Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-30 / 171. szám

1944. JtTJüS 30. keleti _ MAGTAR ÚJSÁG 7 rziisz* ?ra A lengyel Ki hogyan kezeli a lengyel kérdést? A menekült lengyel kormány számára a lengyel kérdés nem más, mint az a lehető­ség, ahogyan Lengyelország ismét Kelet eu- rópa egyik jelentős hatalma lehetne. Az amerikai külügyminiszter számára nem más, mint „mikrósxkópial probléma“ —, ahogy röviddel ezelőtt mondta. Churchill számára kellemetlen kérdések halmaza. Benes szá­mára olyan lengyel állam megteremtésé­nek kérdése, amely szövetséges, de egyben ellenség is. A Szovjetunió számára a 17. srómu szovjet köztársaság politikai trükkök és félrevezetések tárgya és végül Németor­szág számára — pillanatnyilag — a mostani lengyel főkormányzóság rendje. Kétségtelen, hogy Keleteurópa többi kis­államainak figyelme Lengyelország fe’é for­dul. A nagyhatalmak Ide-oda dobálják, kü- löböaő lehetőségeket Ígérgetnek neki, rózsa­szín jövőt rajtolnak eléje, de hogy az a bi­zonyos jövő nem olyan lesz, mint ahogy azt a lengyel nép legelemibb jogai követelik, az minden kétségen félül áll. Anglia sokat adna ma azért, ha nem avatkozott volna be az emigráns kormányok különböző kisebb-nagyobb ügyeibe. Anglia ma története legsúlyosabb háborújában él. Katonáival, tábornokaival, hadiflottájával, repülőgépeivel, páncélosaival és gyáraival, mérnökeivel és munkásaival, végül nem utolsó sorban diplomatáival, diplomáciai jegyzékeivel, a hirverés legrafflnákabb mód­szereivel viseli a háborút, elsősorbart, sőt ki­zárólag a maga nagyhatalmi súlya megtar­tásáért. De már nehány hónappal a háború kitörése után Londonban Churchill és Eden előszobáiban a menekült kormányok kép­viselői részéről uj követelések központja lett az angol kormány. A menekült kormányok egész más irányt akarnak az angol külpo­litikának szabni, mint aminőt I^ondon az ér­dekek utján követhet. A menekültek néma háborút viselnek Németország ellen, de An­glia ellen is, sőt egymás ellen is. Éenes a lengyel emigránsokra neheztel, de az algíri franciákkal sem tud megegyezni. A jugo­szláv és görög emigránsok olasz terü'etek lránt érdeklődnek. Közben egymás között Is kifejlődtek az elmaradhatatlan érintkezési felületek. Súlyos ellentétek vannak a gaul- lista franciák és az Umberto—BadogUo— Bonomi olaszok között. Az Is bizonyos, ha ma aláírnák a békeszerződéseket, elsősorban az emigránsok lennének a legelégedetleneb­bek. Talán egymás ellen indítanák meg a háborút... Churchill unja őket és nagyon szeretne tő'ük megszabadulni. Churchillnek ma talán legkellemetlenebb látogatója Mikoljczik len­gyel menekült minisztere1 nők. ö az,1 aki a legjobban „veszélyezteaz -rovjet „együttműködést“.„ Niko!ajcz;k útra indul Az európai, de az egész világ közvélemé­nyét az utóbbi időkben három hír talán kü­lönösebben érdekelte a többinél. 1. Mikolajczik Washingtonban tárgyaláso­kat folytatott Roosevelttel, Hullai és Stet- tmiussal. 2. A londoni „szabad német bi­zottság“ feloszlott. 3. A Szovjetunió, Nagy- britannia és az Egyesült Al'amokkal szem­behelyezkedve, Moszkvában megalakította a lengyel bizottságot, amelyet Lengyelország illetékes vezetőségének ismert el. Eden megállapította, hogy a Churchilí-kabinet továbbra is a londoni lengyel kormányt Is­meri el Lengyelország kormányaként. Har­lan és Slkprszky életükkel fizettek az ame­rikai orientációért. Ez a körülmény mégsem tudta visszatartani Mikolajczikot, hogy Amerikába utazzék. A Fehér Ház kapuja az utolsó volt, ahol még bebocsáttatást re­mélt. Bizonyára nem a legalkalmasabb pil­lanatban utazott, de mindenesetre a válasz­tások előtt, amikor az 5 millió főnyi ame­rikai lengyel szavazata nem lehet közömbös Roosevelt számára. Hull, az Egyesült Álla­mok fáradt és öreg külügyminisztere, bizo­nyára szívélyesen fogadta a nehéz helyzet­be Került lengyel vendéget. A tárgyalások eredményeiről alig szivárgott ki valami. Roosevelt bizonyára legjobb szándékáról biztosította Mikolajczikot, aki minden való­színűség szerint ezüttál is érzelmi momen­tumokra, az Atlanti-egyezmény pontjaira, á kisállamok jogaira és érdekeire hivatkozott, hogy ebbén a háborúban és a háború után különös jelentőségük van a kisuépaknek. Bizonyára aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Szovjetunió még a Curson-vona'at sem kezeli komolyan. De már ez a vonal is hatalmas nyereséget jelentene a Szovjet számára és érzékeny veszteséget a lengye­leknek. Azt is elmondotta volt minden va"!ó- szihüség szerint, hogy a danzigi területek csak kicsi hányadát képezik a Moszkva ál­tal követelt területeknek. A tárgyalások után Mikolajczik kijelentette, hogy most már jobb helyzetet lát a szovjet-lengyel kapcsolatokra. Egy amerikai jelentés azt adta tüdtul, hogy Mikolajczikot szívélyesen fogadták Amerikában és hogy a Szovjet­unió lengyel emigránsok közötti kapcsöla- tok újra való felvételét lehet várai. Ebben az esetben a tárgyalások alapja a Curson- vonal volfla, keletnémetországi területeknek Lengyelországhoz való csatolása fejében. Azt mindenesetre meg lehet állapítani, hogy kéletnémetországi területeknek becsatolásá­ra vonatkozóan a londoni lengyelek meg­egyeznek a moszkvai lengye'skkel és ebben a kérdésben Churchill, RooseveH és Sztaiiil között sincsen semmi nézeteltérés. Hit ér az angol garancia? Ma. a poiiLU&l és katonai ew 'menyek fer­getegesen talán tisztábban lehet az öt év­vel ezelőtt történtekre is visszaem.ékezni. A lengyel kérdés a háború kitörése pillana­tában éppen olyan zavaros volt, mint ma. Amikor 1939 áprilisában'Beck ezredes talán nem is annyira saját meggyőződésétől in­díttatva, mint egy bizonyos irányzat nyo­másának engedve. Pllsudszky halála után Lengyelország irányvonalát a németek el­len hangolta és Londonba utazgatott, ahe­lyett, hogy Berlinben is megállt volna, min­denki tudta, hogy a háború Rubikonját ép­pen a lengyelek lépjék elsőnek át. Német részről akkor is többször felhívták a figyelt met a szovjetproblémára. És különös hang­súllyal mutatta rá arra, hogy vájjon Ang­lia, Lengyelország minden támadója ellen kész-e a beavatkozásra. Az Express Poran- ny cimü lengyel lap akkoriban Beck ezre­desnek Londonba azt üzente, hogy gondol­jon arra is, mi lesz hosszantartó háború után a helyzet, amikor Európa fáradt lesz és a Szovjetunió csak akkor kezdi majd Iga­zi- erejét bevetni. London az egész nyár fo­lyamán halogatta a lengyelekkel való se­gélynyújtási egyezmény aláírását. A tár­gyalások hosszú időn át tartottak Különbö­ző bizottságok utazgattak Ide-oda, megbe­széltek mindent a legrészletesebben. Csupán, miután augusztus 24-én, a német-szovjet megegyezés a nyilvánosságra került, au­gusztus 25-én Írták alá a lengyel-angol szer­ződést. A szerződés első pontjában leszö­gezték, hogy ha a szerződő felek egyikét európai hatalom megtá laldja, a máálk szer­ződő fél köteles minden rendelkezésére álló erővel segítségére jönni. Hogy mit ér a va­lóságban a nemzetközi szerződés, tulajdon­képpen csak akkor lehet megállapítani, amikor megszegték. Ebben a háborúban, akárcsak az, eze'öttiekben is sok szerződést kötöttek meg, de annáj kevesebbet tartottak be. Machiavelli elvét a szerződő felek nem igen felejtették el. 0 mondta azt, hogy nem­zetköri vonatkozásban nem a polgári er köb sok a legjobb hangulatban Indultak meg, de megakadtak. Sikorszky a nemzetköri vörös­kereszt Katynban végzett vizsgálataira az­zal felelt, hogy a tárgyalásokat felfüggesz­tette. Londonnak ekkor már kezdett kelle­metlenné válni a lengyel menekültek cso­portja. A lengyelek Washington felé tapo­gatóztak és egyre ritkábban látogattak az angol külügyminisztériumba, amely páncél­szekrényeiben az angol garanciáról szóló ok- ii t eredeti szövegét őrizte. Sikorszky most már Roosevellnél kopogtatott. De onnan Is mindig sikertelenül és eredménytelenül volt kénytelen visszatérni Londonba. Ezután tör­tént 1943 julius 4-én Sikorszky „halálos re- pülöszerenesétlensége“. Amikor repülőgépén a közelkeieli lengyel csapatok felülvizsgálá­sáról Gibraltárban halálosan lezuhant, akta­táskájában ott találták azt a memorandu­mot, amit az angol kormányhoz akart in­tézni Lengyelország területi integritásának visszaállítása érdekében. Sikorszky halála után Mikolajczik lépett előtérbe. Sikorszky a diplomaták „rámenős“ fajtájához tarto­zott. Mikolajczik ezzel szemben óvatos és (Íves és parcellán detail s akinában képzett ős- keresztéay vesetőt felveszünk Kimerítő ajánlatok „Nagyvállalat 36“ jeligére Aj agyar Hirdető Iro­dához, Budape&t, Vili., Sándor-u.7 meggondolt politikusnak bizonyult. Moszkva azóta is számos alkalommal lenézően és megbélyegzöcn nyilatkozott a menekült kor­mányokról, különösen a lengyelekről. A helyzet nem tisztázódott. Áz angol—lengyel —szovjet < viszony talán éppen az angol Woight jellemezte a legjobban a „XIX. szá­zad“ clmü könyvében. Ezeket irta: „Ha An­glia megengedi, hogy a Szovjetunió az an­golok által garantált területekből elszakít­son, áz egész világ kiábrándul majd az an­gol szerződésekből és megállapodásokból, Anglia elveszti tekintélyét és végül a bar* madik vilufa.._moru sem kerülhető el." > A tréfa, amin nem lehet nevetni: a Curson* vonal csieég szerint keU mérni a szerződések ér­vényességét. A hatalmak megkötik a szer­ződést és felrúgják annak .minden pontját altkor, amikor úgy látszik, hogy úgy elő­nyösebb. Ez tett a vége az angol—lengyel szerződésnek is. Ma már alig beszélnek róla. Szeptember 17-én szovjet cápátok értkeztek Keletlengyelországba. Moszkva kijelentette, hogy: „a lengyel állam nem létezik többé és igy az orosz—lengyel szerződések érvény­telenek. (Moszkva és Varsó között 1932-ben kötötték megnemtámadási szerződést a azt 1934-ben és 1935-ben meghosszabbították.) London nem üzente meg a háborút a Szov­jetuniónak, sőt hivatalosan kijelentette, hogy a lengyel—angol szerződés kizárólag Né­metország ellen irányult! A szerződés első pontja ténylegesen csak európai hatalom tá­madásáról beszélt. London később újabb nyi­latkozatot tett közaé és abban kijelentette, hogy az 1939 után beállott területi válto­zásokat nem ismeri el. A Szovjetuniót tehát nem támadta meg Anglia, bizonyára azért, mert a szovjet nem „európai hatalom“. A kölcsönös segítési egyezmény tehát már eb­ből az egyetlen körülményből is kivehetően nem Lengyelország függetlenségét és terü­leti épségét kivánta védelmezni, hanem egyen; n Németország ellen irányu't. Az emigránsok A \^.„oi összeomlás után megk.osdödöU a iengyeí emgiránsok kóborlása. Amikor a párisi talaj bizonytalanná vált, a lengyel emigránsok elköltöztek Londonba. Mindenik igényekkel lépett fel. A menekültek közül az európai olvasó különösen Raczkiewicz, Sikorszky és Mikolajczik mimszte'.elnökhe­lyettes nevét ismeri. Természetes, hogy eze­ken kívül, számos miniszter 1$ mifködik Lon- l bonban, az egyiknek van reszortja, a másik- i nak nincs. Legtöbbjüknek nincs. .. A szov- 8 jet—angol—amerikai szerződés megkötése * után lengyel--szovjet tárgyalásokra is sor I került és kölcsönös segítési egyezmény meg- ■ kötését is kilátásba helyezték. A tárgyalá­Mo3zkva a lengyel kérdést ma is Lenin szemüvegén át nézi. Sztálin a teheráni tár­gyalások alkalmával Churchill és RooseveH előtt kijelentette, hogy nem tűri senkinek sem a Szovjetunió külpolitikájába való be­avatkozását. Ilyen hangon beszél az angol kommunistavezető, Hány Pollit is. Moszkva mindeb embere, a szovjetkövetségek tisztvi­selői, a hivatalos távirati irodák, a „Pravda“ cikkírói és az ukrán szovjet kormány is hal­latták azóta' szavukat a lengyel kérdésben. A vélemények szovjet részről is sokszor ei- lentmondtak egymásnak, sokszor kiegészí­tették egymást. A legszigorúbb a „Pravda" volt, a „legenyhébb“ maga — Sztálin. Sztá­lin kijelentette, íogy' „szabad, erős és füg­getlen Lengyeloi szagot" akar. Azt mondta Sikorszkyhak 1941 decemberében. Ezt irta a „Newyork Times“-hez címzett levelében 1943 májusában. Ezt tudatta a moszkvai len­gyelekkel is. ÉS megismételte Ortemanszky páter elölt is 1044 májusában. Csak éppen azt nem említette soha, hogy ennek a sza­bad és független Lengyelországnak hol le­gyenek a határai. Jó szomszédi viszonyról és kölcsönös megbecsülésről beszélt, mindén valószínűség szerint arra az esétre, ha a lengyel nép is teljesíti a Szovjetunió kíván­ságait, szövetséget köt a szovjettel és a Szovjetunió kebelébe köztársaságnak kebe­lezheti be magáit, Sztálin azóta is mindent elkövetett, hagy nyomást gyakoroljon a lon­doniakra iS. Közben a moszkvai lengyel cso­portot megerősítette. Sosnovszkyt nevezte ki helyettes elhökké és a zsidó Berling tábor­nokot nevezte ki a Szovjetben lévő lengyel divízió parancsnokává. A határkérdéseket is fel kellett egyszer vetni és maga Sztálin is úgy látszott, hogy elfogadja demarkációs vonalnak az egykori angol külügyminiszter­ről elnevezett határsávok A Curson-vonal és a német—orosz demarkációs vonal között kevés a különbség. A Curson-vonal valami­vel keletebbre terjed ugyan, inkább csak az északi részeken, ahol Grodnótól, Jalovkán át Nemirovig húzódik és ott a Bug partján az 1939-es vonallal találkozik. A Cuson-vo­nálról sóitat beszéltek, ma azonban ez az elképzelés teljesen, idejétmúltnak tekinthető. A mult téli szovjet előnyomulás óta a Szov­jetunió hivatalos körei egyre kevesebbet be­szélnek lengyel határkérdésekről. A Tass szovjet hírügynökség egy alkalommal emli-* tett Ugyan újabb demarkációs vonalat, a Ribbentrop—-Molotov vonalat, ezt az elkép­zelést azonban Mikolajczik elutasította az Atlanti-egyezményre való hivatkozással. Moszkva sietett kijelentetni, hogy Nyugat- ukrajna és Fehéroroszország népszavazással követelte a szovjet csapatok visszavonulását, a Curson-vonalról is lehet ugyan beszélni, a londoni emigránsok azonban nincsenek fel­jogosítva a határkérdésekről való tárgyalá­sokra. Mikolajczik Londonhoz és Washing­tonhoz folyamodott közvetítésért. Az utolsó szót azonban Moszkva mondta ki. A Curson- vonálát maguk a londoni lengyelek utasítot­ták el. Az angol külügyi hivatal azzal vála­szolt, hogy a határkérdéseket a legjobb a háború uánra hagyni. Sztálin sean maradt adós és az angol követ előtt hevesen kiro­hant Sosnovszky ellen.* Kormányátalakítást követelt és ázzál fenyegetőzött, hogy a len­gyel kérdés megronthatja Moszkva és Lon­don viszonyát. A CurSon-vonalra vonatko­zóan a Kömejcsuk—Vaszilevszka házaspár egyezett meg a legjobban. Ha a kievi kül­ügyi nepbiztcsság elnöke és a lengyel kom­munista csoport vezetője megegyeztek a kér­désben, ugyan kinek lehetne még hozzászó­lása? Mit fog követelni Moszkva, ha Mlkolaj- czik elfogadja a Curson-vonalat ? Ha Sztá­lin újabb követelésekkel lépne fel, ugyan ki­nek lenne ellenvetése az angolszász tábor­ban ? Paradoxon, de igy van. Lengyelországot ma kizárólag az egykori „ellenség“ Német­ország mentheti csalt meg a bolsevizmustól. Lengyelország senkitől sem várhat semmi jót a németeken kívül. Szovjetoroszországtól csak a káoszt, a megsemmisülést várhatja. Amerikától egy idegen földrész önzését és cinizmusát. Angii i pedig semmit. Módosították a mérnöki rendtartásról szóló törvényt A hivatalos lap közli a minisztérium ren­deletét a mérnöki rendtartásról szóló tör­vény módosításáról és kiegészítéséről. Ön­álló mérnöki gyakorlatot csak as a mérnök folytathat, aki a Mérnöki Kamarának tagja. Szolgálati viszonyban álló mérnök mérnöki képesítéséhez kötött állást csak abban az esetben tölthet be, Illetőleg szolgálata köré­ben műszaki tevékenységet csak abban as esetben folytathat, ha a Mérnöki Kamará­nak tagja vagy kamarai tagjelölt. Ezek s rendelkezések nem vontkoznak a szolgálati viszonyban álló mérnökre a kamarai felvételi eljárás tartama alatt, a közszolgálatban álló mérnökre a kamarai tagság szünetelé­sének tartama alatt. Külföldi állampolgár, ha nem tagja a kamarának, mérnöki tevé­kenységet csak az iparügyi miniszter és a Mérnöki Kamara által kiadott működési en­gedély alapján foytathat. Zsidót a Mérnöki Kamarába tagként fel­venni nem lehet. Az a zsidó, aki e rendelet hatálybalépésekor a Mérnöki Kamarának tagja, általában csak olyan mérnöki gya­korlatot folytathat, mely megfelel annak a működési osztálynak és szakosztálynak, amelybe öt besorozták. Ettől éltérő műszáki munkát csak a választmánynak esetenként adott engedélyével végezhet. A választmány­nak ebben a tárgyban hozott határozata ellen jogorvoslatnak ntncsew helyei Zsidó a kamára önkormányzatában és a mérnöki tanács működésében nem vehet részt, sem a kamarai választói jogot nem gyakorolhatja. Az olyan zsidó mérnököt, aki nem tagja a kamarának, azonban a fennálló jogszabályok korlátái között műszaki tevékenységet foly­tat, a tagjelöltek sorába fel kell venni. A rendelet további része a Mérnöki Ka­mara szerveire és a mérnöki tanácsra vonat­kozó rendelkezéseket tartalmazza.-—■ Határáüépögyanánt Ítélték ei a tran- sité-vonatról számfelettiként magyar terű. letre tett román munkást. A bukovinai campülungmegyei Moldovicáról akarták egy munkásosztaggal Temesvár iparvidékére szállítani Bade'e Lászlót. Vonatjuk Észak- Erdé'yben, magyar területen haladt keresz­tül. Az ellenező közegek közben észrevették, hogy Badele neve nem szerepel a munkás- vonat utasainak lajstromában s ezért Apa- hidán, magyar területen leszállították. Az engedély nélkül Magyarországra került Ba­dele Lászlót tiltott határátlépés miatt von­ta felelősségre a kolozsvári törvényszék és el is ítélte. A kiszabott büntetést a vizsgá­lati fogságban eltöltött lb nappal kitöltött­nek is vették. JÓ AKU ES JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jé üaiiE'TMÉN'ETNEE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents