Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-12 / 155. szám

KELETI 1944. JULIUS 12. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 45 t.ia: H'rí 'Majew Péter * Magyars ^rdiíera: 0!?a — Ez nem áll, — ellenkezett a GPU-em- ber — ön magától menekült el onnan. — Igen eljöttem onnan, mert nem akar­tak felmenni a kohlhoszba! .,. ■ — Am'n. az Írásokból látom, ön elvileg elutasította az egész kollektív eszmét?! — szakított fé'be vemét. — Nem i ll. sajátkezű Írásban kértem fel­vételemet a kolhoszba! Hc-szacan vizsgál- tekintetével, majd nyugodtan mondta: — Jó... Majd meglátom. .. Most pedig el­mehet! * . Husvót éjszakáján megjelent a cellánkban egy GPU-ember, aki hosszú listát tartott a kezében. Mindannyian felálltunk. Ünnepélyes csend állt be. Minden arcról feszült izgalom tükröződött. Most felolvassa majd a nevünket, — gondoltuk — és mit jelent vájjon, ha el kel! mennünk ve'e? A GPU-ember hét foglyot szólított fel cel­lánkból, hogy pakolják össze holm’jukat és kövessék. Én is a hét ember közt voltam. Kint a folyczón más fogolycsoportokkal ta­lálkoztunk. Mindannyian egy irányba men- Jj tünk.. Hatalmas teremben yülekeztü egybe, ahol semmiféle ülő. vég;/ fekvőkéi; sem volt. Leültünk a cementpadlóra. Elmúlt egy óra, majd kettő. Aludni senk' sem akart. Tehetetlen érzéssel várakoztunk, mint a juhok, mielőtt levágni v'szik őket... Röviddel éjfél előtt hangos berregése?1 gépkocsi állt r eg a fogház udvarán. Min denki felfigyelt. De ismét csendoe borult minden. Távolról óra ütését hallottuk. Tizen­kettőt egymás után... — Krisztus feltámadt, — suttogta az egyik fogoly. — Valót" 1 feltámadt! — válaszolták töb­ben. Ekkor velőtrázó sikoltás hasított a nagy Csendbe: — Elvtársak, mit csináltok? Az Istenért! Mentsetek meg! Lövés dördült, majd hirtelen erős be;re­géébe kezdett az autó. Isr* lövés, majd sortüz.. . Az autó egyre hangosabban berre­gett és puffogott, de nem volt képes tulhar- sorgnl a halálraítéltek kétségbeesett siko­lyát. Hiszen nincs csütörtök, — gondoltam ma­gamban — miközben élesen figyeltem... Mákszemet'sem aludtunk ezen az éjszakán, fis senki sem akart enni. Később megtud­tuk, hogy husvét éjszakáján 42 embert vé­geztek ki... Másnap re~gel a börtön igazgatóságának megbízásából egy f.mber állított be hozzánk hóna alatt három papirk'Jteggel. — Figyelem! — mondta — most felolva­som a neveket és aki imi tud, az azonnal lépjen elő és Írja alá az ivet, majd balra lépjen le. Megkezdte a névsor olvasást. E.őszőr azoknak a nevét kiáltotta, akiket három és ötévi kényszermunkára Ítéltek. A névsor ( nem volt hcs3zu. fin nem volta-n köztük. Azután jöttek a tiz évre elitéltek. Elsők kö­zött olvasta az én nevemet. Aláírtam és bal­ra léptem... Tíz évi kényszermunka! fis mégis, hirte­len könnyűvé vált a szivem és örömmel telt meg. A fekete függönyt tehát félrevonták szemeim elől. Ismét gondolhattam az életre és a jövőre... Már a kővetkező nap elszállítottak ben­nünket. ötös sorokban álltunk fel a fogház udvarán. Két GPU-ember nündannyiunkat megmotozott. Mind''- . elszedtek tőlünk: ce­ruzát, irópapírt, dohányt és cukrot. A ba­tyuinkat Is átkutatták. Csak ruhaneműt szabad magunkkal vinnünk. Azután elhang­zott a szállítmány vezetőjének figyelmezte­tése: — A szélűt ás alatt ellentmondás nélkül alá kell vetni magatokat az előírásoknak. | Amikor a városon keresztíilvonulunk, nem szabad kimozdulni a sorból, mert azt szökési kísérletnek tekintjük. Az ilyen foglyot fi­gyelmeztetés nélkül agyonlövik! A fogház kapuját megnyitották. Most lát­tuk, hogy ar utcán sok:zău _őnyi ember to­longott. Hangos sirás és jajgatás kezdő Jött. — Sem hátra maradni, sem oldalra bá­mulni nem szabad! — hangzott fel a pa­rancs. Lescegelt fejjel mentem, miközben sze­meimmel jobbra-balra kutattam egy kedves arc után. ,. De mindhiába... Az állomáson, ahol már várakozott reánk aj a tehervonat, mini ayiunknak térdre kel-" lett ereszkednünk. Még egy vizsgálaton es- M tünk át. Azután mindannyiunkat no vükön §1 szólította It és egyenként he’yeztek el a va-" gonbaa. Amikor beszálltam a teherkocsiba és szét­néztem, hirtelen megláttam Ninát. A kocsi előtt őr állt, leítá/ött szuronnyal. Láttam, amint Nína kr -sztflltörte magát a tömegen. Az egyik őr melleit megállt. Középen ket­tévágott fehér kenyeret tartott a kezében és könyörgött az őrnek, t *y átadhassa nekem. Az őr mogorva »!; ál’ital lökte félre: — Nem lehet! Ti'cs! — mondta. Akkor va'ami kis fénylő tó Tat vet elő. Egy aranydarrjbot. Megint könyörgött az őröknek. Az egyik őr ránézett. A leány sze­mei fájdnlmesan tapadtak reá. A durva em­ber megingott... — Na jő, nem bánom, add od- ! mondta. Nina felem?' - a közé*. Utána n'u'tam. Pillanatig ter ben tartottam a kicsi kezét, amely jéghideg vo't. .. Oldalra taszítottak. Fr>- rrlefk fogok’ ké­pűt elém, akitől a fe’esége akart elbúcsúzni. Amikor újra előkerültem és kinéztem, már nem láttam Ninát. .. Vonalunk pöfékelt, indultunk a száműze­tésbe. .. A Volga felé utaztunk. líétsinü vasutat építünk a Volga mentén. Ahol ütközően pi­henőt tartottunk a nagyobb állomásokon, a lakos« ég kiozön'"’t és szánakozva nézett bennünket. Egyi’--másik kenyeret és egyéb élelmiszert dugott oda nekünk. Hogy az unalmat elűzzük, regi orosz da­lokat énekeltünk kórusban. Utazásunk c k ik napján egyik cellatár- sunk megbeteg'tl .t a vagonb-n. Közösen kértük a szállítmány vezetőségét, hogy nyújtsanak orvosi segítséget a beteg fo- golynrk. Kérésünket ridegen elutasították. La k nap megérkeztünk. A tábor fa- barckokból állt, s valamennyi zsufo’árig megte’t. Több, mint 5000 fogoly élt a tábor­ban, ak k túlnyomórészt politikai elítéltek voltak. Oroszok, trtárck, kabard nok, cser­keszek, görögök, lengyelek, németek, esztek, lettek, kirgizek, baszkirck és k! ?’ak vegye­sen. A lakodalom minden részéből ide terel­ték öv t öss-e a bolsc'eta politika és ál­la— 'pit6s legn?C '«őségére... Megérkezésünk után l~mét térdre kellett ereszkednünk, heg” átmcícr mák bennün­ket. A névsorolvf ■'' után orvosi vizsgálat következett. Egy húsz#-un'fornrsfoa öltöző“ girhes kis zsídó orvos vizsgált meg bennün­ket. ’’ «-tapogatta a karunkon az izmokat, meg-'mgP'e az uj unkát, maid odaszólt az Írnoknak: Prim«! Ez annyit jelentett, hogy elsőrendű munkaerő. Az orvosi vizsgálat után ismét összegyule- keztünk. — Van-e köztelek olyan, aki ^azelőtt a CPU, a vörös hadsereg, illetve állami kato­naság kötelékében működött? — kérdezte a táborparancsnok. Hallgattunk — Vagy van-e közietek szakmunkás: mér­nök, könyvelő, számlázó ? .•— Igen! — jelentkeztem. — Milyen paragrafus alapján Ítéltek el? — kérdezte. Megmondtam. — Akkor szó sem lehet róla, ■— intett is -— de azért adja csak be a nevét az irodába! — Úgy, — gondoltam magamban — tehát egy ellenforradalmár nem lehet jó könyve­lőnek, mert ott is csak ellenforrad" ’már ma­rad. Végül elvették a pénzünket és cserébe tá­bori szelvényt kaptunk. A tábori kantinban ezeket a szelvényeket fizető eszközként el­fogadták. Vásárolni azonban csak a tábor- pa'* ncsnok engedélyével lehetett és csak abban a~ esetben, ha a munkáját kifogásta­lanul elvégezte az ember. Kora hajnalban fcasszu sorokban indul­tunk el munkahelyünkre. A föld kemény volt és köves, Egy-egy munkásnak naponta átlag hét bubikméter földet k«Tett kiásnia. Aki ezt a teljesítményt nem végezte el, azt megbüntették. Már első két nap után arra a meggyőző­désre jutottunk, hogy lehetetlen teljesít­ményt kívánnak tőlünk. T viselhetetlen hát­fájást éreztünk. Kezeinken vé. hólyagok ke­letkeztek, amelyek felfakadtak és szörnyű fájdalmat okoztak. (Folytatjuk.) Ä VILÁG ILIKRE 1. ' i«rt RVi Gaulle fosarat? 2. Herr^l hitvallása 3. Svéd kommunisták a* exkirályoVról 1. A „Götéborgi kereskedelmi és tengeré­szeti szemle“ feltűnésbe! tő cikket közölt a De Gaulle és a nyugati hatalmak kö­riíi fennálló és egyre inkább kiélesedő ellentétekről. A cikket a svéd lap londoni tudósitója irta és az most, De Gaults tá- bc10k amerikai látogatása idején ket­tőzötten időszerű. A semleges lap cikirs szerint ma nem­csak londoni és washingtoni angolszász- barát francia köbök, de maga De Gaulle táborunk is gyanak.,1 :al keséit R- - veit imperialista politikáját. Néni való­színű ugyanis, hogy kizá~51ag egyéni és személyi antipatia miatt ne ismerték vol­na el De Gaulle-t kormányelnöknek. Francia megfigyelők, de semleges álla­mok egyes köreinek véleménye szerint London és Washington tartózkodásának ■messzemenő okai vannak. Amerika ott­honosan rendezkedett be Északr frikában, — Írja a nagy svéd lan, — s ha valaki azt mondaná, hogy az amerikaiak el akarják hagyni És-’«kafrikát a hábofu után, azon elsősorban az amerikaiak csodálkoznának. Ma Amerika az ur Északafrikában, Anglia szerényebb hely­zethez jutott. Az északafrikai légügyi tá­maszpontokat láthatóan hosszú időre építették, erősek és időállóak... Amerikai vállalkozások magukhoz kaparintották a kezdeményezést, az átmeneti idők nehéz­ségeit kihasználják és megszervezték az egész térség gazdasági irányítását és el­látását. A piacokon z amerikai áru do­minál, az amerikai tőke nyer! A svéd lap fejtegetéseinek további so­rán megállapítja, hogy Északafrika sor­sa amerikai polii'd :t körök előtt már nem is vitís. Washington eddig minden térer kön;, ürtalenül végrehajtotta akara­tát. Éppen ezért teljes bizonyossággal jósolható, hogy Roosevelt ezúttal sem fogja elismerni De Gav.Tle-t és a mostani tárgyalások nem járhatnak sikerrel. A svéd lap szerint De Gaulle tábornok Roosevelt vétójával, amelyhez Churchill is csatlakozik, — t. ~Aaet szenvedett. A Dcnauzeitung stockholmi levelezője londoni francia körök magatartásával foglalkozik. Londonban a franc.' '.k emig­ráns csoportjában általában az a véle­mény alakr’t ki, hogy az arneri’oi impe­rializmus n~m csupán Tlszakafrikára ter­jed ki, hanem Amerika a háború 1 tán a francia anyaországban is állandósítani akarja befolyását. A franciák előtt feltűnést keltett az angolszász hadveoc ősnek az az intézke­dése, amely szerint fvátaia csapatokat Olaszországban ve ;!: tűzbe, £ ua- orzzág „félsz h.'.ditá; áért“ ama: kai és argói csapatok l’?vcolnak. A franciák ezért aggod:!: ::l te’:: ­tenek a jövendő eseményei e.e. : í A „Reich“ cimü német hetilap a meg­gyilkolt Philippe Henriot francia tájé­koztatásügyi miniszter egyik, legutóbbi cikkét közli. A cikk cime: „Európa hangija.“ A lap bevezetőben meleg méh 'st kö­zöl a nagy francia államférfim" és meg­állapítja, hogy Anglia mindig a legdrasz- tikusabb eszközökkel tette el láb alól azokat, akik a francia-német kibékülés és együttműködés hivei.iek mutatkoztak. Anglia soha sem kérdezte, hogy ír Íven világnézetet v-11 a németbarát francia, Jaures-nék azért kellett meghalnia, mert marxizmussal és nemzetköziséggel akar­ta r—*— ' a *•' "'t fa—'c’a békét és összefogást. Ugyanígy orvgyilkos go­lyójától hnlt meg Philippe Pen ‘of is, az elszántan kr~dő bolsevistaeUencs francia államférfi, alti az uj francia történelem parancsc’ó szüksérmsségét az európai égj üttmüködésben látta. — Arra lehetne gondolni. — Írja idé­zett cikkében Henriot, — hogv az ango­lok és amerikaiak franciaországi partra­szállása a francia nép felszabadítása ér­dé" ében történik, de mekkora naivság ilyesmit még feltételezni is. Abban a pillanatban, amikor megindult a történe­lemben egyedülálló vérfürdő a nyugati partokon, megkezdődött 1 támadás a né­met védők ellen, az angolszász légierő lizieux-i sze~<t Tetéz templomát bom­bázta. — Azt l:'Jl kérdeznünk, hogy mit érez­tek az amerikai katolikusok ennek a hír­nek olvasásakor. „Mit éreztek, amikor a jenki-tábornok igy nyilatkozott: „Nor- mandizban sok franciát már felszabadí­tottunk“ s győzelmi jelentéséhez a hires bazilika megsemmisítését is odasorolta. — Bizonyossággal tudjuk, h'-gy nehéz idők köszöntenek ránk. A vadnyugat-ci­vilizációt akarják Európába átplántálni... A francia nép most egy emberként sereg­ük Pétéin marsall köré. Okosság, fegye- Icpi ke", hogy úrrá legyen rajtunk. Akik az inv' ' Î nehéz pillanatait arra akar­ják felhasználni, hogy nyugta1 anságot és zavart keltsenek, a megszálló csapa­tok részéről a legsúlyosabb ell'nintéve­déseknek teszik ki magukat. A ,iémetek- kel szemben kötelezettségeink vannak, állam fér fiaink nem egyszer fel hívták a figyelmünket arra, hogy tartsuk be kö­telezettségeinket. Német részről többször megkérdezték tőlünk, hogy őrült kalandba kivánunk-e bocsátkazni. amely a feltámadás felé ve­zető utunkat végleg elvágná, vagy pe­dig méltóságot és hidegvért akarunk-e tan ultam. A belső zavargások okozói és előidézői nmn tettek le szándékukról most sem, de nemzeti erőforrásaink nem fogják a hatalmat nekik átengedni, akik a vörö- diktatúrával akarják megismer­tetni . ciaprszágot. — Nehéz na _kra kell felkészülnünk. Bizonyosak lehetünk abban, hogy Chur­chill beszédeiben kitérő válaszokat fog « adni, mert sikerekről nem is tud majd be­számolni és Roosevelt, az az ember, aki külön imádságot talált ki háborús célok­ra, rá fog jönni arra, hogy más eszkö­zökkel kell rokonszenvet ébresztenie vá­lasztóiban. azokban, akiket most -a fran­cia partvidékeken a halálba küld. — Az ősök lelkesedé "éljen és hazasze­retetében való bizakodá ?al tudjuk, hogy meg fogjuk á”ani ezt a nagy erőpróbát. Fiaink büszkék lesznek ránk, mert he­lyet verekedtünk ki r számukra Európá­ban és hogy mindnyájan megálltuk he­lyünket és azon a magaslaton álltunk, mélyet Európa elvárt tőlünk. 3. A Ny Dag cimü svéd kommunista lap felháborodik amiatt, — égjük cikkében, hogy a balkáni menekült királyokat még mindig nem rc" "‘íték alá Titónak és mozgalminak, n. kommunista lap igy ir: — A három póruljárt királyi koncleső még mindig azt reméli, hogy szerény mar haradzsa életet tud magának biztosítani valamelyik angolszász érdekterületen. Vájjon nem lehetne-e inkább nyugdíjaz­tatásukat elintézni, talán a Beveiidge- terv keretén belül, arra az esei>e, ha a tervből egyáltalában lenne is valami? Ezzel kapcsolatom az egyik libanoni jelentés is, amely szerint a görög mene­kült és partizán mozgalmak egyesítésére iránjmló törekvések megfeneklettek. Papandreau, az ex-kormány néhány héttel er'Tőtt kinevezett uj miniszterel­nöke bejelentette, hogy a szándékozott kormányátalakítás, amely hivatva lett volna otyan kormányt létesítem, amely most már valóban az összes menekült és partizán csoportokat egyesíti, meghiúsult a kommunista csoportok beavatkozása miatt. Ezek a kommunisták olyan követe­lésekkel léptek fel a miniszterelnök sze­rint, amelyek egyenértékűek lettek vol­na a kormány vezetésével. Saját embe­reik részére a katonai vezetést az igaz- ságügyminisztérium és a nevelésügyi mi­nisztérium irányítását követeHék kizáró­lagos jognál. Papandreau említett be­szédében kétségbeesetten foglalkozott a kommunisták túlzott követeléseivel. Szó szerint ezt mondotta: Teljesen tisztába vagyunk a kommunista követelések hord- erejével. Mi vállaltuk az államvezetés fe­lelőscégét és ezért határozottan vissza­utasítjuk követelései teljesítését, ami a vutalom és az ország átadásával lenne egyenlő. Nyilatkozata tehát bizonyltja, hogy Moszkva „Jugoszláviában éppen úgy, mint Lengyelországban a balti államok­ban, Görögországban is az egész tétre megy és nincsen tekintettel az állítóla­gos angolszász érdekterületre“. Öngyilkos lett Salm Lajos gróf Budapest, julius 11. Sahn Lajos gróf hét­főn este a Duna-palota egyik harmadik eme­leti lakosztályából az utcára vetette magát és meghalt; Az 59 éves földbirtokosnak vi­déken nagy birtokai és szőlői vannak, de aas utóbbi időben sokat betegeskedett. Búcsúle­vele szerint is súlyos betegsége miatt lett öngyilkos. HIRDESSEN / EG.ES* A KELETI f VEVŐKÉPES Kö­CJSAGB AN ZONSÉGE olva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents