Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-30 / 171. szám

1944. JULIUS 30. § MAGTAJt UJSßSBt «HieBHMiR smmmmmmmm Előfizetőink flgyslmétie! Egyes előfizetőink figyelmét nyilván elkerülte az a bejelentésünk, hogy az előfizetési árakat kormányrendelettel jnlius 15-től kezdődőleg tijból szabályoz­ták. jennek alapján ismételten közöljük, h uy a iveién «íagyar újság eloiizeteoi arai a .»ovctKezok; Egy hóra Negyed évre Fél évre Egész évre Kérjük tehát igen 5.2° Pengő 15.— Pengő 30.— Pengő f>0.— Pengő üaztelt clöiizetőin­kei, négy eroiizetesi dijaikat leflU uj af- szaoály szerint szíveskedjenek atu.aini, mert jelzett időkre vonatnozóiag csan a fenti uj arakat ismerhetjük eh KELETI MAGYAR UJSÄG kiadóhivatala fiz eisütétités időpontja A honvédelmi miniszter rendelete értelmé­ben a lakóházak elsötétítése este 9 óra 45 perckor kezdődik és tart hajnali 1 óra 45 percig. Szolgálatos gyógyszertárak Fortuna gyó^j szertár, Mátyás király-tér 3d. sz. 'reléién: jei-üt. — liygea gyógyszer- tar, iszeiiuenyl-téi 3a. sz. Telefon; z*-o4. — Victoria gyógyszertár, iiorthy-ut 4/. sz. fe­lelőn: 1 o-oo. — Opera gyógyszertár, Hu­nyadi-tér 1. sz. Telelőn; li-Őti. — Dönitz vezértengernagy tengeralattjá­ró jelvényt alapított. Mint a Német Távirati Iroda értesül, Dönitz vezértengernagy, a uaciuengei eszet ropai aircsuoku, a tenger­alattjárók bátor, szívós éa pékiamutató nar- cosai állandó kemény harcainak elismeré­seként pamaiUKU tenger alattjáró jer vényt alapított. . _ . — Földrengés volt Beigrádban. A Német Távirali noua aozd Be.&i atioor, hogy a oel. grádi földrengést jelző intézet éjre* után fcro6 távoli íoidiengést jelzett, amely 13o percig tartott. A toiarengés íészke Beigrad- tol 8.890 kilométer távolságban van észak­keleti irányban, vaiószinmeg a japán tenger területén. — KÖZPONTI ÉRTEKEZLETET TART AZ UJSAGIPO EGYESÜLET. A Magyar Újságírók Egyesülete JSrdélyrészi Tagozata vasatttap délelőtt 11 órai kezdettel az Ellen­zék Jókc.i-utca 16. szám alatti szerkesztösé- geben központi értekezletet tart, amelyen a * vidéki kiküldöttek is résztvesznek. Az érte­kezleten az ujságirótársadalom időszerű kérdéseit fogják megvitatni. Tekintettel a tárgysorozat fontosságára, felkérjük összes tagjainkat, hogy a vasárnapi értekezleten 1feltétlenül jelenjenek meg. — A kolozsvári rend jrkapitányság hírei. R>manóc2y Kálmánná Fürdő-utca 21. szám alatti lakos feljelentést tett ismeretlen tet­tes ellen, aki betört lakásába és ellopott több pár cipőt, ruhaneműt, ágyneműt 2000 peügö értékben. — A rendőrség gyorsított eljárással átadta a királyi ügyészségnek Sánta Avrámné mosónőt, aki többezer pen­gő értékű ágyneműt lopott el a „Szilágyi Erzsébet“ főiskolai intemáiusból. -— özvegy Juhos Sándornó temetöőrre rázuhant egy többmászás súlyú sírkő. A mentők súlyos zuzódásokkal és agyrázkódással szállították be a klinikára. — Börtönbe jutott a vissza nem adott kölcsönkért ruhában tetszelgő leány. A lg haladta meg törvényes kiskorúságát Pánczél Mária, mégis tarka múltra tekinthet vissza: fiatalkori lopásokéit már a javítóintézetet is megjárta. Nemrégiben szabadult onnan, tie most sem a javulás útját választotta. Beférközött külvárosi, szegényrendü nők bi­zalmába, egyiküknél lakást is vett ki, és —- különféle ürüggyel — kölcsönkéregetett tő­lük. Szomszédasszonya leányának ünnepi ruháját azzal kérte el, hogy le akarja ma­gát fényképeztetni, másik ruhát állás kere­sés hangoztatásával csalt ki, azonban egyi­ket sem adta vissza. Ahol megfordult, más egyéb holmihoz is hozzányúlt s aztán elado­gatta. A károsoltak feljelentésére lopás és sikkasztás miatt indult eljárás Pánczél Má­ria ellen. A letartóztatott leány felett Biró Lajos dr. törvényszéki biró, mint szüneli egyesbiró Ítélkezett. Az előállított vádlottat a bűn tető biró egyévi börtönre és ötévi jog­vesztésre Ítélte- .. A nemzet garabonciásai Kolozsvár ujsagirö.i,ársa<ialiitáwt u sajt.0 Ouraliiuoj pontokon esie ..w ázott el Earnurecztvy Gyaia kur- .arsunk, . az Ellenzék voit je tetős szerkesztője. Ebből az alkalomból születtek az alabbi sorok. Különös sois az UjSagirú sorsa. A magyar dÜiiJU ii.lujj lev is wiUlAVúiiVA V k&AsVllj Ai* V ti lUxCSa. Jridt uu/Q cus exCifcxyl Ujoa&u'ue. őzcinezek kartarsalm arcvonaian. pzámba veszem azokat, akikkel eppen negyedszázad­dal ezelőtt újságot csináltunk az erdélyi magyarság számára. „Hol vagytok ti, régi játszótársak?“ — kérdezhetném a költővel. De ebben a vas-, acél- és duraluminium- korszakban a költő már nem tekintély, ne hivatkozzunk rá. Inkább ezt kellene kérdez­nem: hol vagytok ti, régi küzdő társaim ? Senkit nem látok ott, azon a helyen, ahol először ült le a szerkesztőségi asztal melle. Az élet mindenkit elvert az első- asztal mel­lől, mint ahogy első szerelmünk mellől is el- kényszeritenek a körülmények. S ahogy első szerelmünk kedves emlékét meg nem ölheti a szálló idő, ahogy az ö varázsát nem rom­bolja szét soha a később eljövő szerelmek tündéri szépsége és boszorkánymágiája, az első asztalt sem felejthetjük el addig, amíg íróasztalunk van magyar lap szerkesztősé­gében. I " Hol vagytok hát régi küzdőtársak ? Mert azok vonunk és kímaátársak maradunk, mindhalálig. Hol vagytok és kik vagytox ? Ugyanazok vagytok-e, mint negyedszázad­dal, tiz-tizenöt evvel, vagy akár öt évvel ez­előtt Is? Ha seregszemlét tartanánk, nem is volna nehéz a kérdésre választ adni. De nem ez a célom. Csak éppen utalni akartam arra, hogy az elet változás lévén, a mi sor­sunk is örök változás. Az élet megy tovább a maga utján s mi, akik az élet tanúi, kró­nikásai, hiradói, magyarázói és itélömesterei vagyunk, végzetszerűen megyünk, vándoro­lunk magával az élettel. Garabonciás sors ez: itt, Erdélyben százszol osan. Akik ma is megvagyunk még a huszas évek elején ki­alakult i«gi erdélyi gárdából, vallhatunk arról, hogy mennyit hányódtunk, milyen utakat jártunk meg- a bennünk tüzoszlop- ként égő ideálért. Tehetnénk vallomást arról, hogy a kényéi-, amit vért verejtékező munkánkért adtak, néha saaraz morzsa képében is ünnepi kalács voit, de néha ki­fordult szánkóéi az ucálkozásnak miatta. Tüzoszlop égett bennünk és annál a magyar parázsnai, ami bennünket nevKeit, a tiszte­ién emenu Kivetem*, ineheit oaoioss«.ivu ki­adok, szellemi grajzlerajosox, eszmei oecsaii csárdások, elvi oorueryhazuÜajáQnosok sütöt­ték meg a maguk profitjának illatozó pecse­nyéit. Hol vagytok ti, régi bajtársak ? Hol tesztek tanúvallomást arról, hogy a tehet­ség, a hivatás, a küldetés tüzoszlgpa és a jogos emberi becsvágy lidérclángja hányszor L'izimjjOLÍ lXlbfcteSra ül ik.Au.CiOi UUCK uuiCtl öaUííc;­nieoen, úgy nogy nem is tudjatok talán, hogy miKor ei uoi csditátoK meg a veletek titz frigyre lépett ideált? De nem azért voltunk és v gyünk az élet tanúi és hiradói, hogy rá ne jöttünk volna a törvényre: van a ma­gunk eszmei és egzisztenciáls becsvágyán s a szentségként ti3ztelletett kiadói érdek fö­leit egy másik nagy, parancsoló, ki nem kerülhető, meg nem csalható, hütlenül el nem hagyható, egyetlen mindennél fonto­sabb, mindennél fölébe magasodó hatalmas érdek: az a szolgálat, amit a katona az ellenség előtt fegyverrel a kezében tétjesit -s amit nekünk, akármilyen utakon Is ver a kenyér és a' boldogulás széífuvása, igen, nekünk az irótollál, az Írógép mellett is 'magunkénak kell tudnunk. Tudom, bizonyos vagyok abban, hogy az erdélyi régi gárda minden tagjában tudatossá és a lélek min­den zugát bevilágító fényűvé erősödött ennek a törvénynek a felismerése. A történelmi fordulatok malomkő ,ei között ismereteink, felfogásunk, szemléletünk, neietünx s a hoz­zájuk kapcsolódó meggyőződésünk olyan fi­nom lelki lisztté őrlődött, amiből már nem az egyéni becsvágy süteménye, nem az egyéni élet mindennapi betevő falatja, ha­nem elsősorban és mindervekfelett egy nép és egy nemzet mindennapi lelki kenyere aiit- tetik a hirszogáltatás és a közvélemény- irányítás kemencéiben. S ezek a kemencék •— tüzes kemenceK. Soha olyan nagy felelősség nem súlyoso­don újságíró váliaira, mint napjainxban. Az erdélyi újságíró válián ez a sülj' még meg is kétszereződik. Erdély tenyérnyi földje né­pek szállodája. A mi kötelességünk népünk érdekeinek jó és becsületes szolgálata s -becsületbeli kötelességünk ezt a szolgálatot úgy betölteni, hogy a velünk egy fedél alatt éiók börtönnek ne tudják közös otthonunkat. A nagy tűzvész Itt lobog kerítéseink előtt s ajtónk elölt a lét és nemlét kisértetei ko­pogtatnak. Hajlékunk még épségben áll. Velünk Van ott a jövendőt alakítani akaró koreszmék igenje, vagy nemje. Tölünk Is Kotazsvárcn és vidékén laké kereskedők a iiombakárosuitakért Kolozsvár, julius 29. Az első bombatáma­dások óta az ország egész lakossága a bom­bakárosultaknak juttatott adományával igyekezett tanúbizonyságát adni a magyar­ságban élő összetartásnak és segítő kész­ségnek. Magánosok és vállalatok, egyesüle­tek kötelességüknek érzik, hogy minden tő­lük telhető segítséget megadjanak azok­nak, akik ezekben a nehéz órákban legin­kább rászorulnak. Többmillió pengőre rúg már az az összeg, amit tisztán önkéntes alapon a bombakárosultak felsegélyezésére az ország minden részéből befolyt. Kolozsvár magyar társadalma is szép pél­dát mutatott még a Kolozsvárt ért bomba­támadás előtt Is, azóta pedig, hogy soraink­ban is akadnak bombakárosultak, még in­kább tapasztalhatjuk ezt a példaadást. A különböző gj'üjtési akciók közül jelen alka­9 Vidéke Kereskedőinek Egyesülete napon­ként fizeti be a városi pénztárba a bomba­károsultak folyószámlájára. Az alábbiakban a legujauu adományokat ismertetjük; BÖKSZ AKMA ;-mi Balogh Jenő György, Bortnyik György, Basa Árpád, Biiss Dezső, Felméry Endre, Furnitura Rt., Haffaer Hén, Hollandus Sa­mu, Keresztény Cipészmesterek Szövetkeze­te, Kozma Zoltán, Kozák István, Mészáros Albert, Mless Testvérek, Nagy Gusztáv, dr. Poszler László, Pusztay Béla, Réseiméi Hel­mut, Steinhiebel János, Tóth Kálmán, Sza- niszló Józsefné, id. Maurer Frigyes, Ilos. vay Károly Bánífj'hunyad, Kozmán Antal Bánffyhu_j ad. Szász Lajos Bánffyhunyad adományoztak összesen 11.957 pengőt. lomkor a Kolozsvár és Vidéke Kereskedőinek Egyesülete segítő akcióját ismertetjük. A Kolozsvár és Vidéke Kereskedőinek Egyesülete a Kereskedelmi és Iparkamará­val, valamint a Baross Szövetséggel karölt­ve a mult hónapban nagyarányú gyűjtést indított a bombakárosultak érdekében. Kör­levelet küldött szét a kolozsvári és kolozs- megyei kereskedőknek, amelyben a nemes ügyre figyelmeztette és egyben az eddigi adakozásokról is jelentést kér. Az adakozásban kivétel nélkül részt vet­tek az összes kereskedők. Az egyesülethez a kereskedők a mai napig több, mint 30.000 pengőt fizettek be a kolozsvári bombakáro­sultak felsegélyezésére, de jóval félülmu’ja ezt az összeget az ugyanerre a célra, de más utakon eljuttatott adományaik összege. A beérkezett adományokat a Kolozsvár és CIPÖKEKESKKDÖK: Vitéz Bányai Béla, Deák Jolán, ifj. Ka­pás Samu, Perczel Attiláné, Varaüy cipöüz- let, összesen 1660 pengő. CUKOBKAKEREBKEDÖK: Aszman Gyula, Bothos József, özv, Ge- röffy Andrásné, Kreitschi Erzsébet, Pápay Albertné, Spiika Károly, Fejes Erzsébet Bánffyhunyad, összesen 330 pengő. niÉBT HÍRE ESSEN A KELETI ÚJSÁGBAN Mert ezt s lipe1 >1 «> ORSZÁG EÜES2 V5VÖK.ÉPES KO- 2ÖNS&GE oIv&ssi függ, hogj' i^ent mond-e a mi népünk, vagy a nemre szavaz. Tőlünk függ sok tekintet­ben, hogy azok, akiknek beszámolunk az élet dolgairól, becsülettel megtartják-e azt a törvényt, amit vérrel és könnyel egy ezred­év irt lelkűnkbe és tudatunkba, vagy el­vágjuk a múltúnkat, jelenünket meghatározó hagyományok és eszmények köldökzsinórját, Tüzes kemencfj a hírszolgáltatás és a köz- véleményirányitás mestersége és aki ebben felelős helyen áll, felelős azért, hogy a nagy- közösség jövendőjének kenyerét süti-e a gondolat átforrósodott sikjain, vagy a kéz- ügyben álló parázzsal felégeti a jelent és a jövendőt. Nagyrahivatott kartársunk távozik a ko­lozsvári ujságirócsaládból. Jog és kötelesség- a távozó civn ieivci.ni ezc*ci a gondolato­kat. Annál rs inkább, mert auóuott úgy az éiet eseményeinek forgatagában, hogy ellen­felekként álltunk egymással szemben. Bizo­nyos vagyok abban, hogy egy-lcét össze­csapásunkban nem volt semmi személyes él. Bizonyos vagyok abban, hogy ha össze Is - mertük tollúimat, nem az egyeni elfogultság Vvu, iui UlUikuOxY, Haliéul Um aZ ir&U&H, cu£ ex-öd törvény, amely íeleue au egyenncK es hatalmasabb esenuo voltunknál, jog és kö­telesség a távozó előtt tehát utalni sorsunk tragikumára és sorsunk senki mástól meg nem érthető szerény dicsőségére. Garabon­ciások vagyunk, akiket sors és ösztön foly­ton uj utakra, uj állomásokra kerget. Oly­kor vendégek vagyunk a kiadói kegy terí­tett asztalánál, máskor egyszerű mindenesek voltunk egy-egy eszmei csapiáros söntésé- beu. Lakunk lélektelen szállodában, rideg hónapos szobákban, olykor családi otthon­ban. Nem szabad búsulnunk poloskás albér­letben és nem lehetünk tökéletesen boldogok és biztonságosok otthonunkban. Mi, a régi gárda pionírjai a hónapos szobák és a véres verejtékkel berendezett családi otthonunk állomásai között olykor börtönt is jártunk. Garabonciások vagyunk. Egyszer hopp, más­kor kopp. Mert mindig ég bennünk a tüzoszlop. Ha­muvá égnénk benne, ha bedugnók fülünket és a legkedvesebb tanítvány előtt elhangzott szózat előtt süketek maradnánk. — írd meg, amiket láttál — hangzott az apokalipszis szörnyűségeiről hírt adó apostol fülébe a mennyel parancs. Mindegy', hogy hol kapunk Íróasztalt, mindegy hogy hol adunk hirt* az egymást követő 24 órak eseményeiről és nimjegy, ki­nek kenyerén tájékoztatunk, ítélünk es irá­nyítunk. Ma minden íróasztal magyar munkahely. Magyarokként állunk benne és állunk szemközt a Ma nagy apokalipszisé­nek minden borzalmával és megpróbáltatá­sával. Éppen ezért jog és kötelesség idézni a Jelenések könyvének elsősorban, hozzánk szóló -iitelmét: — Légy forró, vagy légy hideg. Csak lan­gyos ne légy. Mert akkor kiköplek számból S ebben van a mi mesterségünk és gara­bonciás sorsunk csendes dicsősége. Tudunk és merünk forrók, vagy hidegek lenni. Mert langyosak töboé soha, soha nem lehetünk ... —■ fz — * Gyermeke nevét olvassa az életbiztosí­tási kötvényben, melyet éppen most kapott kezébe. Ha megéli a kikötött időt, ö fogja megkapni a biztosított összeget, amelynek jó hasznát fogja venni. Jegyezze meg a cí­met: Első Magyar általános biztositó társa­ság, helybeli főügynöksége, Egyetem-utca 1. szám alatt. »**,.<* — Vadházastársa sodorta bajba a cávödó Peres Lucréciát. A délerdélyi Peres Lucre, cia még Bukarestben egy kalotaszentklrá- lyi legénnyel állt össze. A bécsi döntés után vadházastársa faképnél hagyta a leánjrt, mért megunta annak gyakori civakodásait. Peres Lucrécia mégsem birta elfeledni hűt­len kedvesét és egy napon utánajött Ma­gyarországra. A legény, hogy kellemetlen látogatójától megszabaduljon, feljelentette a határt titokban átlépő Peres Lucréciát. A törvényszék a leányt egyhónapi fogházbün­tetésre Ítélte. ,f, — Héthónapi börtönnel fizet szökéséért a gyújtogatással fenyegetőző határátlépő. A türei Oltyán Pétert még tavaly előtt beso­rozták. Hangos jókedvtoen ez alkalommal összeszólalkozott a szomszédos falubeli Du­ma Jánosáéval és megfenyegette, hogy rá­gyújtja a házat. A következményektől való félelmében kereket oldott Romániába. Ez­it) én aztán újból visszalopakodott Magyar- országra. A határban lappangó Oltyán Pé­tert Hart István községbeli leventeoktató vette észre. A leventeoktató fegyvert raga­dott és megadásra kényszeritétte az ismét szökni szándékozó legényt. A kolozsvári törvényszék Szenczel József elhökléséve! ülésező, szüneti büntetőtanácsa a keteaenas tiltott határátlépés mellett honvédelmi vét­ségben is bűnösnek 'mondotta ki a besoro­zott Oltyán Pétert, akit mindeaért hétíutea- pi börtönre és háromévi jogvesztéséé főéit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents