteni kell azokat az embereket, akik feladatúi tűzték ki az ellenállás megszervezését. 'A három nagy szövetséges viszonya — álla­pítja meg Bartlett — olyan időben vált fe­szültté a lengyel ügy miatt, amikor az együttműködés kívánatosabb, mint bármi­kor. A brit hírszolgálat értesülése szerint a londoni lengyel menekült kormány kedden este elfogadta a szovjet-lengyel kapcsolatok ügyében a szovjet kormány részére készí­tett emlékiratot. Az emlékiratot most Moszkvába küldik. Lengyel körökben úgy tudják, hogy az emlékirat végleg jóváha­gyott alakja megegyezik a lengyel föld­alatti mozgalom óhajtásaival. (MIT.) Augusztus 30-án négy évvel ezelőtt, a bécsi Belvedere- palotában ült össze a döntőbíróság, amely Románia és Magyarország béreimére és előzetes beleegyezésével igazságot szol­gáltatni hivathatott Erdély sorsa felett. Négy évvel ezelőtt a déK órákban, Buda­pesten már nagy volt az öröm: a Szé­kelyföldön és flszakerdélyen kívül ne­künk ítélték a döntőbirák abban az idő­pontban Brassót és Aradot is magyar többségükkel és Arad- és Biharmegyók- ben a határ a Nagyvárad—Aradi vasút­vonaltól keletre, a hegyek lábánál, mé­lyen a völgyekbe behuzódóan volt kije­lölve. De erre a román fődelegátus egy­I szerűen elájult és miután a bukaresti ko­ronatanács is végleg megcsökönyölte magát, estére a döntés megváltozott olyanra, amilyennek, azóta is ismerjük, így is nagy boldogság volt az erdélyi ma­gyarság nagy többsége számára, akkora boldogság, hogy majdnem elnémította délerdélyi testvéreink elszakadásának ■ fájdalmát, aminthogy a magas politika is azt követelte, hogy a döntésbe úgy kell belenyugodni, ahogy meghozták. Négy év mult el azóta. Eleinte a haza­térés örömében, majd a világduló hábo­rú gondjai között, amely megakadályoz­ta azt, hogy az Ország Erdélynek meg­adhasson mindent, amit neki szánt és Erdély az anyaországnak, ami csordul­tig teli szivéből oly bőségesen áradt. Ezt félreérthették az örökké elégedetlenek és kihasználhatták azok, akiknek a bécsi döntés boldog birtoklásuk pünkösdi ki­rályságát megszüntette. Józan becsüle­tes magyar ember azonban mindig értet­te a helyzetet és annak fonákságait és nyugodt lélekkel várta az időt, amikor az uj részleges unió megtenni békés gyü­mölcseit. Négy év után azonban uj helyzet előtt állunk. Nehány napja csak, hogy Buka­restben ldrálypuces borította fel azt a szövetséges viszonyt, amely Romániát nagy német fegyverbarátunkhoz kötötte. Ezzel feloldódtak azok a fékek is, ame­lyek a magyarság igazi érzelmeit az okosság rideg parancsával megkötötték. Végre megmondhattuk őszinte vélemé­nyünket déli szomszédunkról, aki ámlás- sal keresi boldogulását, amióta életérde­kei a magyarokéval alapjában véve azo­nosak, jól megalapozott véleményünket, amelyet a más álomképekben ringatózó világ nem akart tudomásul venni. Már is úgy látszik, hogy Romániát ezzel az uj politikai bukfencével elérte szomorú vég­zete és a félrevezetett román nép, ha legalább részeiben nem ocsúdik fel lázas nagyzási hóbortjából, legnagyobb ellen­sége martalékává lesz. Azé az ellenségé, amely ebben a háborúban a bolsevizmus képében üldözi a nagyorosz-összszláv dé­libábokat. Ezzel a háború förgetege el­érte a magyar Erdély határát és kocká­ra vetette nemcsak bérces kis hazánk, hanem az egész magyarság további sor­sát is. De éppé® a bécsi döntés negyedik év­fordulójára tisztázódott a helyzet Bu­dapesten is, ahol érthető gondok vártak feloldásra és döntésre. Elmúltak a nehéz napok, amikor Erdélyből aggód' figyel­tük a budapesti híreket és nem in d tűk, hányadán vagyunk a magyar kormány elhatározásaival. Budapesten tegnap meg­alakult az uj magyar kormány, amely­nek két legfontosabb őrhelyén, a minisz­terelnökség és a külügyminisztérium élén katonákat látunk. Régi magyar ha­gyomány ujul fel ezzel, amely szerint válságos időkben katona kezébe való az ország sorsa. Hány példáját idézhetnők Szent László király és Hunyadi János óta egészen Horthy Miklós országlásáig annak, hogy az igazán jó katona egy- szersmint bölcs államférfi is tud lenni. Ennek a patinás tapasztalatnak a teljes bizalmi fedezetét hozzuk az uj minisz­terelnök működése elé, aki ebben a há­borúban is megmutatta, hogy jó katona és egész ember a talpán. Megerősít minket ebben a bizalomban az uj kormányfő első megnyilatkozása, amely feladatainak élére a háború foly­tatását, a magyar határok védelmét he­lyezte, azoknak a magyar határoknak a védelmét, amelyek a Kárpátok karjaival Erdélyt is Magyarországhoz ölelik. A második bécsi döntés korlátainak Ro­mánia részéről történt ledöntése után ennek a védelemnek mind katonailag, mind politikailag uj, tágabb lehetőségei nyíltak meg. Minden jó magyar, de első­sorban mi erdélyiek értjük az idők jelelt. Kemény elszántsággal vállaljuk a har­cos sorsot, amelyet a történelem reánk mért. Lenézzük a kishitüeket, akik még ebben a válságos órában is elébbre hé- lyezik egyéni és csoportérdekeiket a büszkén nehéz magyar élet követelmé­nyeinél. fis várjuk jó katonákként a to­vábbi parancsokat. Csak rajtunk malik teljesítésük. A* ameriltáiak elériéle a franda-sTájci lialáil BERLIN, augusztus 30. | északamerikaiak augusztus 28-án Annié* A grenoblei térségben előretörve az | masacnél elérték a francia-svájci határt Roosevelt*Churchill találkozás várható Amszterdam, augusztus 30. veit feltett kérdésre kijelentette, hogy A Német Távirati Iroda közli: | valószínűleg találkozni fog rövidesen Mint Washingtonból jelentik, Rocse- Jj ChurchilleL (MTI.) ■*♦■■■ m I ■- ii ■■i.i—amUgHlww ■ ■ t «.m .... ■■ w*. Á buza ára métermázsánként 40 pengő szeptember havában A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az iparügyi miniszter a mezőgazdasági ingatlanok vagyon "tsága fejében fizeten­dő búzaárat a földművelésügyi miniszterrel egyetértőén szeptember havára méterasá- zsánként 40 pengőben állapította meg. A* uj minisztereit áf veliélc » iiívafaluli«f Budapest, augusztus 30. Dr. Szász Lajos, a kereskedelem- és köz­lekedésügyi minisztérium vezetésével meg­bízott iparügyi miniszter lemondása után kedden délután mindkét minisztériumban elbúcsúzott a minisztérium tisztviselői ka­rától. Dr. Markos Olivér, az uj kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter szerdán reggel átvette hivatalát és meghallgatta az államtitkárok és szakosztályvezetők jelen­tését. Dr. vitéz Gyuiay Tibor, az uj ipar­ügyi miniszter is átvette szerdán reggel hi­vatalát és fogadta az államtitkárokat és az egyes szakosztályok vezetőit. (MTI.) Budapest, augusztus 30. Antal István dr. igazságügyminiszter szerdán délelőtt 10 órakor búcsúzott el a minisztérium tisztviselői karától. A búcsú szavait Ghyczy Dénes m. kir. Igazságügyi á'lamtitkár intézte a távozó miniszterhez. Dr. Antal István válaszbeszédében megha­tott szavakkal vett búcsút munkatársaitól. Ezután Vladár Gábor dr. m. ktar, titkos ta­nácsost, az uj igazságügyminisztert, a* igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának eddigi vezetőjét üdvözöljék az ügyosztályok vezetői. Ghyczy Dénes m. kir. igazságügyi államtitkár üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy azzal a szeretettel kö­szönti az igazságügyminisztérium uj mi­niszterét, amely szeretet három évtizedes munkájában összeforrasztotta a miniszté­riumot Vladár Gábor személyével. Dr. Vla­dár Gábor m. kir. igazságügyminiszter vá­laszában kérte a minisztérium tisztviselői karát, hogy felelősségteljes munkájában tel­jes erejével támogassa öt. (MTI.) — A BALTI TÉRSÉGBEN 14 ÉVES BOLSEVISTA FOGLYOKAT EJTETTEK. Berlinből jelentik: A balti térségben vívott harcok során a legutóbbi időben ismételte« 14 éves fiatal bolsevisták kerültek hadifog­ságba, (MII.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents