Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-23 / 165. szám
1944. roncs 35. * iZBLBTi MAGVARUJSMi m* 1 im»mvmrn îmi» iwwwuwmffl«t m« ynai Keresztlevél-konjunktura Több budaj&sti lap számolt be arról az rdekes jelenségről, hogy a fővárosi zsidók mostanában ezrével jelentkeznek a keresztény egyházakba való felvételre. A lapok jelentéseiből azt is megtudhatjuk, hogy az egyházak vezetői nem zárkóztak el az áttérési szándék elől. Nyilvántartásba vették a jelentkezőket és intézkedtek, — amint azt a budapesti érseki általános helytartóság nyilatkozatából is megtudtuk — hogy az áttérni akarókat háromhónapi hitoktatásban részesítsék. Tekintettel azonban arra, hogy a zsidóknak tilos keresztény lakásokba, épületekbe bemenni, mint egyetlen semleges területen, a templomokban végzik a hitoktatás munkáját. Az egyházaknak autonómiájuk biztosítja a jogot hogy azt vegyenek fel híveik közé, aki éppen jelentkezik a felvételre. S mivel az egyházak tartják magukat a jézust parancshoz: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket", természetes kötelesség e parancs végrehajtása s éppen ezért nem számit, hogy ki és miféle náció az, akinek a fejére a keresztvizet öntik. Csakhogy éppen itt van egy olyan körülmény, ami mellett szó nélkül nem mehetünk el. Magyarságunk és kereszténységünk gondolkozásra késztet s kérdéseket vet fel előttünk. Mindenekelőtt azt, hogy helyesen járnak-e el jelen esetben a keresztény egyházak? Mert nézzük csak, miről is van tulajdonképpen seó? Vájjon az egyház üdvözítő tanainak továbbterjesztéséről, a világnak és az emberiségnek a magasztos és minden időben helytálló keresztény erkölcsi és vallásos értékei által való megváltoztatásáról, vagy csupán az egyház kötelékébe tartozók számának megnöveléséről? Vagy, hogy még egy kérdést feite gyünk: az egész akciót és az egyházak magatartását egyszerűen a krisztusi szeretet megnyilvánulásának és gyakorlásának tekintjük? Nem tudjuk és nem tudhatjuk, hogy milyen meggondolások és megfontolások indították arra a keresztény egyházakat Budapesten, hogy a most hirtelen kereszténnyé lenni akaró zsidókat minden további nélkül fölveszik kebelükbe. Feltesszük azonban, hogy mindezek a meggondolások, illetőleg okok az egyházak abszolút jóhiszeműségéből és hivatástudatából fakadnak. Mégis úgy érezzük, hogy az ügy mellett nem mehetünk el szó nélkül- Mert ha el Is fogadjuk azt, hogy az egyházakat a jézus! parancs indította erre a lépésre, akkor is fennmarad egy tisztázatlan kérdés. Az ugyanis, hogy vájjon melyik fontosabb jelen, esetben: az egyházak szándéka, vagy a zsidóké. A jézus! parancs világosan arra utal, hogy a kezdeményezésnek: az egyház oldaláról kell elindulnia. Jelen esetben azonban nem az egyház a kezdeményező, hanem a zsidóság. Az egyház csak a befogadó szerepét játssza. A kérdés tehát ezek után nem az, hogy mi indította az egyházakat erre az elhatározásra, hanem az, hogy milyen mozgató rugók játszottak közre a zsidóságnak ebben a váratlan metamorfózisában. Vájjon az, hogy rájöttek eddigi tévedéseikre és most az igaz útra akarnak lépni? Vagy talán éppen most és éppen a jelenlegi körülmények között arra ébredtek rá, hogy Mózes ide; Talmud oda, Jézus volt az egyetlen próféta és őt kell követni bármi is származzék ebhői a lépésből? Vagy vessünk fel még egy kérdést. Talán az játszott döntő szerepet, hogy a zsidóság az elkülönítés állapotában egyszerre megvilágosodott, mint Gótháma s belátta, hogy hosszú történelme alatt megszámlálhatatlan bűnt és rosszat követett eí a keresztény világgal szemben és a tékozló fiú módjára meg akar térni, hogy bűneit levezekelje? Ezen a kérdésen van ma a hangsúly: Miért akar most a zsidóság egyszerre tömegesen és sürgősen megkeresztelkedni ? Úgy hisszük, élénk fényt vet a zsidóság elhatározásának okára az a fővárosi lapok és a budapesti általános helytartóság által is közölt tény, hogy a zsidóság mindenekelőtt keresztlevelet kíván szerezni az egyházba való felvétel után. Ez azt árulja el, hogy a zsidóságot egyáltalán nem valami mélységes pálfordulás indította erre az elhatározásra. Kereszténnyé akarnak lenni, egyszerűen azért, hogy a kereszténységből lehetőleg hasznot húzzanak. Ezen a tényen nem változtat az semt hogy az egyházak csak háromhónapi hitoktatás után és csak akkor is abban az esetben hajlandók a keresztvizet a zsidók fejére önteni, „ha a háZabot, kukoricát |: lovaimnak veszak J Hlatky főmérnök, Árpád-út 10. 11 Telefon: 3j-47. SUJím.. iwtju-y-Aw.’I.-'-W- ; rom hónap alatt előadott anyagból a jelentkező sikeresen vizsgázott és a hitoktató megállapítja, hogy a jelentkező meggyőződéssel akarja felvenni a keresztség szentségét". Mert egészen bizonyos, bogy a zsidóság — hiszen más dolga nincs is jelenleg — kitünően megtanulja az előadott anyagot és sikeresen vizsgázik majd a háromhónapos tanfolyamról. S kérdés az is, hogy vájjon az a hitoktató, aki három hónap alatt pontosságon és ügybuzgalmon kívül egyebet nem lát, — mert erre a zsidóság ügyelni fog — miből tudja megállapítani, hogy, a jelentkező és a sikeresen vizsgázó csakugyan meggyőződésből akarja felvenni a keresztség szentségét. Felfogásunk szerint ezt a háromhónapi napi egy-kétórás hitoktatás alatt megállapítani nem lehet. Nem lehet elsősorban azért, mert a kereszténység nem tudás, hanoin hit és e hitből fakadó magatartás. S a hitnek pedig megvan az a sajátsága, hogy nem igen mutogatja magát, hanem a belőle fakadó cselekedetekben nyilatkozik meg. Még van azonban ezenkívül is egy figyelmen kívül nem hagyható szempont. Az őskeresztények annakidején nem . ói javaik megmentéséért lettek kereszténye^ hanem életük veszélyeztetésével és minden kin elszenvedése mellett is azok maradtak. Azt hisszük, Világos az ellentét a két magatartás között. Az őskeresztények magatartása volt krisztusi és keresztényi. Maga az egyház is méltányolta önfeláldozásukat, amikor mártíroknak és vértanuknak tekinti őket, sőt némelyiket szentté is avatta. A zsidóság jelenlegi magatartása gzonban nem ezen az utón jár. Ezen nem is lehet különösebben csodálkozni. Aki ismeri a zsidóságot, az tisztában van azzal,' hogy mint minden erős faji öntudatu faj kezében — igy a zsidóságnak is — minden magasztos eszme csak a maga faji harcának eszközéül szolgál. Köztudomású, hogy a mult században a zsidóság széles Európában, de szü- kebb hazánkban is a legmagasztosabb eszmék hangoztatásával tört a gazdasági, a kereskedelmi, az ipari, a kulturális és a politikai élet irányitó fórumaira. Először a szabadság, egyenlőség és a testvériség jelszavait hangoztatták, később a szociális irányzatok mellé állottak ki meztelen mellel. Érezték, hogy a kapitalizmus és a liberális gazdasági rend válságba jutott s esetleg a válság őket is elsodorja. Sürgősen tehát a másik oldal mellé Is leszerződtek, hogy a hatalom mindéiképpen a kezükben maradjon. Csakis igy érthető meg, hogy a kapitalista zsidó és a kommunista zsidó olyan pompásan megfér egymás mellett, hogy a minden eszme és állásfoglalás fölötti cionista szövetségekről és a világuralmat biztosítani szándékozó titkos szabadköKolozsvár, julius 22. Az ország jellegét a mezőgazdaság adja meg. Agrár állam vagyunk, dy a mezőgazdák mellett a kéz- müiparosság jelentőségét, munkájának fontosságát hivatalos részről is értékelik és éppen ezért törekvéseiben, a lehetőség határain belül, ma is a legmesszebbmenöen támogatják. Különösen azóta érzi a kéz- müiparosság a hivatalos részről megnyilvánuló készséget, amióta életbelépett az 1922. évi ipartörvény, amely uj alapokra helyezte az ország ipari életét és ezzel lendületet adott a kézmüiparosság fejlődésének. Támogatás — közös műhelyek létesítésével.., Az állam nemcsak nagyösszegü megrendelésekkel igyekezett és igyekszik segíteni a kézmüiparosság helyzetén, hanem közös műhelyek felállításával egyengeti azok számára a boldogulás útját. Magyarország különböző helyein immár sokszáz közös műhely szolgálja a kézmüiparosság gazdasági érdekeit. Kolozsváron 1943-ban állították fel az első közös műhelyt. Az asztalos iparosoknak jutott az a megtiszteltetés, hogy az ipartestület elöljáróságának szorgalmazására, az iparügyi minisztérium számukra közös műhelyt létesített Kolozsváron. Régi óhaj teljesült ezzel. Közel kétszáz asztalos iparos van Kolozsváron, de ezek közül csak négynek van olyan felszerelése, hogy a különböző asztalosipari munkákat megfelelően elö tudja készíteni. A többi iparosefk arra kényszerültek, hogy kiadták az anyagok előkészítését szerencsésebb társaiknak, akik természetesen kellő díjazásért vállaltáét a munkát. Egy-egy korszerűen műves páholyokról ne is beszéljünk. Milyen jellemző például az, hogy kikeresztelkedett zsidóink túlnyomó része kereszténység ellenére is tagja volt valamelyik szabadkőműves páholynak, holott azoknak köztudomású, hogy semmiképpen nem mondhatók keresztény és nemzeti szelleműnek. Mindez a .zsidóság szempontjából, az ő faji érdekeik szempontjából nézve, egészen természetes, sőt szükségszerű cselekvésnek számított. Úgy érezzük, hogy ezek a szempontok és kérdések nem hagyhatók figyelmen kívül akkor, amikor a keresztény egyházaknak fogas kérdést kell eldönteniök. Annál is inkább nem, mert — ezt őszintén be kell vallanunk — a keresztény egyházak .. m válságba kerültek ^ l »»*>•** ».. tÜlVMUkl* »iái. •« LKl ..i\ Hangsúlyozzuk, hogy az egyházak kerültek válságba s nem a keresztény vallás! Ámde,'ha az egyházak nem maradnak meg hitelveik és magatartásuk tekintetében az apostoli alapokon, kérdés, hogy vájjon elöbb-utóbb nem sodorjuk-e válságba magát a keresztény vallást is. Feleljen erre a kérdésre kl-ki legjobb lelkiismerete szerint. A magunk részéről azonban éppen azért, mert tisztában vagyunk a kereszténység óriási jelentőségével és értékével, azokkal a felbecsülhetetlen alkotásaival, amelyeket a világ és a különböző nemzetek életében megvalósított, tele vagyunk aggodalommá!. Bizonyos az, hogy a válság, amelyet az egyházaknak is el kell szenvedniük, nemcsak az egyházak válsága. Egész szellemi, lelki, gazdasági és politikai életünk válságban szenved. Hisszük, hogy ez a válság, mint minden válsága a világnak és az egyénnek, egyszer elmúlik. De azt is tudjuk, hogy ami megmarad ebből a válságból, az időtálló érték lesz, mert más nem is lehet. És ha mi a kereszténységet értéknek tartjuk és ezt az értéket a jövőnek, is át akarjuk menteni, akkor minden lépésünket, minden döntésünket komolyan meg kell fontolnunk. A zsidóságnak mai tömeges áttérési szándékánál ’3. Annál is inkább, mert a történelem bizonysága szerint, ahová egyszer a zsidóság befészkelte magát, ott mindig a maga sajátos értékítéletét Igyekezett érvényesíteni. S ennek az értékítéletnek premisszája mindig az volt, hogy mit használ saját fajtájának? Nem hisszük, hogy ez a szemlélet és magatartás a zsidóság három- hónapi hitoktatása révén megváltoznék. Péter, akit kőszik'ának nevezett a Mester, háromévi együttlét, háromévi a Mestertől kapott oktatás után sem tudta megérteni teljesen a keresztényi eszmét. A Getse- mánéi kertben az elfogatás pillanatában is rá kellett szólnia a Mesternek: „Tedd a hüvelyébe a te szablyádat, mert ki fegyvert fog, fegyver által vész eh" Sőt, atnint erről az evangéliumok tudósítanak, a kínvallatás alkalmával is megtagadta urát és Kieste rét. Vájjon a most keresztelkedni akaró zsidók póterebbsk-é Péternél? SZÉKELY (HULA, felszerelt üzem csak arra rendezkedett be, hogy az asztalosok anyagát előkészítette a munkára. A közös műhely felállításával ez a helyzet megszűnt. A megfelelő gépekkel nem rendelkező asztalosiparosok most maguk dolgozhatják ki az anyagot a közös műhely gépein és ezzel nagy munkamegtakarítást emelt el. A közös műhely munkában ... A kolozsvári asztalosiparosok közös műhelyét a Fadrusz János-utcában helyezték el. Itt volt valamikor az egykor hires iparosok: B. Balek Lajos, majd késbb a ma is friss egészségnek örvendő Hevesi József asztalosmesternek, az Iparosegylet jelenlegi cúszelnökének műhelye, csak a gépek változtak meg benne. A gépek — mind újak és a legkorszerűbbek — reggeltől estig szinte szünet nélkül munkában vannak. Ez. nem is meglepő, mert a közel kétszáz főnyi asztalosiparosnak még ezekben a korlátozott időkben is van annyi munkája, hogy állandó forgalmat biztosítson a közös műhelynek. Bennik Ferenc ipartestületi jegyző társaságában megtekintettük a közös műhelyt. Látni akartuk, miként megy a munka abban a műhelyben, ahol annyi Iparosérdek ütközik össze és iőleg arra voltunk kiváncsiak, hogyan bonyolítják le a munka menetét ?' Amikor beléptünk a műhelybe, hat gép pokoli lármája fogadott. Szinte visszatartja az embert áz a fülsiketítő koncert, amelyet hat gép munkája végez. A hat gépnél hat mester éppen munkában van. Saját munkájukat vé£z$i Nemsokára berendezik Kolozsváron a vas- és fémiparosok közös műhelyéi Az asztalosok közmUiielye már egy éve nagy eredményekkel dolgozik ✓ Deutsches Wissenschaftliches Institut Kolozsvár, Jókai-ulei 2. I. am. Dr. Sergius Gretow rostovi egyetemi tanár előadása: „II szovletsraszarszági helyzet,“ _ 1944 iúl. 25-én, kedden este 7 órakor. Az első gép, amely szemünkbe ötllk: a szalagfűrész. Finoman szeli át széles deszkalapot. A mester buzgón figyeli a fűrész útját, hogy kárba ne veAen a drága keményfa anyaga. A szalagfűrész mellett o marógép szökökutként löveti ki magából a forgácsot s közben simára gyalulja az érdes fát. Oldalt az egyengető gyalu pokoli zúgása hívja fel a figyelmet. A másik terem már csendesebb. Itt van a fúrógép, a csiszológép és a vastagsági gyalu. A gépek mellett hatalmas rakásban áll a feldolgozásra váró faanyag. Munka van elég. Időre megy a munka Elkerül Kiss Imre gépmester, a közös műhely egyelen állandó alkalmazottja s elmondja, milyen rendszerrel dolgoznak itt az iparosok. —. A munkarend nagyon egyszerű —■ mondja. — Az asztalos behozza a feldolgozandó anyagot, odaáll a géphez és megkezdi a munkát. A gép bekapcsolásának pillanatában mérik az Időt. Erre a munkára az ipartestület egy rokkant mozdonyvezetőt alkalmazott, aki egyebet nem csinál, csak méri a munkaidőt. Amikor vége a munkának, pontosan kiszámítja, mennyi a villany- fogyasztás és a géphasználat dija s annyit fizet az iparos. A közös műhely nem dolgozik haszonra. Csak annyit bevételez, ameny- nyi az üzem fenntartásához szükséges: az alkalmazottak fizetéséi e, az üzem bérére, a gépek fenntartására és különböző költségekre. Egy-egy munkánál, még egész napi teljesítmény után is, alig néhány pengő az üzemköltség s az asztalosok ezért szívesen és örömmel veszik igénybe a közös műhelyt. Megtudjuk még, hogy az iparügyi minisztérium 10 évre adta át a közös műhely felszerelését a kolozsvári szakmái iparosságnak. A műhely fenntartásáról az ipartestület gondoskodik. Az ország többi városaiban a közös műhelyek közvetlenül az ipgrügyi miniszter felügyelete alatt állanak. Egyedül Kolozsváron végzi az tpartéstület a felügyelet munkáját. Újabb közös műhelyeket létesítenek Kolozsváron • Bennik Ferenc jegyző ezután elmondotta, hogy közelebbről felállításra kerül a vasts fémiparosok közös műhelye. A felszerelés már meg is érkezett Kolozsvárin, de f. műhely egyelőre nem kezdhette még működését, bár arra éppoly szüksége van a szák- -mai iparosságnak, mint az asztalosoknak.. Valószínű, hogy a vas- és fémipari leözöa műhelynek valamelyik zsidó üzem helyiségét jelölik ki. Természetes, hogy más iparágaknak Is meg lesz Kolozsváron a közös műhelye. A háborús nehézségek azonban sok szép elgondolásnak jelentenek kerékkötőt s igy a város ipari életére nagyfontosságu üzemek felállítása csak rendre történhetnek meg. N t V.) fi szovíswrroszországl helyzetről tart előadást Kolozsváron Szergiusz Groiav professzor Kolozsvár, julius 22. A német lektorátustól szerzett értesülésünk szerint Szergiusz (irotov professzor julius 25-én, kedden este 7 órakor tartja előadását a kolozsvári Német Kulturintézet helyiségeiben. Urotov professzor a dortmenti Rosztov egyetemének népjogi tanára. Előadásának cime: „Szovjet- oroszország helyzete". Az előadás iránt már most nagy érdeklődés mutatkozik, annál is inkább, mert Kolozsvár közönségének ritkán nyilik alkalma arra, hogy olyan hivatott személyiségtől kaphasson felvilágosítást keleti ellenségünkről, mint Szergiusz uro- tov professzortól.
