Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-12 / 155. szám

1944. JULIUS 12. KELETI MAGYAR Uf SAG S Julius 20-ig uj igénylést kell beadnia mindenkinek, aki március 22 óta költözött uj lakásba * Kolozsvár, julius 11. A polgármesteri hi­vatal közli: Mint már közöltük, a polgár- mester a zsidó lakások igénybevételének el­lenőrzését rendelte el. Ezzel kapcsolatban a lakáshivatal felhívja mindazokat, akik 1044 március 22. után Kolozsvár város területén uj lakásba költöztek és a városi lakáshiva- taltól szabályszerű lakásutalvánnyal a mai napig még nem rendelkeznek, a lakást pe­dig a maguk részére továbbra is meg akar­ják tartani, folyó évi julius hónap 20-ig a kiutalásra vonatkozó igénylésüket adják be. Igénylőlapokat a városi iktató-hivatalban és a Tizes Szervezet (Király-utca 3.) irodá­jában lehet kapni. A kitöltött igénylőlapokat a régi lakás szerinti illetékes tizedessel alá kell Íratni és a Tizes Szervezet irodájában (Király-utca 3.) le kell bélyegeztetni. Ennek megtörténte után a városháza iktatójába (44. sz. szoba) kell beadni. Ez a rendelkezés vonatkozik a június 2-i légitámadás következtében zsidó lakásokba helyezettekre is. E helyezések ugyanis csak átmeneti és ideiglenes jellegűek voltak. A mai napig beadott és még el nem inté­zett lakásigénylések érvénytelenek. Aki te­hát bármely cimen lakáskiutalásra tart igényt, köteles a fentiek szerint uj igény­lést beadni. Hasonlóképpen érvénytelenek­nek tekintendők azok a lakásbeutalások is, melyeket a tulajdonos julius 10-ig nem ér­vényesített, azaz nem foglalta el a lakást. A lakáskiutalásokat a mai naptól kezdve bizottság végzi, amely a beérkező igénylő­lapok alapján, hetenként kétszer ülésezik és hoz döntéseket. A polgármesteri hivatal felhivja a háztu­lajdonosok és házgondnokok figyelmét arra, hogy az üresen álló és a jövőben megüresedő lakásokat a tudomásulvételtől számított 24 órán belül a 6740—1941. M. E. és a 100— 1043. M. E. sz. rendeletek értelmében a la­káshivatalnál kapható bejelentő űrlapok íel- haszlálásával jelentse be. Ellenkező esetben 6 hónapig terjedő elzárással és 2000—6000 pengőig terjedő pénzbüntetéssel sújtandó ki­hágást követ el. A* óvóhely már úgyszólván mindennapi tartózkodási helyünk. Ha csak hírből ismer- nök az óvóhelyet, hajlandók volnánk azt hinni, hogy a közös veszély tudata a leg­szebb keresztényi erényeket váltja ki. Az egy menedékhelyre került, a haláltól mene­külni vágyó emberek a legszebb, legtisztább erényeket gyakorolják. Elvégre nem lehet feledni, hogy közös a veszély s vallásos em­ber ilyenkor számot vet mindazokkal a kér­désekkel, melyekkel számot kell vetnie min­den igaz embernek. Az emberek jó nagy részénél igy is van. Legfeljebb a félelem­érzése vezet egyeseket nem megfelelő ma­gatartásra. Most azonban nem ezekről kivá>- nők beszélni, hanem azokról, akiknek külö­nösen figyelmébe kell %jánlanunk, hogy az óvóhelynek a kiadott szabályrendeleteken kívül erkölcstana is van. Erre szeretné e cikkecske felhívni a nagyközönség és a ha­tóság szives figyelmét. Miért? Mi szükség van rá? Néhány eset megindokolja. Az egyik nagy ipari üzem óvóhelyén történt, hogy a fejvesztetten ro­hanó tömeg egy nőalkalmazott kezéből ki­ütötte kofferét, amelybe értékes holmijait rakta. A hölgy a pince mélyébe sodródott s amikor bőröndjét keresni kezdte, sehol sem találta. Ellopta valami istentelen vámsze­dője a szerencsétlenségnek. A jelenlevők a sajnálkozáson kívül nem tehettek semmit. Egy más eset. A sötét udvaron óvatosan megyünk a pince óvóhelyre. Fiatal anya vi-. szí a gyermekét. A gyervek csak néhány hónapos. Két nagyobb fia már saját lábán megy az óvóhelyre. Nem házbeliek nagy dur­ván rontanak az óvóhelyre. Az anyát félre­lökik. Tiltakozására azt felelik: „minek hoz­nak ide gyermeket?" Más eset. Egy magánház óvóhelyén az ut­cáról bevonult sok kedves vendég közül töb­ben cigarettára gyújtottak. Csak a legeré­lyesebb figyelmeztetésre tették le nagy dérrel-durral a cigarettát. Azután elkezdtek a pince különböző részeiben kutatni. A szem­füles kutatók a legnagyobb durvasággal és fenyegetéssel utasítják vissza azt a szerény és alázatos kérést, hogy ne bolygassák fel a pince különböző helyeit, mert ott a ház- belieknek értékes holmijai vannak. önként felvetődik a kérdés, hogy hol a parancsnok s miért nem csinál rendet? A parancsnok azonban redszerkit nő, akire rá sem hederitenek a pimaszok. Sőt, férfi pa­rancsnokkal szemben is megtette azt egy szemfüles kutató, hogy felszólítására nem neki, hanem az ott jelenlevő repülő zászlós­nak volt csak hajlandó igazolni magát. Iga­zolványa nem sokat ért, mert a név ceruzá­val volt ráirva. Egy Kossuth-utcai kereskedelmi utazó szintén a pince minden rejtekét kivánta fel­fedezni égő cigarettával. A parancsnoknak nem engedelmeskedett, hanem komiszkodott j vele. Csak akkor volt hajlandó eldobni cţga- I rettáját, amikor az előbb említett zászlós erélyesen ráripakodott. Még csak éppen egy bűbájos esetet mondok el. Egy „gyönyörű szőkeség" égő cigarettával vonult le nagy tömeg közepette a pincébe. Többen figyel­meztették, hogy nem szabad cigarettázni. A Mária névre hallgató hölgy rendületlenül 1 tovább füstölt. Figyelmeztették a pincében f levő plakátra, azzal a szerény megjegyzés- ^ sei, hogy a hivatalos rendelkezések szerint p nem szabad cigarettázni. A hölgy erre oly | méltatlankodó arcot vágott, mint egy vérig sértett spanyol infáns-nő. f íme ezek az esetek. Hadd lássuk most az * óvóhely erkölcstanát. Azért mondunk er- jí kölcstant, hogy a hatóságnak ne legyen baja jj ilyen elemi kérdésekkel, amikor sokíiaj fon- g tosabb feladatokra kell figyelmüket fordlta- 1 niok. Ezért hivatkozunk az erkölcstanra és I nem a törvényre, a rendszabályokra, az uta- g sitásokra. Ámbár háborús időkben a kiadott I szabályok megtartása a legelső és legele- 1 mibb erkölcsi kötelesség. Emberbarát! elv, hogy a nem nyilvános I óvóhelyekre a házbelieken kivül mást is be kell engedni. Amíg csak az veszélyt nem je­lent, a menekülő embert fogadjuk be. De akit befogadnak, aki védelmet kapott, az viselje is magát emberségesen, tisztessége­sen. Legyen segítségére a házbelieknek ab­ban, hogy gyanús elemek ne használhassák ki az alkalmat lopásra. Ha felszólítják, az óvóhely minden vendége, ellenkezés nélkül mondja meg a nevét és lakását, foglalkozá­sát. Szükség esetén kötelessége magát iga­zolni. Aki lement az óvóhelyre, tartsa ma­gát a szabályokhoz. Ne feleseljen s a pa­rancsnok rendelkezésének vesse magát alá. A parancsnoknak ugyanis joga és köte­lessége kiparancsolni az óvóhelyről azokat, akik partizán módjára veszélyeztetik a ren­det, a nyugalmat és a fegyelmet. Az elmondottak csak arra az esetre vo­natkoznak, mikor az óvóhelyre csak leme­gyünk és a sziréna feloldó jelzésére ismét felmehetünk. Jöhetnek súlyosabb, megpró- bálóbb esetek is. Akkor legyen helyén min­denkinek a szive és esze. Akkor az emberi törvényeket felülmúló isteni törvény lép életbe: Szeressed felebarátodat, mint önma­gadat. Talán kezdjük is ezzel az óvóhely erkölcs­tanát. Mert akinek nem Ízlik a rend, aki okve- tetlenkedik a közösséget sújtó nagy veszély perceiben, azt jogos önvédelem kipenderiteni az óvóhely bajtársi közösségéből. (b. p.) Gőzfürdő az e'ső vonal mögött Keleti front, julius hő. Rekkenő meleg, bődületes por kavarog az országúton Nincs az a folyó, nincs annyi szappan, amely ezt a rengeteg port leszedné rólunk — gondoljuk elkeseredetten, amikor a mellénk beosztott honvéd, Gábris, ez a született vizsla kisza­golta, hogy igenis van valami, ami segítene bajunkon. Kocsiba ülünk s nagypeckesen irányit minket Gábris. A búzatáblák között csak egy magányos, igénytelen külsejű ház l'.t- szik. Gábris pont itt állít meg s javíthatat­lan humorával tessékel a házba. Az előrészben egy tizedes, a „fürdőmes­ter“ fogad. A tizedes, bizonyos Füstös János nem sokat kérdezősködik, hanem két segéd­jével, két honvéddel nekünkesik és egy­kettőre pucérra vetkőztet. Ruhánkat fogasra Tggatják. — Előbb tán a gőzbe tessenek — mondja a tizedes és kinyitja a jobbraesö ajtót, fel- lebbentve egy függönyül szolgáló pokrócot. Sürü, forró gőz kavarog a szobában. Sze­münk nehezen szokja meg a félhomályt. Az egyik sarokban kőkemence, a tetejét, a kerek fafedöt leemeli a tizedes. Egy vödör­ből hideg vizet önt a kemencébe, s onnan forró gőz tör elő. Miközben végigfeksziink az egyik pádon, Füstös elárulja a gőzfürdő kulisszatitkait. Befütenek a kemencébe, a tűz fölé hatalmas, lapos köveket raknak. Amikor a kövek áttüzesednek, elhördják alóluk a tüzet s hogy a meleg el ne illanjon, letakarják a kemencét, eldugaszolják a ké­ményt. így a melegben tartott kövekre ön­tött hideg viz forró gőz formájában hirte­len elpárolog és kész a gőzfürdő. Egyszerű és mégis nagyszerű, akár a finn szaunák. Közben patakokban csörgött rólunk izzad­sággal együtt a pórusainkba rakódott finom por. Mennyezetig érő fapadokon ültünk, akár a fecskék a sürgönydróton. Az izzadság le- dcrzcclésére lapos fakések szolgálnak. — Tessék hanyattfeküdni! — lépett hoz­zám Füstös, — most következik a puhitás. — Engem ugyan ne puhítson, hál’ Isten­nek nem vagyok köszvényes — feleljem. Erre ellenkezést nem türö hangon kije'en- tette, hogy neki a puhitás kötelessége. Be­láttam, hogy ilyen körülmények között ranggal nem birom s megadtam magamat sorsomnak, illetve Füstös szappanos kezé­nek. Hát Füstös úgyis mint „fürdös“, s úgyis mint „puhitómester“ derekasan meg­állta helyét. Viszont én kevésbé tudtam talpraállni a puhitás után. Ketten támogattak a kádfürdőbe, egy sima padozatú szobába, melynek közepén meleg vizzel telt dézsa várt. A melegvizet kemencébe épített benzineshordóban tárol­ják. mig az elhasznált viz a ferdén épített pad'ózat hasadékain a szoba alá ásott csa­tornán folyik - i - - - - Iba. A friss víz egy kerekes kutból egy, az ablakon keresztül fektetett vályúból ömlik a tároló dézsába. A fürdő ügyes kitervezése és megoldása Sóly­mos! Mihály örvezető szakértelmét, buzgó- ságát dicséri. A házat fürdővé a tüzérek számára Istvánffy százados alakíttatta át, de használatra más alakulatok részére is átengedik. Befejező aktusként szölöpermetezöből hi­deg vizzel tussol le a „fürdőmester“. Uj emberként hagytam el a fürdőt s örö- mömbén — a puhltásról is megfeledkezve — ötven cigarettát nyomtam a „fürdőmes­ter“ markába, ötven cigaretta pedig leg­alább olyan ritkaság a fronton, mint egy gőzfürdő. Pdczay László zls., haditudósító. NYILATKOZAT A „Keleti Magyar Újság“ 1944. évi julius 5-i számában megjelent „Minél többet vagyunk együtt, annál jobban megszeretem a székelyeket“ cimü hely­színi beszámolómnak az étkezésre és konyhára vonatkozó egyes kitételeit a kolozsvári egyetemi munkaszolgálato­sok magukra nézve sértőnek talál­ták. Bár a cikket én természetsze­rűleg a legnagyobb jóhiszeműséggel Ír­tam s mint a cime is kifejezi, az alföldi bajtársaknak az erdélyiek iránti szerete- tét hangsúlyoztam, mégis szükségesnek tartom megállapítani, hogy a kifogásolt sorok téves értesülések alapján Íródtak s ezek nem feleltek meg a tényleges hely­zetnek. A kolozsvári egyetemi munka­szolgálatosoknak ezen az utón óhajtok elégtételt szolgáltatni. Vitéf MATOLCSY KAROLY Az ELSŐ MAGYAR ALT ALÁ NOS BIZTOSÍTÓ TARSASAG erdély é rí ali»a7ffatósárTa ezúton is tud ;a érdekelt t. feleivel, hogy az Első jjj Erdélyi Általános Biztositó Rés A "-óságtól átvett sorsolással kap­csolatos életbiztosításoknak 1944. julius 5-én közjegyző ielenlé iben meglő flott nyilvÍ! -« sorshúzásán a következő betücsoportos kötvények o-cn't.,Mak ki­D.W.M. V.C.Y. V.B.O. T.G.Q. V.M.L. i „Remek téma../ Vasárnap, déli két óra. Az aszfalt szinte olvad az ember lába alatt s ilyent Tcor mindenki árnyékba, viz mellé kíván­kozik. A Donáth-uton nehány kiránduló- csoport halad csomagokkal megrakodva. A tarkaruhás fiatal lányok és ingujjra vetkőzött fiatalemberek mögött magános férfi mendegél. Ő is csomagot szorongat a hóna alatt és a vállán keresztülvetett börszijjon fényképezőgépet cipel. Ö az amatőr fény képész. Lassan kiérnek valamennyien a Szamos part jár- hatalmas fák enyhítik a tűző nap melegét. A fák közül fürdőruhás alakok látszanak ki. Ezek még kora reg­gel jöttek ide. A kirándulócsoportok letelepszenek és a magányos térdnadrágos fényképész is hűvös helyet keres magának. De a vilá­gért sem vetkőzne fürdéshez. Ahogy van, úgy nyúlik el egy kis pihenőre. Időnkint nehány igen csinos fürdőm- hás leányka halad el mellette csevegve, viháncolva. A magános férfi felül és tü­zetesebben nézni kezdi őket. „Jó té­mák.“ Előveszi a fényképezőgépet és csa­vargatni kezdi, majd a szinszürőlencsét törölgeti zsebkendőjével. Fiuk, lányok vegyesen tornásznak a gyepen. Szaltókat ugranak, kézállást csinálnak. ,jJó témák“ __ Az amatőr fényképész „lesállásból“ katintgatja gépje pillanatzárját. Közben mindenki megéhezett s táplál­kozni kezd. A magányos férfi is előszedi elemózsiás csomagját. Kibontja, de előbb jót húz a félliteres vizesflaskájából. Már éppen be qkarja dugni az üveget, amikor élesre beállított pillantása felfedez egy „remek témát“. A réten egy kis szénaboglya tövében csinos kislány alszik. A fényképész hirte­len felugrik, megmarkolja a gépet. Sze­me összeszűkül a fénytől és az orra kihe­gy esedik az érdeklődéstől. Lassan a leány közelébe surran és megáll tőle három méter távolságra. Beállítja a gépet, hogy megörökítse a csinos kis témát. Sokáig nézi a képkeresőt, majd más oldalra ke­rül. Az alvó nem mozdul. Ki lehet ke­resni a legjobb pontot, hátha más oldal­ról jobb lesz a felvétel. Végül mégis el­határozza magát és elkattintotta a pü- lanatzárt. Kövér a boldogságtól, olyan remek a felvétel! ' Boldogan, szinte diszlépésben menetel vissza az ő fája alá. Onnan egy fehérbundás kuvasz vár rá kissé zavartan és meg bökkenve. „Remek téma,“ — emelkedik az ama­tőr melle boldogan. Jól meg is célozza. S akkor veszi észre, hogy a „remek téma“ épp az utolsó falatokat kebelezi be az ő kirándulási ebédjéből... Ni, épp most nyalogatja a szája szélét. A kutyánál nem volt egy kis kodak, hogy megörökítse azt az arcot, amit a tragikomikus pillanatban a pillanatfelvé­telek hőse vágott. Kár. Az összes kóbor kutyák holtra röhögték volna magukat... B. 1 Szolgálatos gyógyszertárak Szentháromság gyógyszertár, Unió-utca 2. sz. Távbeszélő: 20-78. — Keresztelő Szt. János gyógyszertár, Deák Ferenc-utca 9. sz. Távbeszélő: 15-68. — Minerva gyógyszertár, Wesselényi Miklós-utca 35. sz. Távbeszélő: 2-54. — Magyar Korona gyógyszertár, Kel- tai-utca 3. sz. Távbeszélő: 27-92. Hz elsötétítés időpontja A honvédelmi miniszter rendeleté értelmé­ben a lakóházaié elsötétítése este 10 órakor kezdődik és tart hajnali 4 óra 30 percig. — Carmona portugál államelnök 18 évvel ezelőtt vette át hivatalát. Lisszabonból je­lentik: Vasárnap, julius 9-én mult 18 éve annak, hogy Oscar Frahovo Carmona át­vette a portugál állam legfőbb hivatalát, amelyet azóta is betölt. A vasárnapi portu­gál lapok a legnagyobb elismerés hangján imák erről az eseményről, mely oly nagy befolyást gyakorolt a portugál történelemre. (MTI) * Hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva jegykezelőt és legalább 18 éves hadiárva fiúcskát kifutónak vagy tekercselőnek fel­vesz az „Árpád" filmszínház. Az óvóhely partizánjai

Next

/
Thumbnails
Contents