Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-23 / 165. szám
1944. JULIUS 23. KELETI MAGYARUJSJOi AGYAR. YOMÄL fór g $2âppâH8ft! Akar akarja az ember, akár nem akarja, időnként mindig gondoskodik valaki arról, hogy eszünkbe juttassa: nemcsak magyarok vagyunk, hanem vagyunk „jó magyarok“, „legjobb magyarok“, „legeslegjobb magyarok“. Mindig akadnak olyanok, még most is, akik ilyenformán osztályoznak, skatulyáznak, vagy hogy egészen tősgyökeres pesti kifejezést használjunk: szortíroznak bennünket s úgy sorolnak valamelyes ismeretlen mértékrendszer szerint egyes minőségi kategóriákba. Hogy erre ma mi szükség van? Azt nem tudjuk, soha nem is tudjuk meg. Csak a szortirozási láz, a minősítési, értékelési és átértékelem buzgalom tüneteit látjuk. S ha már látjuk, vessünk egy pillantást egy ilyen szembeszökő tünetre. Y-aíta Ferenc kartársunk hetilapjában tat átkoztunk utoljára egy igen érdekes és igen figyelemreméltó újraértékelési folyamattal. Ennek rendjén — akár akartuk, akár nem — tájékoztatást kaptunk arra nézve, hogy kik is a „nemzet legjobbjai“. Maga főszerkesztő kartár- strak világosit fel erről abban a nyilt levélben, amelyet lapja julius 8-i számában intézett Palló Imre országgyűlési képviselőhöz, mint a budapesti Fészek Klub miniszteri biztosához. A nyilt levél Íródott abból az alkalomból, hogy Palló Imre miniszteri biztosi minőségében „hatalmas söprést“ végzett s annak rendjén néhány olyan irót és képzőművészt tessékelt ki a klubból, akik — főszerkesztő kartársunk megállapítása szerint is — „szabadkőművesek, zsidóbarátok voltak, s egy részük szerepet vitt 1919-ben is“. A nyilt levél ezek után arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Fészek Klubból eltávolított tagok, akármilyen súlyosan is vétettek a nemzet ellen, mégsem állíthatók az erkölcsi Taigetosz ormára, sőt, lehetővé kell tenni nekik, hogy visszatérhessenek a magyar művészi életbe. Főszerkesztő kartársunk jól lepocskondiázván a Fészek Klubból eltávolított müvésztagokat, a végén — tekintet nélkül súlyos bűneikre, szabadkőműves és satöbbi voltukra — mégis babért és glóriát von fejük köré, amikor egy meglepően hirtelen át- és újra értékelési gesztussal ezt hozza a nagy magyar nyilvánosság tudomására: „Miután a nemzet legjobbjairól van szó, nem hiszem, hogy mindörökre szembeforduljanak velünk“. Hát igen. Egyrészt szabadkőművesek, zsidóbarátok, 1919 véres napjainak exponált szellemi fulajtárjai voltak és mégis, mindennek dacára — a „nemzet legjobbjai“! Ezért kell visszatérésüket a magyar művészeti életbe lehetővé tenni. Ugyanosak főszerkesztő kartársunk hetilapjának julius elsejei számában találkozunk a szerecsenmosdatásnak és újraértékelésnek 'meggondolkoztató tünetével. Itt egy valóban kiváló és valóban nagynevű Írónkat veszi védelmébe a jobboldali kiállásaival nagy tekintélyt szerzett cikkíró. Megvédi azoktól az „ügyészektől“ és ..hóhéroktól“, akik védettjét azzal vádolták, hogy szabadkőműves. A cikkíró ott téved, hogy védettjének Írói munkásságát soha, senki nem illette ezzel a váddal. S ha az el Is hangzott, nem ok nélkül történt, mert egy más síkon a kiváló iró valóban tagja volt az egyik szabadkőműves páholynak és közéleti szereplésében igenis szembeötlő módon és formában szolgálta a szabadkőműves célkitűzéseket. Ez tény. És ezt a tényt a nemes felháborodás semmiféle érvt űzi játékával sem lehet meg nem történtté tenni. Az illusztris cikkírónak tudnia kellene, hogy igen sokan voltak olyanok, akik az adott esetben a közéleti vezérség felé törő Íróban a legkomolyabb aggodalmakkal féltették az alkotó magyar művészt s ez az aggodalom nem is volt alaptalan. Mert tannak, ha meg kevesen is a magyar életbea, vannak olyan szenvedélyek és indulatok nélkül szem-- lélődő magyarok, akik a kiváló mű mögött az egész embert is szeretnék látni és az alkotásban kifejezett etikumot az alkotó életével, elsősorban elveivel ellent nem mondó magatartásával szeretnék igazolva látni. Hiszen — ha nem csalódunk — éppen a fent hivatkozott budapesti hetilap az, amely éppen sokszor hangoztatott keresztény fajvédő és jobboldali hitvallása szerint egész embereket sürget a magyar élet minden fórumára. Korából senkit kitépni nem lehet Még kevtésbé lehet valakit 'még életében halhatatlanná tenni. A kortársnak megvan az a joga, hogy lássa korát, ha már henne kénytelen élni, lássa a kort meghatározó tényezőket és nem vitatható el az a joga sem, hogy Ítélkezzék is, ha becsületesen itél, saját kora eseményei felett is. Sem ügyésznek, sem hóhérnak, sem rögeszmésnek nem szükséges ahhoz lenni, hogy tisztán lássunk bizonyos kérdésekben. Mi pedig egyet szenvedély, indulat, nemtelen gondolat, érdek és haszon tökéletes kikapcsolásával józanul és világosan látunk. Azt, hogy amikor szabadkőművesekről van szó, a szellemi élet valamelyik oldaláról mindig megindul egy „emelkedett szellemű“ mentőhadjárat s abban kezd már rendszerré válni _ sohasem a szabadkőművességben ludasokat Ítélik el, hanem azokat, akik a szabadkőműves arcvonal ellen szót mertek emelni. Senki nem akarja Savonarolaként felégetni szellemi életünket, aki ebben a kérdésben a józan megfontoltság hangján szót emel, mert ez valóban botorság volna. De azt az egyet mégis csak elvárhatjuk a szabadkőműves arcvonal régi harcosairól, hogy maguk térjenek vissza a magyar életbe szabadkőműves kapcsolataik teljes és maradéktalan leszámolásával. Hiszen magyarok ők, nem vitatja azt senki. A magyar életnek pedig minden fiára szüksége van. Azokra is, akik — Kipling bűbájos meséje macskájának példájára — mindig külön utakon jártak sétálni. Nem nekünk kell őket visz- szarimánkodnunk, hanem nekik volna kötelességük nyilt kiállással, bátor magatartással vállalni a páholy törvényeinél sokkal ősibb és fontosabb magyar élet törvényeinek őszinte szolgálatát. S amíg ez meg nem történik, mért © nagy buzgolkodás a szerecsenmosdatás- ban? Mért ez a különös buzgólkodás annak kimutatásában, hogy az egyik kézzel kitessékelt szabadkőműveseket a másik kézzel mégis csak a „nemzet legjobb jai“-kérit édesgessük vissza? Ilyen osztályozás, ilyen „szortírozás“ mellett valóban tökéletes zűrzavar keletkezik. Hiszen vannak magyarok, akik soha nem törődnek azzal, hogy ki milyen magyar, mert ők maguk a magyarság és a magyar sors minden konzekvenciáját állják és vállalják. S lám, most azt kell megtudnunk budapesti fő- szerkesztő kartársunk nyilt leveléből, hogy a szegény, méltatlanul meggyanúsított és ártatlanul üldözött szabadkőművesek mégis a nemzet legjobbjai, a másik illusztris cikkírótól pedig arról értesülünk, hogy hóhérok, tehetségtelenek, irigyek, stupidok, grafómániások, műkedvelők azok,, akik a szabadkőműves vonatkozásokat nyíltan nevén nevezték! Bocsánatot kérünk, meg kell kérdeznünk: hol vagyunk? Úgy látszik az eszmék és elvek aruvimi erdejébe jutottunk vissza, ahol valóságos szellemi puceráj nyilt meg azoknak tisztára mosására és glorif i kálására, akiknek ma, tekintet nélkül arra, hogy mit hoz a holnap, nyíltan, kertelés és megalkuvás nélkül kellene a magyar ügy zászlója alá önzetlenül és áldozatkészen odaálla- niok, akár rangtalan közkatona minőségében is. Amig egy ilyen példát nem látunk, mert eddig nem láttunk a könnyen ellenőrizhető magatartásban, addig kár a szappanért, tisztelt eszmei pucerájo- sok!... Szerszámszekrényeket veszek Hlatky főmérnök. Árpád-út 10. Telefon: 35-47. A román salt© szerepe az északerdőiéi románok gazdasági életében A Dunántúl szellemi fővárosában, Pécset most hagyta el a sajtót Pusztai-Popovits József erdélyi származású pécsi hírlapírónak: „Az északerdélyi románok gazd< - sági helyzete, 1940—1911)) című könyve. Ebben a szerző behatóan ismerteti a visszatért románság szövetkezeti és bankhálózatát. Könyvéből vesszük át az alábbi érdekes részletet: Az északerdélyi románok gazdasági életében a rómán egyházak mellett igen fontos szerepet játszik a román sajtó is, amely a románság gazdasági szaktudásának fejlesztését és elmélyítését szolgálja. A román sajtó Észak-Erdélyben a második bécsi döntés óta tulajdonképpen egy gazdasági főiskola szerepét tölti be. 1940 augusztus 30-tól kezdve papok, tanítók, mezőgazdasági szakírók, szövetkezeti vezetők, bankférfiak, hírlapírók, kivétel nélkül tollat ragadtak és cikkeket, tanulmányokat írtak a „Tribuna Ardealului“ cimü kolozsvári román napilapba és a „Saptarnana“ cimü besztercei román hetilapba, hogy népüket a korszerű gazdasági életre neveljék és gazdasági boldogulásukat, valamint szociális felemelkedésük alapjait megvessék. Az északerdélyi román népnek a gazdasági problémák iránti érdeklődése felkeltése érdekében a „Tribuna Ardealului“ cimü kolozsvári román napilap négy rovatot, illetve oldalt nyitott meg. Megnyílt a „Szövetkezeti oldal“ (Pagina Cooperaţiei), amelynek kezdetben Bindea Tódor tanár volt a szerkesztője, jelenleg pedig dr. Deac Viktor lelkész szerkeszti ezt a rovatot. A „Szövetkezeti Oldal“ hetenként kétszer, csütörtökön és vasárnap jelenik meg. Ha most figyelembe vesszük azt, hogy a „Szövetkezeti Oldal" minden hónapban legalább nyolcszor jelenik meg, úgy egészen bátran állapíthatjuk, hogy ez minden hónapban egy nyolcoldalos román szövetkezeti folyóiratot pótol, illetve annak felel meg. A „Szövetkezeti Olíjal“-forma azonban sokkal jobban megfelel az északerdélyi románok által kitűzött szövetkezeti és egyéb gazdasági céloknak, mint egy külön szövetkezeti folyóirat. Ugyanis, amig egy szak- folyóirat általában csak egy bizonyos magasabb kulturnivóval rendelkező kö- zóposztályhoz jut el, addig a napilapban megjelenő „Szövetkezeti Oldal" a legszélesebb néprétegekig is eljut. A „Szövetkezeti Oldal“ célja a szövetkezeti problémák iránti minél szélesebb körökben való felkeltése, a szövetkezeti eszme terjesztése, a külföldi szövetkezeti mozgalmak és azok elért eredményeinek állandó ismertetése, a szövetkezeti hálózatok kiépítésének felvázolása, gyakorlati szövetkezeti tanácsadás, a szövetkezeti rendeletek ismertetése, a román és a külföldi szakirodalom megismertetése az északerdélyi románsággal, állandó kapcsolat fenntartása a „Plugarul" Központi Román Szövetkezet és annak fiókintézményei között, és végül lehetőség adás a román szövetkezetek vezetőinek, hogy szövetkezeteik működéséről a lap hasábján részletesen beszámoljanak. És, hogy a „Tribuna Ardealului“-nek a „Szövetkezeti 01dal“-a ezeket a célkitűzéseket a második bécsi döntéstől egészen napjainkig el is érte, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok értékes és tanulságos cikk, tanulmány vagy beszámoló, amely a lapnak eme oldalán jelent meg. A „Szövetkezeti Oldalon" a második bécsi elöntés óta: Bu- zea János, dr. Chirila Viktor, fsain Demeter, Muresanu P. L„ Popu János, Albán-Gh., Prodan Aurél, dr. Chilia I., Deac Viktor lelkész, szövetkezeti rovatvezető, Manu Leon lelkész és Basca Gb. felügyelő Írtak tanulmányokat a különböző szövetkezeti problémákról. A „Tribuna Ardealului“ második gazdasági vonatkozású rovata, illetve oldala: „Tanácsok földművesek számára“ (Sfaturi pentru plugari). Ennek az oldalnak az a célja, hogy a falusi román gazdákat hasznos és szakszerű gazdasági tanácsokkal és utbaigazitásokkal lássa el. Kioktatja őket a tavaszi, nyá- ? ri, őszi és téli gazdasági munkákra, az j állattenyésztésre, a gyümölcsfák ülteté- E sére, ápolására, az állati és növényi be- jj tegségekre, a föld korszerű megmunká- | lására, a mélyszántásra és bemutatja nekik a külföldi országokban elért gazdasági eredményeket. A „Sfaturi pentru plugari“ c. rovatban a második bécsi döntés óta: dr. Pascanu D„ Prodan Aurél, dr. Chirila Viktor, Isaiu Demeter, Teodora D. M., dr. Mihali Viktor, dr. Nemes L, Nicu- lescu-Bolentin O., Valuta Gh., dr. Ro- sianu, Sabau János földműves, volt szolgabiró írtak tanulmányokat. A „Tribuna Ardeaului“ harmadik gazdasági vonatkozású rovata a: „Gazdasági Élet“ (Viata Economica)“ amely 1941 október 8-án nyilt meg. Ennek célja beszámolni az európai államok és ezek keretén belül Magyarország aktuális gazdasági problémáiról. Tekintettel arra, hogy az érdeklődés középpontjában jelenleg a háborús gazdálkodás és az európai ipar racionalizálása, Európa nyersanyagellátása, az uj európai gazdasági rend kialakítása áll, egészen természetes, hogy a rovatban elsősorban ezekről a kérdésekről találunk tanulmányokat és beszámoló jelentéseket. A „Viata Economica“ rovatban a második bécsi döntéstől napjainkig Hogea János, dr. Anderco Artur, a „Ma- ramuresana‘‘-bank elhunyt igazgatója, továbbá dr. Chirila Viktor, Muresanu P. L. és dr. Olleanu János Írtak érdek- feszitő tanulmányokat és cikkeket. Végül meg kell említeni a „Tribuna Ardealului“ negyedik gazdasági vonatkozású rovatát is, amely „Ipar- Kereskedelem- Pénzügy“ (Industrie-, Comerţ- Finanţe) cim alatt jelenik meg. Ennek az a célja, hogy közölje a románsággal mindazokat az ipari, kereskedelmi és pénzügyi eseményeket, amelyek közérdeklődésre tarthatnak számot. A „Tribuna Ardealului“ négy gazdasági vonatkozású rovata közül talán ez a leggyengébben szerkesztett rovat. Ebben Sencariu Vlád, Soldan C., és Giurgiu Traján írtak tanulmányokat a névtelen cikkírók mellett. A „Tribuna Ardealului“-nak. mind a négy rovata tehát állandóan tájékoztatja a románságot a gazdasági élet fordulatairól, alakulásairól és uj irányban való fejlődéséről. Ezzel kétségtelenül hatalmas gazdaságpolitikai munkát teljesít az északerdélyi románság körében. A román sajtónak a román gazdasági életben való óriási szerepe elvitathatatlan. A román sajtó ezen a téren olyan céltudatos és rendszeres tevékenységet fejt ki, hogy munkájának eredményei ma már szemmelláfbatóak. Ezek az eredmények a románság gazdasági alapjainak megerősítésében és gazdasági szakismereteinek gyarapodásában, valamint gazdasági függetlenségében nyilvánulnak meg. * Kibombázott tűzharcosok figyelmébe. Mindazok a kibombázott tűzharcosok, kik mind a mai napig valamilyen körülmény folytán lakással még nem rendelkeznek, saját érdekükben azonnal, de legkésőbb folyó hó 26-ig bezárólag a Főcsoport hivatalában (Majális-utca 13. I. em.) okvetlenül jelentkezzenek. ismerkedjék meg az Auer Neophannal. Tökéletes szinhatás, telt, tiszta színárnyalatok, A szen.et a legcsekélyebb elfáradástól is megóvja, védi a n .p káros sugaraitól, emellett kellemes élvezetet nyújt az ideális védőiivecf KAPHATÓ l ÁJ_S Z E R E S ZE K N Él Vezérképviselet : GottwaM Isíván. Budapest, X.. Föíér-mca 34/8. TbMm: 348-872.
