Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-24 / 191. szám

4 * WEXWl m£/ŰR 1M4. 'AUGUSZTUS 24. Idegtépő piilanatok az egyszemélyes haláitorpedóban Méteredre az amerikai tengeri kolosszusoktól Az egész világot csodálatba ejtette, ami­kor hirement, hogy egy ismeretlen rfémet fegyver a tengeren halálos sebet ejtett az angolszászok és angol-amerikaiak invázóis flottáján. Napokig senki sem tudta: miről van szó?' S csak, amikor ellenséges részről megjött a rémes tudósítás az ismeretlen fegyverről, tudták meg, hogy miről van szó. Ez a csodafegyver az egyszemélyes torpedó. Mért aki ebben a kis torpedóban az ellenség felé indul útjára, az sohasem tudhatja, hogy élve visszakerül-e? • De tudja azt, átérzi felke és idegeinek minden szála, hogy készen kell lennie életének bevetésére, esetleg feláldozására valami igen iHgy célért, mert a haza és a nép létérdekei Így kívánják. Az egyszemélyes torpedó technikai leírá­sát rajzokból és fényképekből már ismerjük, azonban eddig csak a tengerészeti parancs­nokságok és a legközelebbi bajtársak ismer­ték meg közelről. A halálra szánt bátor ten­gerészeket ezekhez a torpedókhoz nem pa­rancs szerint vezénylik ki, hanem önkéntes jelentkezés alapján. S dicséretére válik a német katonai szel­eimnek, hogy mindig többen jelentkeznek, mint amcríy- nyire szükség van. Bevetés előtt Nehéz ezeknek a haláltorpedók személyze­tének, mert egészen uj dologról van szó és nincs előttük egyetlen egy bajtársi példa sem. A haláltorpedósok egész külön életet foly­tatnak. Maguk között élnek és a nehéz lelki- ismeretes kiképzés ellenére is, mindig ióked vüek és vígak. Egyetlen egy sem akadt kö­zöttük, aki, amikor kérdést intéztek hozzá, nem bánta-e meg, he azt válaszolta volna, hogy: nem. Elkövetkezik a bevetésnek nagy napja A parancsnok összehívja tengerészeit, felolvas­sa a névsort és azután következik a sor rendi meghatározás. Amint a sorrend meg­van, egymásután szállnak be egyszemélyes torpedójukba a felhívottak, elbúcsúznak baj- társaiktól, a mechanikusokkal együtt átné­zik a műszereket, hogy nmoo-e valami hiba s aztán következik a beszállás. Még egy kézszoritás, egy utolsó isven- hozzád, még annyi Idő sem marad, hogy vá­laszoljon rá, mert a kötelesség már hív és a feje fölött bezáródik a plexi üvegből készült bura. A bentülő megindítja a motort és az­tán a kijelölt irányba megindulnak ezek a masinák, amelyek a biztos halált hordják magukban. Megkezdődött az ut és ezzel az utolsó és legnagyobb egyedüllét. Nemsokára eltűnnek a figyelő bajtársak szeme elöl, a végtelen tenger látóhatára elnyelt őket. ök maguk egy ideig még látják egyikét- másikát haláltorpedós bajtársainknak, hogy aztán azokat is elveszítsék a szem elől és mindegyik maga maradjon nagy felada­tával. örákon át halad a gép, a bennülőnek háta és lábai fájni kezdenek már, erre behúzza lábait egy kissé, majd kinyújtja, hogy némi kis mozgást biztosítson magának. Búvár- mentőn keresztül lélegzik, de nem nyithatja ki a burát, hogy friss levegőhöz jusson, mert a következő pillanatban már úgy ellepné az üveget a pára, hogy nem láthatna semmit. De látnia mégis kell és folyton figyelme, hogy közeledik-e már az ellenséghez. Ebben a figyelésben a hullámok is akadályozzák, nemcsak a sötétség és a köd, azonban vilá­gító holdiránytüje van és azzal tájékozódik. Nehezen múlnak a negyedórák, lassan meg­nyugszik és gondolatai olyan tiszták az agyában, amint még soha. Most jut eszébe, hogy levelet is irt, végrendeletszerüt hozzá­tartozóihoz. Kilövik a torpedót Egyszerre csak remegni kezd a viz és a kis masina pillanatnyilag úgy megrázkódik, mintha titokzatos erők dobálnák ide-oda és aztán tompa dörrenés hallatszik. Olyan for­róság árasztja el testét, amikor látja, hogy egész közelben baloldalt egy hatalmas láng­oszlop csapódik az ég felé. Istenem! Egy másik bajtársnak sikerült eltalálnia az ellenséget. A boldog fiú, c.ki közvetlen- közeiről láthatja most támadásának dia­dalmas eredményét. Tizseres erővel szeretne előrehaladni és belerohanni az ellenséges hajótestek közé csak azért, hogy ö is részese legyen ennek a diadalnak. Mert most érzi csak, hogy milyen hatalmat adtak az ö kezére. Értékes ember­életek és értékes, drága anyagtömegeket küldhet egy lövéssel a halálba és a pusztu­lásba. Most már ö is közel van az ellenséges hajokhoz, csak egy gombot kell megnyomnia és a kővetkező pillanatban már rohan előre a haláltorpedó, hogy elpusztítsa az ellensé­get. órákat várt erre a pillanatra, szive úgy ver, mintha meg akarna repedni. E pillanat­ban órájára tekint és a detonációnak idejét megjegyzi magának, hogy el ne felejtse. •— Aztán megváltoztatja az irányt és az égő hajó felé közeledik. A következő félórában már töbsször vé­gigéli ezt a jelentetet. Pillanatok alatt bOj^ rulnak lángba és süllyednek el a hajók, csak egyetlen hatalmas óriás hajó ég tovább, amely egyetlen találatot kapott, ami kevés volt számára. Amint újra kinéz űvegburájából, előtte fekszik két hatalmas nagy szürke hajóko­losszus, amelyek egyenesen feléje jönnek, alig száz méter távolság van közöttük. Ha nem akar elpusztulni, mert hiszen ezek a hatalmas hajók derékban vágnák ketté, akkor ezeket meg kell torpedóznia. A holdvilág elbújt a felhők mögé, tehát nem láthatják őt, ezért keze már nyúl is a fogantyú után, hogy a torpedót elengedje. De nem akart megelégedni egyetlen egy hajóval, neki mind a kettő kell. Ezért ha­jóját más irányban kormányozza és kerül­geti a két hajét, azonban egyszerre csak azt veszi észre, hogy egy egész hajólcaravánba keveredett bele, ez azonban nyugodttá teszi és világosan látóvá. Elkészíti torpedóját és úgy állítja be, hogy a két legnagyobb hajót eltalálhassa. Úgy érzi magát, mint egy tengeralattjáró pa­rancsnoka, aki most adja ki utasításait. De ő csak egyedül van. ö egyszemélyben a sa­ját parancsnoka is. — Amikor már egész közelébe ér a hatalmas amerikai tengeri kolosszusnak, kiengedi a torpedót. óriási dörrenések rázzá'k meg a levegőt, hatalmas tüzkévék törnek az ég felé és borzalmas robajjal bukik egy nyolcezer tonnás csatahajó a tenger fenekére. Győzött a haláltorpedó bátor tengerésze. A kitűnő német haditudósító, Hübner Eber- hardt irta ezt így meg, mert neki remek al­kalma volt a halálnak ezt az aratását a kö­zelből végignézni, ő állapította meg, hogy az összes egyszemélyes torpedó tengerész­nek egyforma volt az élménye és azzal a meggyőződéssel tértek vissza támaszpont­jukra, hogy az ellenségnek ezzel a veszedel­mes és Ismeretlen fegyeverrel szemben nin­csen semmiféle védekezési lehetősége. Néhány an ezek közül a tengerészek kö­zöl hősi halált haltak és az örök tenger el­nyelte őket, úgy, hogy ml soha többé nem tudjuk megfejteni eredményes működésűk­nek és magányos haláluknak titkát. (I. z.) DVá Ha az ember végigjárja a gyümölcs­dacot, megelégedéssel állapíthatja meg, hogy a terményeknek olyan bőségével találkozik, amire már évek óta álig volt példa. Valósággal gyümölcshegyek díszí­tik a Szécheriyi-téri piacot. De egy visz- szásságot mégis tapasztalhatunk a piacon s ez pedig a drágaság. Ha kiválaszt az ember egyetlen almát vagy körtét, hogy leméresse s ott helyben elfogyassza, megdöbbenve tapasztalja, hogy az egyet­len almáért vagy körtéért nem kevesebb, mint egy pengőt, sőt még többet is kell fizetnie, ha már megkívánta a gyümöl­csöt ... Ugyanakkor színes plakátok kiabálnák az emberre s felhívják figyelmét a gyü­mölcs tápláló és fontos szerepére, i,Együnk minél több gyümölcsöt“ — ol­vadhatod a plakátról a figyelmeztetést, amely különösen a szőlőt magasztalja fel, hogy az kenyeret és mindenféle vitamint pótol. De mi a helyzet például a szőlő körül, amely körülbelül már öt héttel ezelőtt megjeleni a kolozsvári piacon?... A szőlő a legelső napon, amikor megje­lent a piacon, nem is tűnt olyan drágá­nak. Mindössze hat pengő volt kilója. De altkor még kutatni kellett utána, olyan ritkaság számba ment. Ma már van be­lőle elég és mégis négy-hat pengő ma is kilója. Ki ne adna igazat a hírverő pla­kátnak, hogy üdvös és fontos a gyü­mölcs-fogyasztás, különösen a szőlőnek a fogyasztása, amely kenyeret, cukrot és mindenféle vitaminokat pótol? De ho­gyan juthat ma szőlőhöz egy kiskeresetű család, amikor olyan drágán mérik, akár a patikai orvosságot ? Amióta háború van, a hivatalos kor­mányzat minden rendelkezésére álló esz­közzel arra törekszik, hogy az áruzsorát megakadályozza. Falusi Asszonyok, em­berek száz és ezerpengős pénzbüntetése­ket fizetnek csak azért, mert azt a né­hány tojást vagy pár csirkét, amit. áltál- vetőben gyalogszerrel „befuvaroztak“ a harmadik, negyedik faluból a hátukon, drágábban hozták forgalomba, mint aho­gyan a törvény előírja. Hiába hivatkoz­tak arra, hogy nem tudták az árakat s amit kaptak áruikért, a vevő jószántá­ból ajánlotta fel, bűnüket ez Sem men­tette, meg kellett és meg kell fizetniök a drákói büntetést. Ha pedig gyümölcsöt hoztak a piacra, majdpem fillérekért kell elvesztegetniük a városi viszontel­adóknak, hiszen sem engedélyiek, sem ide­jük nincs kilózásra. És ezt a filléres árut a következő pillanatban már ott látha­tod a kofa sátrában, amint majdnem tíz­szeres áron kacérkodik véled. A múlt­kor szemtanúi voltunk annak, amikor egy kofa hatvan fillérben vásárolta meg kilóját a gyönyörű nyári hézzélszedctt almának egy falusi embertől. Csupán ’annyi dolga volt véle, hogy a sátra mel­lett álló szekérről az elárusító asztalára rakta át az álmát s aztán már kezdhette is az árusítást. Meg is kezdte nagy, cso­dálkozásunkra kilónként négy pengőért! Önkéntelenül is felmerült a körülállók között a kérdés: — Miért engedik meg ezt a hatósá­gok? Ha a falusi embertől, mint termelőtől azt kívánja a kormányzat és a közérdek, hogy terményeit hivatalos áron szolgál­tassa be, akkor nem volna szabad meg­engedni a viszonteladó kofának sem ép­pen a közönség rovására olyan hatalmas jövedelmet huzni a föld vagy a gyümölcs­fa terményéből, majdnem semmi munká­val és utánjárással. Régebben azt mondották, hogy a zsi­dók drágítják meg a piacot. Azok a zsidó nagykereskedők, akiknek van tőkéjük rá, hogy olcsón összevásárolhassák a gyümölcsöt s Kolozsvárra szállítva az­tán jó drágán adják tovább a keresztény kiskereskedőknek, akik tőke hiányában kénytelenek voltak megvenni tőlük ép­pen olyan áron, amilyet kértek érte. Tu­domásunk szerint ma nem zsidók keres­kednek sem nagyban sem kicsinyben a gyümölccsel, de az árak mégis olyan ma­gasak, akár akkor voltak. Az akkori ma­gas árakért a kiskereskedők és a közön­ség csakugyan egyaránt a harácsoló zsi­dó nagykereskedőket szapulta és okolta, de most más a helyzet, mert amint emlí­tettük, nincsenek zsidók sem Kolozsvá­ron, sem messze környéken, akik üzér­kedhetnének. Miért van tehát ma is azért pontosan olyan drágaság a gyümölcs- piac körül? Talán azért, mert még itt ki­sért a zsidók harácsoló szelleme!?... Rendet kell egyszer s mindenkorra te­remteni ezen a téren. Mert a gyümölcs­ről igazán nem lehet azt állítani, hogy fényüzési cikk. Közszükségleti cikk, mint ahogyan azt már több alkalommal is han­goztatták éppen hivatalos tényezők. Ha pedig valóban az és ki ne érezné an­nak különösen nyáron? — akkor olyan árakat kell’ezen a téren megvalósítani, amit még a legszegényebb népréteg is megbir. Mert jelenleg az a helyzet, hogy egy kiló szőlőt csak kiváltságos családok tudnak ebéd után elfogyasztani. Ez volt a helyzet a barackkal is ezen a nyáron. Van ugyan a piacon „olcsó“ gyümölcs is. Valami savanyu, vadalmaszerü fony- nyadt bincsó alma,, ennek már álig egy­két pengő kilója. Aki azonban egy ilyen „gyümölcsbe“ beleharap, annak jóidőre elmegy a kedve a gyümölcsfogyasztásúól. Már pedig, amint a plakátok mondják, szükséges, hogy minél több gyümölcsöt fogyasszunk, mert az kenyeret és cukrot pótol. Ezért kell végre éppen olyan gyö­keres rendet teremteni a gyümölcs ára körül, mint a kenyér és cukor körül, mert addig csak hangzatos propaganda marad a plakát figyelmeztető szava, azzal pe­dig igazán nem sokra megyünk... És fő­ként nem lakhatunk jól a gyümölcs bő­séges korszakában bár egyetlenegyszer sem gyümölccsel. Mi lesz akkor a télén? Ró. Ez Országos Hadigondozó Hatáság tanfolyamé! rendez a hadiözvegyek számára Budapest, augusztus 23. Az Országos Hadigondozó Hatósági a ke­nyérkereset nélkül maradt hadiözvegyeknek vidéken szeptember végén kezdődő négyna­pos gazdasszonyképzö tanfolyamot rendez. A hadiözvegyek Ingyenes ellátásban és okta­tásban részesülnek. A tanfolyam után pedig igazolványt kapnak. Szeptember 15-ig leve­lezőlapon lehet jelentkezni áz Országos Hadi­gondozó Hatóság cimén, Budapest, II. Cor- vin-tér 8. sz. Tájékoztatást készséggel kül­denek. (MTI) Tíz év uYán három hónap Kolozsvár, augusztus 23 Tiz évre elitéit fegyencet kisér a fogház- őr a tárgyalóterembe. A büntető hármasta­nács elnöke végignézi az embert, aztán be­lepillant a vádiratokba. Köteles Jánost ha­tóság elleni erőszakkal vádolják. Amint ké­sőbb kiderül, asszony miatt sodródott a bajba. Régóta udvarolt Köteles Petrovics Leonti­na gazdálkodó özvegyasszonynak. Történt pedig egy napon, hogy Petrovics Leontina 16 darab juha betévedt Jucan György me­zőőr kukoricásába. Jucan György a juhokat egyszerűen haza hajtotta a saját udvarába és az asszony hiába üzengette, hogy adja azokat vissza, nem volt hajlandó hallgatni a kérő szóra. Erre megmérgelöcjtt Köteles Jánős, átment a mezőőr házába és ott ösz- szeszólalkozott vele, sőt a vita hevében Kö­teles botot is emelt Jucanra. Ennek még nem lett tfölna komolyabb következménye, de alig telt el két hét, Jucan szekérrel ment keresztül Petrovics Leontina földjén, mire az asszony feltüzelte Köteles Jánost. Köteles nekirontott a mezőőrnek vasvillával és ütle­gelni kezdte. A verekedésből Jucan kisebb sérülésekkel szabadult ki, a vádirat szerint öt napig járt felkötött karral. A kir. törvényszék büntető hármastanácsa arra való tekintettel, hogy a vádlott pilla­natnyilag 10 éves büntetését, tölti, a vere­kedő Kötelest hatóság elleni erőszak vétsé­gében mondotta ki bűnösnek és ezért csak három havi fogházbüntetésre és egy *vt jogvesztésre ítélte jogerősen.-miisor Péntek, augusztus 25, BUDAPEST I. 6: tizen az otthon. 6.25: Ébresztő. Torna. 6.45: Reggeli zene. 7: HÍREK. Közlemények. 8: HÍREK német, román, szlovák, rusz és szerb nyelven. 8.30: A rádiózenekar műsorából, 10: HÍREK. 10.10: Népszinmürészletek. 11.10: Weidinger Ede szalonzenekara. 11.40: A legfontosabb hozomány: az égés. ség. Dr. Csapodyné Móisy Márta orvo előadása. 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. Után; Szórakoztató dalok. 12.40: HÍREK. 13.25: Időjelzés. 13.30: Honvédőink üzennek. 14: A Mária Terézia I. honvédgyalogezri fuvószenekara. 14.30: HÍREK. Arfolyamhirek, piaci ára élelmiszerárak. 14.50: Egy óra könnyű zene. 15.50: Látogatás a bánsági madárvártá 16.15: Magyar zeneszerzők félórája. 16.45: Időjelzés. HÍREK. 16.55: Pertis Jenő cigányzenekara muzs kál. 1725: Sportközlemények. 17.30: Gigli és líarah Leander filmdalok: énekel. 17.55: Az uj olasz líra. , 18.20: Schumann: Fantáziadarabok cin szerzeményét előadja dr. Rieger Tibor, 18.50: HÍREK. 19: Folyamőrök szalonzenekara. 19.25: Turay Ida emlékkönyvéből. 20.25: Magyar élet. Sinka István. 20.45: „Európa dalol.“ 21.40: HÍREK. 22.10: HÍREK német nyelven. 22.20: Tánczene. 22.50: Dohnányl: domoli szimfónia. 23.45: HÍREK. — ELTŰNT!... KI TUD RÓLA?... Fény- vessy Gyuláné Kemény Zsigmond-utca 87. szám alatti lakos bejelentette a rendőrkapi­tányság illetékes osztályán, hogy Tibor ne­vű 18 éves, vasesztergályos tanuló fia au­gusztus 16-án eltűnt otthonról s azóta nem adott életjelt magáról. Ha valaki tud hollé­téről, jelentse a rendőrség bűnügyi osztá­lyán vagy a kétségbeesett édesanyának.

Next

/
Thumbnails
Contents